laligaloca

Csúcsdöngető Barcelona, jövőt építő madridiak, dobogóról álmodozó Villarreal, Európáért hajtó Bilbao-Sevilla-Celta kombó, töketlen Valencia, és az életéért küzdő hátsó hatos a mai kínálatunk a spanyol liga étlapján. Hajtás után a 28. fordulóval megkezdődik a végjáték. 

Real Madrid - Celta Vigo

Perez egy idióta. Tudom, lerágott csont az egész, de aki elküldi Carlo Ancelottit, majd kinevezi a helyére a „mikutyánkkölyke” Benítezt, hogy aztán egy tehetséges, de rendkívül rutintalan edzőt ültessen egy épp elbukni látszó szezon közepén a Real kispadjára, arra nincs más megfelelő szó, mint az idióta. Zizou elott adott a feladat és az esély: felépíteni egy új, szilárd alapokon nyugvó Realt, amely méltó ellenfele lehet a tempóelőnnyel bíró és okosan építező Atleticónak, valamint az állandóságot maga mellett mondható Barcelonának. A franciáról a vélemények persze megoszlanak. Bár a csapat imádja, és motivációval sincs gond, a legnagyobb szinten nem képes megadni azt a taktikai tudást a játékosainak, amivel a csapat magához ragadhatná a gyozelmet egy-egy kritikus pillanatban. Hogy ez igaz, vagy sem, arról rögtön meg is győződhetünk a Celta elleni nyitótáncon, ahol bár nem egy top kategóriás ellenfél lesz a „partner”, de hazai vizeken egyértelmuen taktikailag a vigói osztag az egyik legkeményebb dió. Berizzo újra számolhat az Orellana – Aspas duó mellé a Barca által körbeudvarolt Nolitóval is, ráadásul a középpályás sor is szinte hiányzók nélkül bevetésre kész. A Bernabéuban további negatívum Ronaldo buta nyilatkozata, Modric és Kroos kiesése, valamint a tény, hogy a Real jelenlegi állapotában nem legyőzhetetlen feladat a liga első 5-6 csapata számára. A pro oszlop alatt is akad olvasnivaló, hisz Marcelo és Bale zöldet kapott, azt pedig – mint a spanyol labdarúgás szerelmesének - kifejezetten öröm látni, hogy Zinedine szemrebbenés nélkül jelöl régnemlátott, sajátnevelésű fiatalokat a kezdőcsapatba. Mayoral és Lucas Vazquez is meglepően éretten és bátran fociztak a Levante ellen Ronaldóék oldalán. Van mire építeni tehát Madridban, a kérdés azonban örök: Lesz is rá ideje a francia legendának? 

Madridban csak a szépemlékű BL maradt

Villarreal - Las Palmas

Aki kevésbé ismeri a Marcelino munkásságát, az tán kissé meglepődve szemléli a Villarreal idei kiváló szereplését. Az idén 50 éves mester mindazok ellenére, hogy a szezon eddigi részét állandó sérülésekkel küzdötte végig, az Európa Ligában kiütötte a Csizmaországban remeklő Napolit és jelenleg a fix negyedik helyen szeli a tengeralattjáróval a spanyol habokat kőhajításnyira a Realtól. Jaume Costa és Musacchio visszatérnek a hétvégén, így már csak Dos Santos és Samu Castillejo maródi, azaz a szezon legfontosabb részére minden alkatrész a helyére kerülhet a kisvárosi mintaklubban. A Las Palmas azonban nem lesz egyszerű falat. Az újoncok miután kissé megszorongatták a Barca tökeit sikeresen lenyomták idegenben az Eibart, majd egy nagyon sima meccsen felpofozták a Getafét is, amivel egypontos (lépés)előnyben vannak az utolsó hármassal szemben. A játékuk látványos, intenzív, tele remek és gyors megoldásokkal, de mint mondtuk, a Madrigalban sem kutyaütők kergetik a labdát. Akár a hétvége leglátványosabb meccse is lehet ebbol.

Getafe - Sevilla

A Getafe olyan mint a férfi WC: minél tovább nézed mi folyik odabenn, annál csúnyább dolgokat látsz. Az évközi fellángolást követően megint a kiesőzóna felé zuhan a csapat, amelyből hiányzik az állandóság, játékosság, stílus, stabil háttér, tiszta elképzelés… minden. Kiesni (talán) nem fognak, de ez a fajta játék a tűzzel senkire sem lehet jó hatással a kertvárosiaknál. A vendégek – hiszed, vagy sem – még mindig nem nyertek idegenben, ami Emeryt ismerve több, mint (ciki) meglepő. De mikor, ha nem most? A Getafe utoljára januárban szerezte meg a három pontot a még náluk is siralmasabb Espanyol ellen odahaza, ráadásul az új lökést ígérő - és jó igazolásnak tűnő - Álvaro Pereirát már az első meccsén kiállították. Emery megtöri az átkot(?).

Use the force, Etxegoien!

Deportivo La Coruna - Málaga

Javi Graciáért imákat mondtunk, már-már könnyeket is ejtettünk, de a Malaga vezetősége (még ha egy nagy rakás kutyaszar is van a palacsintájukban) végig kitartott mellette, aminek meg is lett az eredménye. Év elején akinek valamirevaló értéke is volt eladásra került,  Javi Gracia meg csak állt, és izzadt a partvonalon, mint majom a kufferban. Hogy lesz ebbol csapat? Hát így, kéremszépen. Megfelelő türelemmel a maguk szintjén gyilkos kis gárdát faragott megint a Malagából. Európa ebből nem lesz, de már attól sem kell tartanunk, hogy seggen csúsznak a segundába. Az utóbbi időben igaz megroggyant a malagai szekér valaga, de a játékuk már rég nem azon a tanácstalan „bazdelőremajdösszeszedivalaki” stratégián alapul, amit az első néhány fordulóban láthattunk. Hazai oldalon Victor csapata is kissé beragadt (utosló tizenegy mérkozésen 6 pont – mind döntetlen), aminek következtében a hatodik helyről a tizenkettedikig pottyantak, így a Riazor nagyérdeműje arra vár, hogy a Depor legenda újra visszatérjen az alapokhoz. Gond nincs, kapkodni nem kell, de ha La Coruna városa nem akarja kicentizni, ahogyan tavaly is a Camp Nouban, még nyolc-tíz pontot kell begyűjteniük a biztos bennmaradáshoz. 

Volt, aki bundát kiáltott.. (pedig)

Real Betis - Granada

Lélegzetvételnyi időhöz jutott a Betis. A csapat végre úgy fest összeállt, ezzel pedig jönnek is a győzelmek, mielőtt még azonban elkapná a zöld-fehéreket a túlzott optimizmus, nem árt egy óvatos pillantást vetni a hátralevő meccsekre. A lejátszandó 10 fordulóban olyan ellenfelekkel kell még hajbakapniuk, mint a Bilbao, Atletico, Malaga, Celta, Sevilla és a Barcelona. Jó hír, hogy közben jön egy-két „gyengébb” játékerőt képviselő csapat, de ha jót akar Juan Merino, úgy elfenekeli a Jekyll és Hyde teljesítményt mutató Granadát, ahogyan nem szégyelli. A vendégek négy elbukott meccs után új edzővel a kormányrúdnál nyertek kettőt, - utóbbi ráadásul kiesési rangadó volt - így El Arabiék már a következő három bogyóra fenik tőrjeiket. Montoya sérülése után úgy fest visszatér a sevillaiak kezdőjébe, míg a másik oldalon mindenki bevetésre készen várja az ütközetet, ahol az x nem (elég) jó senkinek.. Fun fact: a Betis nyert a legkevesebbszer odahaza az idei szezonban. 

Eibar - Barcelona

Az Eibar akár rágós kis falat is lehetne a Neymar nélkül felálló Barcelonának, ha nem most lenne a randi. A katalánok minden fronton harcban állnak, a „rekordhajhász” Luis Enrique pedig elérkezve a szezon legfontosabb részéhez, szépen lassan csúcsformára pörgetné játékosait. Az eleje kissé döcögős lesz az Ipurua nem éppen tükörsima gyepén, de nehéz elképzelni, hogy az aktuális formában lévő baszkok (utóbbi hat meccsen egy győzelem) fogják feltartóztatni a hónapok óta veretlen vendégeket. Érkező oldalon még a pihentetés sem kötelező, mivel utána egy hét szünet következik, ami elnézve Suarez és a brazil fenegyerek helyzetkihasználását nagyon jókor jön. Kemény lesz, de legalább kettővel számolhatunk majd közötte vendég oldalra.

Az Eibar elnöki páholya (nem)

Real Sociedad - Levante

Függetlenül a tabellán elfoglalt pozíciójuktól még mindig tartom, hogy Eusébio Sacristán a legjobb dolog, ami a Sociedaddal történhetett. Veláékba visszatért a harci kedv, amit rendkívül okosan használ a Barca B-től menesztett szaki. Letámadás, intenzitás, látványos gólok és szabad támadójáték formába lendülő Jonathassal az egyik oldalon, Guisseppe Rossi visszatérésétől és a kaput mostanság egyre nagyobb sikerrel eltaláló Deyversontól új erőre kapó Levante a másik oldalon. Érveket tudunk hozni mindkét csapat mellett, de pálcát nem törünk, csak annyit mondunk, a Levante rendkívül biztató játéka miatt háromesélyessé nőtt a párharc.

Sporting Gijon - Athletic Bilbao

Granadában csalásról szónokolt a lelátóra zavart hókuszpók, talán jogosan is, mivel érezte, nagyon fontos három pontot vettek el(?) a csapatától. Nem dőreség azt állítani, hogy bajban vannak Sanabriáék, de egyrészt a vége még nagyon messze van, másrészt a tíz fordulóból még négy-öt alkalommal játszanak a jelenleg hátsófertályhoz közeli ellenfelekkel, azzal pedig mindenki tisztában van, hogy Abelardo hallani sem akar a segundáról. A Bilbao, miután hosszabított Valverdével, nyugodtabban vonatozhat az újonchoz, akiket ősszel egy sima hármassal küldtek haza. Raul Garcia teljesen fitt, Aduriz még mindig vadállat formában tolja, így már csak Boveda, Inaki Williams és Ibai Gomez visszatérése miatt lehet kérdőjel a baszk fejekben. A Sportingnak pontok kellenek a bennmaradáshoz, az Athletic Bilbaónak pedig pontokra van szüksége, hogy a nemzetközi álmok továbbra is életben maradjanak.

Szia széparcú!

Valencia - Atlético Madrid

Diego Alves visszatérésével a hőn áhított győzelmek is rámosolyogtak a Mestallára, de ma olyan verést kapnak Cholo marcona vitézeitől, amilyet még a ködös Albionban sem látott senor Neville. Az angolnak meggyőződése volt, hogy amint jön az első győzelem, onnantól a szekér is megindul felfelé. Nos, jelentjük igaza lett, hisz azóta a bizonyos Espanyol elleni gyozelem óta kilenc pontot sáfárkodott össze a Negredo vezette csapat, hol mákkal, hol szép játékkal. A kiesés rémisztő és egyben komikus szele ezzel talán végleg el is hagyta a denevérbarlangot, de még mindig óriási a szakadék a Valencia játékosainak jelenlegi teljesítménye és valós tudása között. A vendégeknél Simeone köszöni szépen, erős kézzel tartja a gyeplőt a második helyen. Az argentin mindazon túl, hogy újra csúcskategóriás csapattá kovácsolta az Atleticót, baromi okosan felépítette a jövő csapatát is, amelyben megfelelően van elosztva a tehetség és rutin. Bármennyire is szeretjük Gary 5-10 perces elemzéseit, bármennyire tisztában is vagyunk a csapatában rejlő képességekkel, Cholóék ezt röhögve fogják bekarmolni.
 

Espanyol - Rayo Vallecano

„Oké, ezt most kibekkeljük!“ – a mondat ami sosem hallasz őrült Paco szájából. A mentalitásával és győzni akarásával nehéz lenne elképzelni, hogy valaha is egy európai elitklubnál kap majd szerepet, de a Rayónál valamelyest ő is a körülmények áldozata, amelyet a televíziós pénzek újraelosztásával reméljük, mérsékelni tud majd. A hazai sarokban helyet foglaló Espanyol azonban tényleg egy óriási kérdőjel. Ránézésre nem rossz csapat, de új edző, nagyravágyó tervek ide, vagy oda, ez egyszerűen katasztrófa. Caicedo kínlódik, a csapatban nincs meg az összhang, a román mester pedig úgy fest a Barca elleni motivációs beszédek során minden tüzifát elhasznált. A hétközi fordulóban újabb dupla kiállítás súlytotta Jemezéket, ami azt jelenti, hogy az eddig is rakat hiányzóval küzdő csapatból tíz játékosra nem számíthat majd a kopasz. A taktika szempontjából ez persze tökmindegy, Paco nekirohan majd a Canast is nélkülöző hazaiaknak, akik mostanában nem nagyon bírják a nyomást.