laligaloca

Végülis nincsen abban nagy meglepetés, ha a spanyolok elvesztik az első vb-meccsüket. Kedvenc csapatunk 4 éve is nyögvenyelősen kezdte a tornát, a svájciak bekkelték ki őket hatékonyan, de ott csak egy alig bevánszorgó, erőnek erejével begyömöszölt góllal kapott ki a Selección 1-0-ra. Felrémlik még bennem a francia vb iszonyatos Nigéria-meccse is, mert ilyesmi történt ’98-ban is, amikor Zubizarreta hajmeresztő hibája kellett a vereséghez az akkori nyitómeccsen. Az a Nigéria volt ez, amely abban a csoportban aratta története utolsó sikerét vb-meccsen (később legyőzték Bulgáriát is, aztán meg Paraguayjal lezsírozták a harmadik körben, hogy Európának viszlát legyen, akármi történik a spanyol-bolgáron). Döcögősen kezdődött a ’94-es vb is (meglepetésdöntetlen Korea és egy bravúros X a németek ellen), végül pedig itt a vitatott körülmények között (olaszok elleni könyöklős eset) történt negyeddöntős kiesés is borzolja a kedélyeket. Így azt is mondhatom, hogy szokva vagyunk a sors kegyetlenségeihez, és a 2002-es dél-koreai csalássorozatot még nem említettem, de nem akarom, hogy felmenjen a vérnyomásom, így nagyvonalúan lapozzunk is, de előtte foglaljuk össze, mit tanultunk meg újra a hollandoktól.

Azt már tudjuk egy ideje, hogy a jól kontrázó, energikus, presszingelős, erőteljesen (vissza)támadó foci nem fekszik a tiki-takát játszó csapatoknak, amelyeknek lassan elég népes kollekciója van már tönkreverésekből. Mindannyiszor az elv kapott ki, nem az adott csapat volt annyival rosszabb egyénileg. Csak a három legjobb példa a közelmúltból: erőfocis, ellenállhatatlan támadó, mindenkin átgázoló Bayern vs Barca 4-0, 3-0, tiki-takásított Bayern vs Real Madrid 0-1 0-4, holland-spanyol 5-1. Ezekben egy a közös: a lassú ritmusú sokpasszos tiki-takát az energiafoci nagyon megverte mindig. Mondhatnám a Konföderációs Kupa döntőjét is, de az alig több egy barátságos kupánál, bár intő jelek már voltak ott is. Még azt sem lehet okként megnevezni szerintem, hogy csökkent a motiváció, annak ellenére, hogy a tiki-takát játszó csapatok, akiket agyonvertek, mind jóllakott, sikereik csúcsán levő gárdák voltak. Szerintem azért nem lehet éhséggel magyarázni ezeket, mert az a 90. percben nyilvánulna meg, amikor az éhesebb, motiváltabb, foggal-körömmel inkább harcoló és jobban akaró csapat felé billenne a mérleg, de ilyenről szó sem lehet, amikor taktikailag semmisül meg a közelmúlt egyik domináns jelensége. Senki nem fog pusztán jóllakottságból 4-5 góllal kikapni egy rivális topcsapattól. Ilyen a világon nincs.

Az is ritka, mikor a spanyoloknál jobban passzol az ellenfél, és többet is lő kapura

Chilét azért emlegetik andoki bányászokként, mivel az ország gazdaságában nagyon fontos szerepet játszik a chilei salétrom, amely közönséges nátrium-nitrát. Dél-Amerika nagyon gazdag salétromlelőhely, de igazi hazája az altalajkincsnek az Andok és az Atacama-sivatag. Még salétromháborút is vívott Peru, Chile és Bolívia az 1880-as évek elején. Azt a háborút Chile nyerte, így a termék neve is chilei salétromként terjedt el. Ma este jön egy focis csata, reméljük a spanyoloknak jut ma este a győzelem. Lássuk, mit tudunk róluk a csík formájú ország focijáról, mert ismétlés a tudás anyja.

A chileiek rohanós focija olyan szempontból fekszik majd a spanyoloknak, hogy a védelemben tátongó lyukakat ki lehet használni, de a heves rohamoknak nem szabad úgy kapitulálni, mint a hollandok ellen. Jól lőnek távolról, tehát nem szabad tüzelni hagyni őket, a védelmüket viszont nyomás alatt meg lehet törni, az ausztrálok óta már a vb közönsége is láthatta. Ezt úgy lehetne elérni, hogy a középpálya stabilitását Koke és Javi Martínez kellene biztosítsa, mindkét játékos topcsapatban volt alapember a közelmúltban, friss lendületet adnának a csapat tengelyének a bizonyítani akaró csereemberek, akik boldogulnak a nem tiki-takás hadrendben is. A támadójátékot is át lehetne szervezni, Silva és Iniesta maradhatnak de középre feltétlen megpróbálnám Matát, esetleg Cazorlát is. Előre még mindig Costa mehet, szerintem nem volt baj vele, a 11-ese jogos volt, ha mögötte más jellegű csapat van, jobban érvényesül majd az, amiben jó.

A védelmet szándékosan hagytam a végére, mivel itt nem is tudom, milyen gondok vannak. Az klubszezon vége felé időközben agyat növesztő Sergio Ramos remekül dolgozott össze “kebelbarátjával”, Piquével a legutóbbi EB-győzelemkor, így még az is lehet, a belső védőpárost egyben hagynám, pusztán azért is, mert nem lehet két ilyen katasztrofális meccsük egymás után. A széleken meg a hollandok ellen sem volt gond. Nagyon meglepő egyébként, hogy a hollandok egyik gólja sem a szélekről jött, pedig ha van igazi melegágya a széljátéknak, az épp a holland iskola.

Most térjünk rá a kapuskérdésre, amely a legérzékenyebb pont az egészben. Mindenki tisztában van Iker Casillas legutóbbi 2 évével, így abba most nem is mennék bele, mindenkinek úgyis van már kialakult véleménye is a dologról, amelyen már kvázi semmi nem változtat. Az viszont megengedhetetlen, hogy ha megnézzük, hogy hány fontos pillanatban mondott csődöt egy-egy spanyol topkapus, akkor indokolt lehetne a pihentetése. Vegyük csak sorba, hányan hibáztak nagyon fontos pillanatokban eddig.

Az ötszörös Zamora-díjas Antoni Ramallets (aki ugróképességeinek hála a Maracaná macskája – “El gato de Maracaná” becenevet is megkapta az 1950-es vb-n) hathatós közreműködésével (öngól és egyéb nagy hibák) a Barcelona elvesztette első BEK-döntőjét a másik akkori topcsapat, a Benfica ellen 1961-ben, Ramallets pedig hamarosan vissza is vonult. Luis Arconada, a Real Sociedad kétszeres bajnok kapusának hasa alatt becsorgó labdával 1984-ben a franciák megszerzik a vezetést a döntőben, és lesznek később Európa-bajnokok – a nagy kapushibákat azóta köznevesült formájában arconadának hívják – a baszk kapusnak volt még innen visszaút, jegyezzük meg, de egy sérülés miatt lemaradt a ‘86-os vb-keretről, és visszavonult.

1998-ban Andoni Zubizarreta (Valencia) legendás imázsa sem volt elég ahhoz, hogy megvédje a betliző kapust a népharagtól, azután vonult vissza a válogatottól, hogy a csoportkörben sírva góllövős 6-1-es győzelemmel kiestek. Az egyik legújabb ilyen nagy vesszőfutás Victor Valdés (Barcelona) cselezgetése Di María ellen, ez a szuperkupájába került a katalánoknak az ősi rivális Real Madrid ellen (2012-ben). Folytatja a sort Iker Casillas, aki a BL döntőjében, amely városi derbi is volt, alászaladt egy labdának, amellyel sokáig vesztésre állt a blanco klublegenda csapata. Erre ugyanő összehoz két gólt az amúgy is brillírozó hollandok ellen, én meg megszólalni sem tudok. Ezekben a kapusokban egyébként az a közös, hogy mind brilliáns, kiemelkedő alakjai voltak koruk legszűkebben mért topfocijának (vagy még mindig azok is), ám 1-2 óriási hiba mindöröke a nézők retinájába / tudatába égett, ha a nevüket emlegetik.

A holland meccs következménye a csapatra nézve az lenne, hogy pedagógiai célzattal Del Bosque pihentethetné Casillast. Emlékezzünk, hogy ültette ő már le San Ikert egy BL-győztes szezonban is (akkor fiatal volt, 12 éve), tehát most sem lenne meglepetés, így De Gea nálam például kezdene, ha nem lenne sérült, így viszont én mivel nem bízom Reinában, nálam maradna Iker, aki össze kell szedje magát.

Egyértelmű, hogy változtatni kell, és rengeteg dolgon. Az világos, hogy a válogatott kezdőjének módosulnia kell, mivel sorsdöntő meccs következik. Chile ellen jön egy döntő, ahogy Pedro fogalmazott, és habár ezt a közhelyet sokan, sokszor ellőtték már, ide találóbb nem is lehetne. A meggyalázott spanyol válogatott a becsületéért, Del Bosque a hírnevéért, a jelenlegi kerettagok pedig saját önbecsülésükért játszanak majd, és nem mellesleg azért is, hogy ne essen meg az a szégyen, ami a legutóbbi két európai világbajnokkal (franciák, olaszok) címvédőként megtörtént: a csoportkör után búcsúzni kényszerült. Ehhez némileg adott az ellenfél is, de nagyon rágós falat lesz ez a salétrombányász nagyhatalom.

Az én kezdőcsapatom ez lenne: De Gea Casillas – Alba, Ramos, Piqué, Azpilicueta – Koke, Javi Martínez – Iniesta, Mata, Silva – Costa.

Ezért kell Koke a csapatba

Zavaros gondolatok kavarognak a fejemben, ahogy a válogatottat is megzavarta ez a váratlan holland pofon, de fel lehet még ebből állni! Nem áll jól a válogatott szénája, de pont most kell megmutatni, hogy milyen tartása van a címvédőnek! Figyelem! Gólgazdag meccs várható!

Viva España!