AJÁNLÓ
 
08:10
2014. 12. 16.
Na igen, a jó öreg Granada. Hol egy kupac szedett-vedett, castingról behívott srácok...
A bejegyzés folyatódik
 
08:10
2014. 12. 16.
A hétközi európai hepaj után halad tovább a bajnokság és már lassan mondhatjuk, hogy...
A bejegyzés folyatódik
 
08:10
2014. 12. 16.
Vasárnapra maradtak az igazi ínyencségek: Paco Rayója otthon vadászná le a döglődő...
A bejegyzés folyatódik
 
08:10
2014. 12. 16.
Túl vagyunk kilenc fordulón, és bár még korán van a pálcatöréshez, a figyelmezetető...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Fernando Roig - aki felépítette a Villarrealt

0 komment

Villarreal egy ötvenezer lelket számláló település, Valenciától egy órányi vonatútra. A település Submarinónak becézett egyletnek köszönhetően került fel a világtérképre. A Villarreal 1998-ban jutott fel először az élvonalba, 10 évvel később, a Real Madrid mögött a második helyen végzett a spanyol első osztályban, úgy, hogy 10 pontot vert a 3. Barcelonára. 2006-ban a Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig menetelt. A klub történetében fordulópontot jelentett Fernando Roig szerepvállalása, aki pénzt és időt nem sajnálva, megszállottan építette fel az egyesületet. Az interjúért köszönet Farkas Norbertnek, aki a Sport TV Fieszta című műsorában beszélgetett a Villarreal elnökével.

Látom, van egy kisebb sérülése. Mi történt?
Semmi különös. Fallabdázás közben sérültem meg, éppen egy labdát akartam visszaütni, amikor ráléptem egy másikra. Kaptam egy rögzítő kötést. Tudja, hiába szeretnék én valamit, ha a lábam nem engedelmeskedik. Mindenesetre jól vagyok, nem panaszkodom, úgyhogy ne is pazaroljunk rá több időt.

A város és a szentély. El Madrigal - ahol bármi megtörténhet

Focizni is eljár?
Nem, már nem. Gyerekkoromban rengeteget fociztam, és azt mondják, hogy aránylag jól ment a játék. Az volt az én nagy bajom, hogy féltem, és ezért nem lehetett belőlem jó futballista.

Melyik csapatnak szurkolt?
Valenciában születtem, így a Valenciának szurkoltam, ám azt követően, hogy a befektettünk a Villarrealba, az egész család Villarreal-drukker lett. Most már azt mondjuk, hogy ősidők óta „villarrealosok” vagyunk.

Fernando Roig - egy sikeres álmodozó

Ön még látta játszani a nagy magyar generáció képviselőit, így Puskást, Kubalát vagy Kocsist. Milyen emlékeket őriz róluk?
Hatalmas rajongójuk voltam, ők pedig zseniális futballisták. Puskás már nem volt éppen fiatal, amikor a Real Madridhoz került, ám olyan bal lába volt, hogy azóta sem láttam ilyen futballistát. Oda rúgta a labdát, ahová akarta. Kubaláról elég annyit mondani, hogy a Barcelona neki köszönheti a Camp Nou-stadiont. A korszak egyik legnagyobb egyénisége volt Kocsissal, a másik kedvencemmel egyetemben. Aranyfejűnek hívták, hiszen rengeteg gólt fejelt. Én ’47-es születésű vagyok, ezeken a futballistákon nőttem fel.

A klub mennyiben járult hozzá a város és a  környék fejlődéséhez?
A várost a futballcsapat helyezte fel a világtérképre. A futball nem ismer határokat, a híre mindenhová eljut. Villarreal Castellón tartományhoz tartozik, ám Magyarországon magáról a régióról, Castellonról csak azért hallhattak, mert Villarreal ennek a régiónak a részét képezi. A Villarreal a kerámiagyártásról is híres volt, ám valójában a futball tette világszerte ismertté.

Fernando Roig-ot imádja a Madrigal!

Milyen célból fektetett be a labdarúgásba?
Innen nem messze, Almazorában működik a kerámiagyáram, a Pamesa. Mindig is kapcsolatban voltam a sporttal. Egy időben én voltam a Pamesa Valencia kosárcsapat elnöke. Ezt a munkát is szerettem. Megkeresett Pascual Fondemora, a Villarreal korábbi elnöke, hogy vegyem meg a klubot.  Fondemora sokat tett az egyesületért, a helyi futballért,  a második vonalig vezette a csapatot, ám a kora miatt nem tudta folytatni a munkát. Sok időt és energiát áldozott a klubra, és bizonyára  belefáradt. 1997-ben eladásra kínálták a Villarrealt, és miután megtetszett az ötlet, megvásároltam a klubot, és belevágtam a munkába. Úgy kalkuláltam, hogy 3 éven belül fel tudunk kerülni az élvonalba, ugyanakkor nagyon sok akadályt kellett legyőznünk, hiszen nem volt edzőközpontunk, de még egy edzőpálya sem állt a játékosok rendelkezésére. Az ötletet szépnek, kívánatosnak találtam, és nem haboztam, úgy voltam vele, hogy elérkezett az ideje annak, hogy tegyek valamit a régióért, amely megadta nekem a lehetőséget, hogy működtessem a kerámiagyáramat. A cég eredményesen működött, és úgy voltam vele, hogy a profitból kötelességem visszaadni valamit  társadalomnak,  és biztos voltam benne, hogy  a sport a legjobb csatorna arra, hogy visszaadjak valamit abból, amit kaptam. Az volt a célom, hogy a helyiek magukénak érezzék a csapatot, hogy ne valamelyik másik spanyol csapatnak szurkoljanak, hanem csak és kimondottan a Villarrealnak. Korábban nem a Villarreal volt az első számú kedvenc, de most büszkén mondhatom, hogy a helyiek közül szinte mindenki Villarreal-drukker, és más csapat nem is jöhet szóba.

Roig-ot élteti a Villarreal közönsége


Ezt én magam is tapasztaltam. A városban közlekedve más spanyol futballcsapat trikóját nem is láttam, ami számomra egyértelműen bizonyítja, hogy itt mindenki azonosult a Villarreallal.
Most már  mindenki Villarreal-drukkernek vallja magát. 1997-ben, ha valakit megkérdeztél, akkor azt mondta, hogy a Villarreal mellett egy másik spanyol csapatnak is szurkol. Számoljunk csak! Azóta 17 év telt el, sok gyerek velünk együtt nőtt fel. Ebben az időszakban 14 évet töltöttünk az élvonalban. Ezeknek a fiatal srácoknak csak egy csapat létezik: a Villarreal! A mérkőzések hangulata is megváltozott, hiszen ezek a drukkerek ízig-vérig „villarrealosok”. Nem tudom, hányan szurkolnak más csapatnak, ami nem a Villarreal, egy biztos, kisebbségben vannak.

Amikor megvásárolta a Villarrealt, felmérte, hogy mekkora fába is vágta a fejszéjét?
Nagyon magas költségvetéssel kezdtünk el dolgozni, és első perctől rengeteg energiát öltünk az utánpótlás nevelésbe. Tudja, mi volt itt, ezen a helyen, ahol most beszélgetünk? Narancsültetvény! A Villarrealnak még edzőpályája sem volt, nemhogy edzőközpontja. Egy pályával kezdtük, ezen edzenek most a nagyok. Egy régi ház adott otthont az öltözőnek, ezt nem bontottuk le, hiszen meg akarjuk őrizni az utókornak. Felülről és alulról egyaránt elkezdtük építeni a piramist, és ha megnézi, a munkánk beérett, hiszen a saját nevelésű játékosok és nagy igazolások jól kiegészülnek egymással. A költségvetés egyensúlyba került. A Villarreal nem tartozik senkinek, mindenkit az utolsó centig kifizetettünk, a pénzügyi helyzetünk ennél stabilabb és kiegyensúlyozottabb nem is lehetne, és továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlásunkra.

Roig nyugalomra int - az elnök pontosan tudja, mi a sikerhez vezető recept!

A Villarreal azért is épít a fiatalokra, hogy aztán később ne kelljen sokat költeni...  
Továbbra is tartom ezt az álláspontot. Inkább most költünk a fiatalokra. Később sokkal többe kerülhetnek vagy megfizethetetlenek lesznek. Mi csak abban az esetben tudjuk felvenni a harcot a nagy költségvetéssel dolgozó csapatokkal, ha fiatalokat versenyeztetünk. Megítélésem szerint a Villarreal utánpótlás bázisa az egyik legjobb Spanyolországban. Két ifi csapatunk a nemzeti bajnokságban vesz részt. A kadet bajnokságban szintén két csapatunknak van arra lehetősége, hogy országos szinten bizonyítson. Szinte mindegyik korosztályos válogatottban van játékosunk, és sok futballistát adunk más nemzetek válogatottjának is. A munka nem áll le, vannak terveink. Kinőttük a jelenlegi edzőközpontunkat, és most már nem tudunk minden kérelmet kielégíteni. A város másik felében húznánk fel az új sportvárosunkat, hiszen mindenkinek meg akarjuk adni a lehetőséget, aki nálunk szeretne focizni. Négykor, fél ötkor kezdődnek az edzések, és fél kilenc, kilencig nincs megállás. Minden pálya csúcsra van járatva. Reggel tanulnak, a délelőtti órákban csak a profik edzenek, a gyerekek iskolában vannak. Szóval, kinőttük magunkat, és ezen szeretnénk mihamarabb változtatni.

Roig, a büszke elnök - van mire!

Mennyi pontosan a Villarreal költségvetése?
Spanyolországban a 7. , 8. legerősebb költségvetés a miénk. A Villarreal a kiadásokat és a bevételek figyelembe véve 50 millió euróból gazdálkodik, és ebből több mint  10 milliót az utánpótlásra fordít. A többit elviszik az általános költségek, illetve az első csapat.  

Amikor belevágott a munkába, mennyire volt nehéz meggyőzni egy-egy sztárjátékost, hogy a kérői közül a Villarrealt válassza?
Nagyon nehéz volt, és sokkal több pénzt kellett kínálnunk, mint manapság. Ma már más a helyzet, nagyon sokan jönnének hozzánk, több okból is. A Villarreal az a csapat, amely kiválóan futballozik, amelynek van jövője, és amely Európában is megállja a helyét, és most már van bőven tapasztalata a nemzetközi színpadon. Az elején vért izzadtunk, hogy idehozzunk egy-egy játékost. Elnökségem harmadik évében hevesen udvaroltam a román válogatott Gica Craioveanunak. Minden egyes alkalommal megkérdezte:
- Rendben van, elnök úr, de hol is van ez a Villarreal?
Amikor leszerződtettük Martín Palermót, Maradona majdnem nevetésbe tört ki.
- Hová ment? Villarrealba? És az meg mi? - jegyezte meg cinikusan.
A Villarrealt senki nem ismerte, ám idővel, sok munkával, és egy igen komoly befektetésnek köszönhetően minden megváltozott, és most már a Villarrealt a világon mindenhol ismerik.

Riquelme érkezése mérföldkő volt!

Időközben minőségi futballisták fordultak meg a klubnál! Itt kötött ki többek között Forlán, Riquelme, illetve Diego López, Borja Valero és Godín is. Gyorsan ment a beilleszkedésük?
Profi futballistákról beszélünk, van, aki azonosulni tudott a Villarreallal, van, ki kevésbé. A Villarrealnak mindannyian nagyon sokat köszönhetnek. Vegyük például Forlánt! Manchesterben többet golfozott, mint futballozott, minthogy lehetőséget nem nagyon kapott a Unitedben. Ide jött, itt is zöld volt a fű, ám golfütőre már nem volt szüksége. Nagyon szép éveket töltött nálunk. Sikeres volt, és innen került az Atlético Madridhoz. Nagyon jót tett a Villarrealos korszak Riquelmének, Godínnak vagy éppen Santiago Cazorlának. Mind-mind nagyon fontos játékosok. De mondok mást. Tudja, hogy a spanyol világbajnok csapatban hány Villarreal-kötődésű játékos volt? Kettő! Capdevila és Marchena. Marcos Senna és Santiago Cazorla Európa-bajnoki címet nyert a hispán nemzeti csapat tagjaként. A La Roja akkor volt sikeres, akkor tudott nyerni valamit, ha a keretben volt legalább egy olyan futballista, aki a Villarrealt képviselte. A legutóbbi világbajnokságon nem volt senki tőlünk, nem is nyert semmit Spanyolország. Csak azt tudom mondani, ha sikeres akarsz lenni, akkor valakit a Villarrealból is be kell válogatnod, egyébként az eredmény elmarad.

Santi Cazorla - az elnök kedvence

Kit tart a Villarreal történetének legjobb igazolása?
Ha muszáj, Santi Cazorlát emelném ki, főleg, ha azt veszem figyelembe, hogy alig került valamibe. Nálunk nőtt fel, csakúgy, mint Bruno Soriano, aki nemrég mutatkozott be a spanyol A-válogatottban. Nekem, ha úgy tetszik, ők a kedvenceim. Forlán is közel áll hozzám, hiszen felépítettük, aztán eladtuk, és ugyanez a helyzet Godínnal is. Én inkább azokhoz húzok, akik nálunk nőttek fel, akiket mi neveltünk fel. Ennek ellenére számomra minden Villarreal-játékos egyformán fontos, senkinek az érdemeit nem szeretném kisebbíteni. Pascual Donat is ugyanolyan jelentős játékos a klub történetében, mint az említett világklasszisok. Donat, aki ma technikai igazgatóként dolgozik, történelmi jelentőségű gólt szerzett a Compostela ellen, és neki köszönhetjük az első feljutásunkat az élvonalba. Rögtön az első évemben feljutottunk az idegenben szerzett gólunknak köszönhetően. Abban a csapatban olyanok futballoztak, mint Alberto vagy Salilla. Ők nem híresek, de nekik köszönhetünk mindent.

Cani, Senna, Rossi, Cazorla, Nilmar

Akkor másképp teszem fel a kérdést! Kit tart minden idők legjobb Villarreal játékosának?
Nálam a Villarreal, a csapat a legjobb! Nem szeretnék leragadni egy bizonyos játékosnál, egyet kiemelni, és megfeledkezni a többiekről. Számomra mindenki egyformán fontos. Csak ismételni tudom önmagam: Alberto Savedra vagy Pascual Donat számomra ugyanolyan jelentőséggel bír, mint Cazorla, Bruno vagy Forlán. Mindenki odatette magát, egy biztos, én mindig az aktuális csapatra voksolok, és most is ehhez tartom magam. A többiek a múltat, a történelmet jelentik a Villarreal életében. Sokan itt nőttek fel vagy itt álltak fel a padlóról. Mindkét fél elégedett, mi mindegyik volt játékosunkkal kiváló kapcsolatban vagyunk. Remélem, hogy mindannyian szép emlékeket őriznek erről az időszakról, és bízom benne, hogy nagyon sokat segített a pályafutásukban ez a korszak. Az edzőknek is lehetőséget adtunk a bizonyításra. Pellegrinit azt követően ismerték meg Európában, hogy hozzánk került. A chilei szakembert Argentínából hoztuk ide. A Rivernél és a San Lorenzónál dolgozott, de Európában nem sokan ismerték. Öt évet húzott le nálunk, és olyan jól dolgozott, hogy elvitte a Real Madrid. Az edzőnevelésben, az edzőképzésben  is jól állunk.

Vietto - a siheder argentin az új hős

Néhány évvel ezelőtt a Villarreal fantasztikusan teljesített a Bajnokok Ligájában. A Villarreal-Arsenal mérkőzés másnapján, 2006 tavaszán nagyon sokan megállították az utcán, hogy magának szegezzék a kérdést, mit csinált Riquelme? Mit csinált Riquelme, elnök úr?
Nagyon egyszerű: megcsókolta a labdát, aztán kihagyta a büntetőt. Az volt a meccs csúcspontja, ha Riquelme kiegyenlít, akkor jön a hosszabbítás. Hozzáteszem, a meccs folyamán Forlánnak is voltak lehetőségei, nem ragadnék le Riquelme kihagyott büntetőjénél. Meggyőződésem, ha berúgja, akkor a hosszabbításban megnyertük volna a meccset, és mi utaztunk volna Párizsba, hogy megmérkőzzünk a Barcelonával a BL-döntőben. A történelem most már arról regél, hogy csak nagyon kevés választott el minket attól, hogy BL-döntőt játszunk. Villarreal egy ötvenezres település, de eljutottunk a Bajnokok Ligája elődöntőjéig, ami hatalmas megelégedettséggel tölt el mindannyiunkat. Erre az egész világ felkapta a fejét.

Riquelme - csók a labdára, majd jött az elszúrt tizenegyes (Lehmann)

Továbbra is a célok között szerepel egy BL-döntő?
Miért mondanánk le róla? Ugyanakkor tudjuk, hogy nehéz, és a továbbiakban még nehezebb lesz, hiszen egyre több a nagy csapat, és a nagy költségvetéssel dolgozó vetélytárs. A szakadék nő a klubok lehetőségei között, és nagyon sokat kell dolgozni, hogy az ember fel tudja venni a versenyt ezekkel az egyesületekkel. A Villarreal sosem fog tudni 300 vagy 500 millió euróból gazdálkodni, mint a Real Madrid vagy a Barcelona, de a Chelsea-vel sem tudunk versenyezni ezen a téren. Nekünk ennyink van, ennyiből kell a legjobbat kihoznunk. Minden centre oda kell figyelnünk, és jó munkát kell végeznünk az utánpótlásban, csak így tudjuk áthidalni a különbségeket. És persze jó játékosokat kell igazolnunk, és teljesen mindegy, honnan jönnek, Spanyolországból, esetleg külföldről. Nincs más út előttünk, csak ez.

Hogyan lehet felvenni a versenyt ellenük a La Liga vagy a nemzetközi elit képviselőivel?
Egyféleképpen. Abból kell kiindulni,  hogy ők is tizenegyen vannak a pályán. Jó kvalitású játékosokra kell építeni, és nagy figyelmet kell fordítani a nevelésre, ez az egyetlen módja annak, hogy felvegyük velük a versenyt. Egy biztos, nagyon sok tálentum nevelkedik nálunk. Mindegyikinek az az álma, hogy felkerüljön az első csapathoz. Kiváló edzőkkel, szakemberekkel dolgozunk. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a srácok nagyon lelkesek. Tudja, ki a legidősebb ember ennél klubnál? Az elnök! Ezek a srácok nagy kedvvel dolgoznak, és ez bizalomra ad okot.

Villarreal - a klub, ahol a fiataloké a jövő

Ekkora tapasztalattal a háta mögött, mit tanácsolna az üzletembereknek, miért érdemes befektetni a futballba?
A futball számomra érzelem, életérzés, és semmiképpen sem üzlet. Azt szoktam mondani, hogy a Pamesa az enyém, a Villarreal azonban a szurkolóké, a bérleteseké és azoké, akik élnek-halnak a csapatért, nem Fernando Roigé. Én csak üzemeltetem, és az a feladatom, hogy jól üzemeltessem, és azt hiszem, hogy eddig jól vezettük a klubot. Nagyon sok pénzt fektettünk ebbe a projektbe, és nagyjából egyensúlyban vagyunk. Hogy mi az, ami elégedettséggel tölt el minket? Nos az, ha hétfőn a szurkolóink büszkén újságolhatják, hogy vasárnap nyertünk, hogy egy lépés választ el minket attól, hogy továbblépjünk az Európa Ligában. Az élet a sikerélményekről szól. És én a visszajelzésekből élek. Ha kimegyek az utcára, az emberek megköszönik azt, amit a Villarrealért teszek. Látom, hogy magukénak érzik a Villarrealt. Mondom, én csak egy vezető, egy üzemeltető vagyok, és csak azt tudom tanácsolni a magyar üzletembereknek, hogy megéri a sportba fektetni, fegyelmezetten és mindig az egyensúlyra törekedve. Hatalmas örömmel tölt el, hogy körül-belül 800 gyerek nevelkedik nálunk, hogy 100-an itt laknak a kollégiumunkban. Ez, mind-mind tőkét, gazdagságot jelent. A siker szurkolókat csal a lelátóra, a Borussia Mönchengladbach ellen 3000 német drukker foglalt helyet a Madridgalban. Meglátogatták a települést, itt költötték a pénzüket. A Villarrealt felhelyeztük  a világtérképre, és számomra ez a legfontosabb, ez okoz most nagy örömöt.

Nehéz felvenni a versenyt a nagyokkal, de ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet megróbálni

Elnök úr, összeszámolta már mennyi időt, energiát és pénzt fektetet a sportba? Mennyi időt vett el a családjától, a gyermekeitől?
Nem is érdemes kiszámolni, egy biztos, nagyon  sokat, rengeteget. Most már  nagyrészt a fiam, Fernando viszi a klub ügyeit, ő vezeti a Villarrealt. Többnyire a hétvégeket áldozom a klubra, ilyenkor 5-6 vagy akár 8 ifimeccset is megnézek. Imádom nézni a gyerekeket, mert látom, hogy egyre nagyobb lesz a Villarreal, fejlődik. Ami a pénzt illeti, nos nagyon sokat költöttünk,  150 millió eurónál is többet fektettünk a Villarrealba, de van látszata. Itt van az edzőközpontunk, csodálatos infrastruktúrával rendelkezünk, ott van a jól működő utánpótlás bázisunk. Sok mindent fel tudunk mutatni. Felújítottuk a stadiont, ami az önkormányzaté, de a felújítási költségeket mi álltuk, a mi pénzünk fekszik benne. Elégedett vagyok azzal, hogy valamit én is tudtam tenni ezért a városért. Aki csak azért lép be a futball világába, hogy pénzt keressen, kösse fel a gatyáját.


Villarreal - öröm

Annyi mindent elért, még sem szállt fejébe a siker.
Én egy teljesen normális ember vagyok, aki imádja a futballt, és imád meccsre járni. Azért is nézem meg az ifik meccseit, hogy megpróbáljak átadni nekik valamit ebből az alázatból, mert másképpen aligha jutnak messzire. Fontosnak tartom, hogy ott lássanak, hogy érezzék,  hogy ott vagyok velük. Én azt akarom, hogy a nálunk futballozó gyerekek jó futballisták és jó emberek legyenek, akikre lehet számítani. Megpróbálok példát mutatni nekik, amiből meríteniük kell, ha egyszer sokra viszik. A gyerekek szava szent, és jól kell viselkedni velük, teljesíteni kell a gyerekek óhajait. A profik nem feledkezhetnek meg arról, honnan indultak. Persze, akad egy-egy-idióta is, de nagyon gyorsan a tudtára adom, hogy nálunk ez nem megy, és amikor látja, mennyire begurulok, elszégyelli magát, és megpróbál változtatni a viselkedésén. Nincs is más választása, mert a gyerekek úgy néznek az első csapat játékosaira, mint az Istenre.

Naponta friss hírek a La Liga Loca Facebook-oldalán!


comments powered by Disqus

laligaloca

blogavatar

"Mert a spanyol futball több mint a Barcelona és a Real Madrid!"

Facebook

Tabella

Widget powered by WhatstheScore.com