19. forduló: Az élmezőnyben a helyzet változatlan

0 komment

A Sevilla csak nem akar leállni, az Atlético pedig mintha kifújni látszana az elmúlt évek bravúros szereplései után, immáron hét pont a lemaradásuk andalúz riválisaikkal szemben, míg a várhatóan majd tavaszra magára találó Barcelonával szemben is hat egységes hátrányt halmoztak fel, így Simeone fiai talán jobban tennék, ha innentől a BL-kvalifikációval járó negyedik helyüket őriznék. Mindeközben a kiesők mezőnye is kezd körvonalazódni. Komolyabb meglepetések nem születtek a fordulóban, de érdekes meccsekből volt bőven, hajtás után ezeket listázzuk.

 

A forduló mérkőzése

Megmondom őszintén, ezt a díjat nem volt könnyű kiosztanom, ugyanis mind az Osasuna-Sevilla, mind az Athletic Bilbao-Atlético Madrid összecsapás jó eséllyel pályázott a címre, végül utóbbi mellett döntöttem, de csupán a csapatok tabellán elfoglalt helyezése miatt. 

Ernesto Valverde úgy tűnik, idénre járatta csúcsra a baszk gépezetet, ugyanis miután a Barcelonát is megverték egy meccsen a kupában, az Atléticot sem hagyták három ponttal távozni a San Mamésből, a vendégek csupán két távoli gólnak köszönhették pontszerzésüket, ami valljuk be, nem túl megszokott a matracosoktól.

Ami szembetűnő volt már a mérkőzés elejétől kezdve az az volt, hogy a hazaiak mennyire felkészültek a vendégek játékából, és fojtották el támadásaikat már azoknak csírájában, vagy ha az nem sikerült, akkor rendeződtek vissza olyan szinten rendezett alakzatba, amely a vendégeknek vált az évek alatt szinte védjegyévé. 

Ahogyan az a képen is látszik, a bilbaóiak pontosan tudták, hogy a madridiak labdakihozatala egészen könnyen megzavarható mostanában, így zárt alakzatban támadták le a középső védőket, majd az ezzel kikényszerített szélső passzt követően azonnal szoros emberfogásra váltottak a középpályán. Így a szélsőhátvédnek nem volt más lehetősége, minthogy hazategye a labdát Moyának, vagy előrelője azt. Ennek a sebezhetőségnek minden bizonnyal Simeone csapatának arculatváltása volt a kiváltó oka, hiszen idén már próbálkoznak minél többet a földön tartani a labdát, ami az ellenfél térfelén helyenként egészen kiváló minőségben sikerül, ám a labdakihozataloknál még van mit csiszolni rajta. Példának okáért az ilyenkor történő kisegítő mozgásokon, hiszen ahogyan az ábrán is látjuk, a hátsó szekció teljesen elszigetelődött a támadóktól, ezáltal megkönnyítve az ellenfél dolgát. 

A meccs irányítását kezdte fokozatosan átvenni a baszk együttes, akik közül talán Iker Muniaínt lehet leginkább kiemelni, aki a hétvégén ismét olyan színvonalon játszott, mint amilyet pár éve neki jósoltak. Nem akarom elkiabálni, de amennyiben végre sikerülne állandósítania ezt a formát, még nem lenne késő befutnia a tehetségének megfelelő karriert. Teljesítményének színvonala az alábbi passztérképen is látszik, csatár létére a csapat egyik legtöbbet labdába érő játékosa volt, és egészen kiválóan bevonták a játékba.

Amíg a hazaiaknál a csapat egyik sztárja újra csillogott, addig a túloldalon ismételten felmerült pár kérdés Antoine Griezmannal kapcsolatban. A francia csatár eddig két rendszerben tudott villogni: egy kontrázásra építőben, és abban, amelyik a kiváló helyezkedésére alapozva játszott lapos passzokkal az ellenfél térfelén. Előbbit nyilvánvalóan nem kell bemutatni senkinek, hiszen az elmúlt szezonok Atléticói mind erre alapoztak. Utóbbit időnként a nyáron láttuk Franciaországban, de még inkább ősszel itt, Madridban. Akkor ugyanis még meglepetésként érte a ligát a matracosok kombinatív játéka, azonban ahogyan fokozatosan kezdik kiismerni őket és arra alapozni, hogy meggátolják a túlsó térfélre jutásukat, a francia csatár teljesítménye is gyengül. Nem jut el hozzá a labda a kapu közelében, mélységből meg nem elég jó, csak szenved jelenlegi szerepkörében. A középpálya vonalában játszik, ám pozíciójából adódóan szinte végig háttal a kapunak, szinte teljesen haszontalanul. Bár ezúttal lőtt egy hatalmas gólt, ezen a jövőben dolgoznia kellene csapatának.

 Na de álljon itt emlékül hálószaggató lökete is:

A meccs nagy részében tehát a proaktív védelmek nagy csatáját láthattuk, ami magában hordozta azt is, hogy kevés jó helyről eleresztett lövésnek lehettünk szemtanúi, így aztán nem is meglepő, hogy a négy gólhoz nagy mértékben kellett a szerencse. Az első három csapat ezzel tehát leszakadt a nagyokról, míg a BL-t érő helyezésekért folyó küzdelem egyre szorosabb.

Futottak még

Oké, ez az elnevezés valószínűleg túlzás a hét többi meccsére, ugyanis volt még meglepő eredmény és hatalmas küzdelem a többi mérkőzésen is. Kezdésnek rögtön ott van a Sevilla, akik még mindig a Barca előtt állnak a tabellán, és Sampaoli fiaitól a listavezető Real Madridnál is joggal tarthatnak. Ezen a hétvégén az Osasunát sikerült két vállra fektetniük egy nem akármilyen meccsen. Iborra a szezon során immáron másodszor talált háromszor is a kapuba, apró szépséghiba, hogy ezúttal az egyikkel saját csapatának hálójába juttatta a labdát, de még így is 2:1-re nyert "önmaga ellen".  A hazaiak kétszer szerezték meg a vezetést, ám az andalúzok fordítottak, és huszáros hajrát követően három ponttal távoztak. Osasuna - Sevilla 3-4

Szintén szoros meccs volt a Real Madrid és Malaga közötti, amelyen két kapufa mellett három gól is esett, ráadásul a hazaiak két találatát a csapatkapitány Sergio Ramos szerezte. A blogon már volt szó arról, hogy mi is a Real Madrid játéka a rögzített szituációknál, na most ebből ismét láthattunk kettőt. Összességében megérdemelt volt a madridi győzelem, ám a játéktól ezúttal sem voltunk elájulva, de hát ha egyszer ez működik, akkor miért változtatnának?

Real Madrid - Málaga 2-1

A Barca és az Eibar közti összecsapás Busquets sérülésén túl néhány egészen kiváló egyéni teljesítménnyel is szolgált. Messi egyre inkább kezd középpályássá válni, a vasárnap esti meccsen is világklasszis irányítókat megszégyenítő módon tálalt többször is csapattársai elé, még ha ezúttal gólpassz egyikből sem lett. Mindezek mellett pedig a góllövést sem hanyagolja, Suárezzel együtt uralják a góllövőlistát is. Rakitic hosszú idő után tett le az asztalra klasszis teljesítményt, ráadásul mélységi irányítóként. Megvolna Busquets helyettese felépüléséig? Nagyon úgy néz ki, hiszen a horvát remekül kötötte össze a csapatrészeket. Végezetül pedig meg kell említenem ter Stegent, aki ezúttal nem csak lábbal, de kézzel is kiemelkedőt alakított. Persze előbbi volt ismét a hangsúlyosabb, képes volt hátulról stabilitást adni a csapatnak.

Eibar - Barcelona 0-4

A többi meccsen:

Betis - Sporting Gijón 0-0

Tömött lelátók előtt próbálkozott a verdiblanco, de nem sok sikerrel, a győzelemhez közelebb állt ugyan, de hatástalan támadósorából meglátszott Joaquín, így a vége egy olyan 0-0 lett, amelyet illett volna megnyerni. Azért a szurkolókat egy szó sem érheti.

Real Sociedad - Celta Vigo 1-0

A Celta láthatóan a kupára tartalékolt, a Sociedad meg láthatóan nem. Megvan ennek a logikus oka, a Celta nyert idegenben a Bernabéuban, a Sociedadnak pedig 10 év siker után jutott először vereség a Barcelona ellen otthon. Az akarás ezen a meccsen érthetően a hazaiaknál sokkal jobban számított, a meccset végig irányítva, megérdemelt győzelmet arattak, még úgy, hogy egy-egy 11-es elmaradt mindkét oldalon. Valószínűleg a hosszútávon jobb csapat, otthon nyert, szóval nagy meglepetésnek nem érezzük a dolgot.

Villarreal - Valencia 0-2

A Derby de la Comunitat elhozta az első olyan meccset, amelyre ráaggathatjuk, hogy egy Európa Liga-Valenciát láttunk rajta. Stabil védekezés, határozott támadójáték, sok helyzet, a végén már a kiütést se sokkalta volna senki. Ez történik, amikor belsős edzője van a Valenciának, és minden végre nyugodtan és a normális kerékvágásban folyik. Minden be is jött a denevéreknek. Az Estadio de la Cerámica új neve óta, még nem látott győztes meccset. Igaz, a Barca X még így is sikernek fogható fel.

Alavés - Leganés 2-2

A meccs, amelyiktől unalmas 0-0-t vártunk, két bátor csapat megérdemelt döntetlenjét hozta, de egész másképp, mint képzeltük. Az Alavés végig kezdeményezett, irányította is a találkozót, vezettek is kétszer, ám az uborkások egyenlítettek a lefújás előtt is, így megérdemelten vittek el egy pontot Vitoriából. Nagyon szép dolgokat csinál Pellegrino Vitoriában, ugyanis gyakorlatilag megvan a kupaelődöntő és a biztos bennmaradás, és a játékuk is stílusos, nagyon jól jön egy szervezetten, de mégsem durván védekező kiscsapat a ligába.

Espanyol - Granada 3-1

Quique nagyon rendbetett ezt az Espanyolt, idén még túlzásnak hatna az európai helyezés, de jövőre már azért is harcba indulhat a papagájsereg, ez is a deklarált célja a befektetőcsoportnak. A mérkőzésen kijött az, hogy melyik a csapat a két klub közül, ugyanis a Granada csinálhat akármit, nem néznek ki sehogy se elöl, se hátul. Izlandi védőigazolás ide, topcsapatok kölcsönjátékosai oda, ez a projekt nem látom, mitől élné meg a jövő szezont. Hogy legyen dicséret is: a novemberi válogatott szünet óta viszont a Perico a harmadik legtöbb megszerzett pontot tudja felmutatni (igaz, a két clásico csapat 1-1 meccsel kevesebbet játszott, de akkor is). Egy ilyen minitabellán ugyanis úgy állunk, hogy:

1. Sevilla 21 pont

2. Real Madrid 16 pont

3. Espanyol 14 pont

4. Barcelona 13 pont

Las Palmas - Deportivo La Coruna 1-1

A Las Palmas hiába jobb, ha csak egy gólt tud lőni, a Deportivo meg hiába rosszabb, ha egyetlen helyzetét be tudja lőni. Nem volt bűnrossz mérkőzés, de a Las Palmas átlagos élvezhetőségi szintjét nem érte el. A sárgáknál meglátszott Jonathan Viera hiánya az előrejátékból.

A legkomikusabb jelenet is itt adódott:

Nektek mi volt a legemlékezetesebb?


comments powered by Disqus

laligaloca

blogavatar

"Mert a spanyol futball több mint a Barcelona és a Real Madrid!"

Facebook

Tabella

Widget powered by WhatstheScore.com