laligaloca

(fotó: AFP)

Mindannyian láttuk, mi történt tegnap, de alighanem kevesen értjük. A megértés a reflexió termékeként utólagos tevékenység, amire bizonyára sor is fog kerülni, ha nem is közvetlenül a tegnapi meccs, de a világbajnokság egésze után és kapcsán. Amit egyelőre tehetünk, az mindössze annyi, hogy gratulálunk a hollandoknak a történelmi meccshez, és hogy felvesszük a fonalat ott, ahol az elvárások megfogalmazása alkalmával még a vb kezdete előtt abbahagytuk, és belefogunk egy spanyol hegyibeszédbe.

Aki kicsit is szereti a labdarúgást az pontosan tudja, hogy 2010. július 11. óta milyen rémálmai vannak Arjen Robbennek. Az a bizonyos momentum, amikor a 62. percben Iker Casillas-szal megvívta (és elbukta) minipárbaját Johannesburgban, ott és akkor fájdalmasan hosszú és megismételhetetlen pillanatnak tűnhetett, s lám, 4 évvel később rögtön a torna elején itt az alkalom a "törlesztésre". Sovány vigasz, de a tüske mélyen van.

Az idei klubszezon mindenkiben mély nyomokat hagyott, egy ritkán látható bajnoki döntővel, és a nemzetközi porond teljes hispán dominanciájával. Azonban nincs időnk elmerengeni az Atlético megismételhetetlen menetelésén, a Real történelmi BL címén, az Emery vezette Sevillán, vagy a Barcelona csalódást keltő teljesítményén. Három nap múlva ugyanis kezdetét veszi a világ legnagyobb (sport)eseménye, aminek a 'selección' címvédőként, de nem első számú esélyesként vág neki. Hajtás után egy trilógia első felvonása következik.