laligaloca

Valószínűleg mindenki sajnálja, hogy ilyen hamar véget értek a válogatott meccsek, és újfent a kedvenc klubcsapatának szurkolhat. Mi is így vagyunk ezzel, kénytelenek vagyunk visszatérni a szürke, monoton hétköznapokhoz, amikor is az egyoldalú bajnokságunk, izgalommentes fordulóit vesszük górcső alá. A 12. etap legnagyobb kérdése, hogy a három óriás megtépázott játékosainak mennyire lesz kedve bohóckodni focizni a Bajnokok Ligája előtt. Papíron kötelező meccsek, de a 'FIFA-vírus' könnyen boríthatja a papírformát. Tovább után erről is szót ejtünk.

A spanyol válogatott játékosai két meccsre voltak hivatalosak a mögöttünk hagyott bajnoki szünetben, ahol első körben – Isco bombagóljának is köszönhetően – a fehéroroszok legyőzésével próbáltak tapadni a csoportot eddig százszázalékosan vezető szlovákokra. A németek elleni barátságos meccsnek már semmi tétje nem volt a presztízsen kívül, de a hispán lordoknak ebben is sikerült kudarcot vallaniuk. Az 1-0-s vereség egy 34 meccset számláló hazai veretlenségnek vetett véget, míg a 47%-os labdabirtoklás keretbe foglalta az elmúlt 6 év dominanciáját (utoljára a 2008-as Eb döntőben maradtak alul, ugyancsak a németekkel szemben). Az öreg is megmondta: 2014 nem az ő évük volt.

Reformokról volt szó, mester!

Péntek este Bilbaóban startolt a játéknap, ahol a gödörből kievickélő Athletic fogadta a gödörbe beevickélő Espanyolt. Október végén még igen erősen inogott a kispad Valverde alatt, ám úgy tűnik, hogy sikerült stabilizálnia a helyét. A Bajnokok Ligájának már búcsút mondhatnak, innentől lehet a Ligára fókuszálni, ami meg is fog látszani a baszkok teljesítményén. A két hetes szünet jó alkalom volt arra, hogy rendezzék a sorukat, ami végül az Espanyol legyőzésével ért révbe. Aduriz, Viguera és Iturraspe itt, Víctor Sánchez ott. A vége 3-1.

Barcelona – Sevilla

Kellemesebb ellenfelet is el tudtak volna képzelni Barcelonában a Sevillánál, pláne a válogatott fordulót követően. Luis Enrique csapatára minden jellemző, csak az állandóság nem, hiszen az eddig lejátszott 11 fordulóban 11 féle kezdőcsapatot küldött a pályára. Az ebből fakadó komplikációk már két hete, az Almería ellen is kiütköztek, ám akkor Luis Suárez remeklésével sikerült bezsebelni a három pontot. 'Lucho' nem volt rest az idény legrosszabb meccsének nevezni az összecsapást, ahol csak az eredmény csalhatott egy halovány mosolyt a katalán szurkolók arcára. Az biztos, hogy a Camp Nou nem tűrne meg egy ehhez hasonló teljesítményt, és az Almeríával ellentétben, a Sevilla könyörtelenül kihasználná az ilyesfajta szituációkat. A sportszakmai dolgokon túl, a jelenlegi vezetés médiaháborúja Laportával csak még tovább szítja a feszültséget a csapat háza táján, Leo Messi nyilatkozata pedig összesküvés-elméletek tömkelegét indította el. Eközben Unai Emery szép lassan építgeti a birodalmát, amihez elengedhetetlennek látszik az a Denis Suárez, akit a Rakitic-transzfer keretein belül sikerült két évre megszerezni a Barcelónától. Neki, és Gerard Deulofeunak különleges este lesz a mai, akiktől a mérhetetlen bizonyítási vágy nem elvárás, hanem magától értetődő természetesség. Szüksége is lesz rá Emery mesternek, mivel a 17 vizitálásából egy sem végződött győzelemmel a Camp Nouban. 8 X és 9 vereség a mérlege.

Tán' már most visszavenné eredeti munkáltatója

Eibar – Real Madrid

Ember nem gondolta volna a Sociedad és az Atlético elleni vereség után, hogy mindez egy hihetetlen menetelés kezdete, ami immár 13 meccset foglal magában. Ancelotti flottája elsöprő lendülettel és óriási önbizalommal takarítja el az útjába szegődő ellenfeleket, aminek a 42 rúgott gól az ékes bizonyítéka. Hogy mégse legyen minden fenékig tejfel a blancók háza táján, Luka Modricra egy 3-4 hónapos kényszerpihenő vár, miután az Olaszország elleni Eb-selejtezőn ágyéksérülést szenvedett. Kíváncsian várjuk, hogy az egyik alappillére nélkül hogyan is muzsikál a Real Madrid, de az aktuális ellenfelük aligha fog gondot okozni. Az Eibar a várakozásoktól eltérően eddig stabilan teljesít, kérdés, hogy a kezdeti lendület meddig tartható. Szimpatikusak, lelkesek, de itt az anyagi- és tudáskülönbség durván ki fog jönni.

Érzékeny veszteség

Atlético Madrid – Málaga

Tegye már fel a kezét, aki gondolta volna, hogy az Osasunát tavaly kiejtő Javi Gracia szárnyalni fog az andalúzokkal. Márpedig ez a helyzet, 11 fordulót követően Európa Ligát érő helyen szerénykednek, holtversenyben a 2. legkevesebb gólt kapták, és zsinórban 5 győzelmet számlálnak. Ezek után kiröhögöm azt, aki a Valenciát meri meglepetéscsapatnak nevezni. Persze ne szövögessünk szürreális álmokat, a Pellegríni-éra nem fog visszatérni. A játékosállomány meg sem közelíti 2011/2012-es csapatot, és az edzői kvalitásokat illetően is hatalmas a differencia. A most futó bajnokságban inkább üde színfoltként vannak jelen, mint komoly riválisként az Európa Ligáért folytatott küzdelemben. Pozitív előjelekkel utazhatnak tehát a Vicente Calderónba, ahol a pontszerzés lehetősége is reális célként lebeghet előttük. Nordin Amrabat ugyan kénytelen kihagyni az összecsapást, de vele vagy nélküle, én meglepetést szimatolok. A válogatott forduló okozta fáradtság az Atléticót sújtja, akiknek szerdán már a Bajnokok Ligájában kell teljesíteniük, és ha mindez nem lenne elég, eltiltás miatt Siqueira és Mario Suárez játékára sem számíthat ’Cholo’ Simeone, míg Miranda sérülés miatt maradhat le a hétvégi meccsről. Komoly sansz ez a Málaga előtt.

Pamplonában megbukott, Andalúziában szárnyal

Levante – Valencia

Tartományi rangadót rendeznek vasárnap délután 17 órától, a megfelelő szereposztásban. Ezt azért illik kiemelni, mert voltak periódusok, amikor megtörtént az a csúfság a Valenciával, hogy kedvezőtlenebb pozícióból várták a derbyt, mint városi kollégáik. Jelenleg azonban 15 pont választja el a két együttest, akik a várakozással ellentétes ívet futnak be. A Valenciától senki sem számított ennyire erős kezdésre, míg a Levantétól megszokott masszivitásnak még csak egy apró jelét sem láthatjuk. Mendilibar noha hasonló stílust képvisel, mint Joaquín Caparrós, nem tudta továbbvinni azt a munkát, amit elődje felépített, és a Real elleni fiaskó után meg is köszönték a munkáját. Kár, mert jobb edző, mint a helyére kinevezett Lucas Alcaraz, de ami nem megy, azt kár erőltetni. Nem úgy, mint Valencia napos oldalán, ahol gyakorlatilag a semmiből jött Nuno egy új birodalom felhúzásán munkálkodik. Ahogy már egy korábbi posztomban is írtam, ezt a játékosállományt nyugodtan nevezhetnénk az utóbbi évek leggyengébbikének, de olyan csapategység uralkodik a pályán, hogy mindez hülyén venné ki magát. A gyors, intenzív és a fizikális paramétereket előtérbe helyező Valencia kész eltiporni a bajnokságot, és ezalól a Levante sem kivétel, rangadó ide vagy oda. Az igazi főpróba azonban jövőhéten várható...

Szimpatikus gesztus, aminek a pályán nyoma sem lesz

A többi meccsről röviden

Deportivo – Sociedad

Edző nélkül sikerült az a Sociedadnak, ami Jagoba Arrasatéval 8 meccsen keresztül nem. Nyerni. Érdekesség, hogy az eddigi két győzelmüket, a két madridi nagy ellen szerezték, ami mindenképp jó alapnak tűnik. Most a Manchesterben megbukott David Moyes feladata, hogy az ilyesfajta fellángolásokat, tartósan stabil teljesítményre váltsa. Meglehet kérdőjelezni a ’chosen one’ kinevezését, de bízunk benne, hogy a liverpooli önmagát fogja idézni.

Rayo Vallecano – Celta Vigo

Nálam a forduló meccsére is pályázik ez a vasárnap déli összecsapás. Két őszinte, és attraktívan fellépő csapat, akik játsszák a futballt. Tippelni nem mernék, de tavaly meglepően egyoldalú lett ez a párosítás. A Rayo oda-vissza megverte a galíciaiakat, ráadásul gólt sem kaptak (0-2, 3-0), ami az ő esetükben külön kiemelendő. A gólok most is garantáltak, de hogy milyen elosztásban, azt szinte lehetetlen megtippelni. Aki teheti, mindenképp nézze.

Elche – Córdoba

Kiesési rangadó a 11. fordulóban. Talán a hétvége legérdektelenebb meccse, mivel egyik csapat sem érdemli meg, hogy különösebb figyelmet szenteljünk rá. Az Elche már-már makulátlan hazai mérlege a múlt feledésébe merült, ami egyben ki is oltotta az érdekességet velük kapcsolatban. Most az a Córdoba látogat hozzájuk, akik ezidáig még csak győzelmet sem tudnak felmutatni. A múltkor végleg elásták magukat, amikor a tizenegyes és az emberelőny is kevés volt ahhoz, hogy ezt a gyenge Deport két vállra fektessék. Majd most, amikor már ember nem hisz bennük…

Villarreal – Getafe

Nehéz elhinni, de egy pont választja el a két csapatot. Hogy ez most a Villarreal kritikája, vagy a Getafe érdeme, azt döntse el mindenki maga. Marcelino csapatának visszaesése valamelyest érthető, hiszen az Európa Ligában is vitézkedniük kell, ráadásul a csapaton belül is akadnak gondok. Musacchio kiválás vagy Giovani dos Santos gólképtelensége abszolút nincs hasznára az együttesnek. A Getafe viszonylagos jó teljesítménye előtt azonban értetlenül állunk, hiszen már tavaly is a kiesésükért érveltünk, a színtelen-szagtalan keretük pedig mindenre hivatott, csak az első osztályra nem.

Granada – Almería

Egy ideje már egyik csapat háza táján sem ismerik a győzelem fogalmát, és ez az ínséges időszak a hazaiaknál nyúlik hosszabbra (ezért fognak ők nyerni). A Granada bombaformában vágott neki az idénynek, és már kezdtük azt hinni, hogy Caparrós vezetésével nagy dolgokra lesznek hivatottak, amikor megtört valami. Azt tudtuk, hogy az új vezetőedző a stabil védekezés és a masszív csapategység híve, azt is tudtuk az elmúlt évek távlatából, hogy mire számítsunk a rúgott gólokat illetően, de ilyen esetlen és eredménytelen támadósort ritkán látni. Kezet foghatnának a Getafés kollégákkal.

További infók és friss hírek a spanyol fociról a Facebook-oldalunkon.