laligaloca

Az eset nem ma történt, de a spanyol labdarúgás lakmuszpapírján mély nyomokat hagyott. Diego Armando Maradona Dél-Amerikából szédült át az Ibériai-félszigetre, ahol azonban a barcelonai rongyrázás nem érdekelte. A nép hőse akart lenni, így két éves katalán futballtánc után (1982-1984) meg sem állt Nápolyig. A búgó mandolin és a ringatózó halászhajók hazájában felért a csúcsra - tán még annál is fejjebb. Majd jött a kokó, és a drogos éjszakák csábító karjaiból történő kényszeres menekülés. A segítő kezet ekkor a Sevilla  nyújtja, mely izgatottan várja az "isteni" csodát. Diego Maradona rögvest lázba hozza a Nerviónt. A kapcsolat nagy szerelemnek indul, mely sokat ígér, ám gyorsan ellobban. Így fordított hátat a futballisten Sevillának.

A '90-es évek elejére elfogyott a levegő Nápolyban Maradona körül. A kokain átvette az isteni Diego felett a hatalmat, és a futball, mely egykor az életét jelentette, erejét veszítette. Maradt a százdolláros pödört szippantó, meg a fehér por. 1991. március 17-én a Bari elleni olasz bajnoki után "kisorsolják" doppingvizsgálatra, mely kimutatja, kokaint fogyasztott. Nincs menekvés: a szövetség nem kegyelmez, 15 hónapos büntetést varrnak a nyakába.

A támolygás ezután folytatódik, az eltiltását töltő játékost Argentínában ismét droggal kapcsolja le a rendőrség. 1992. július 1-jén fogadkozva tér vissza a futball világába: "Már nagyon várom, hogy újra pályára léphessek, mivel a kisebbik lányom, Giannina még sosem látott játszani, és folyton kérdezget, hogy tényleg igaz-e, amit a szurkolók rólam mesélnek" - nyilatkozta. Az olaszok is talán már szabadulnának tőle, de egykori zsíros kérői visszakoznak. A Sevilla, melyet az 1992/93-as szezonra Carlos Salvador Bilardo vesz át, kitartó és menekülési útvonalat kínál a fojtogató nápolyi közegből. A mester személyes varázsát is be kell vetni ('86-os vb-sikert együtt ünnepelték), hogy Diego igent mondjon a spanyol csábításra, így a Napoli, mely az elején hallani sem akar az üzletről, nem tehet mást, rábólint a mai áron 5,9 millió eurós átigazolásra. A két egyesület tárgyalásának az eredménye (1992. szeptember 22.) a játékost már Sevillában éri. Új korszak indul.

A legenda szerint Maradona első dolga, hogy - mai áron- havi 7900 eurós bérleti díjért kivegye a híres torero, Juan Antonio Ruiz 'Espartaco' házát, majd tele reménnyel berendezkedik a Guadalquivir partján. Tény, hogy fizikálisan hatalmas a lemaradása a kerettől, melyet ekkor olyan labdarúgók alkotnak mint 'Cholo' Simeone, Davor Suker vagy Manolo Jiménez. A Biris ettől függetlenül örül, az isteni Diegót akarja mindenki látni.

Hatalmas médiaérdeklődés kíséri első mérkőzését piros-fehér mezben, mely egy barátságos találkozó Matthäus Bayernje ellen (1992. szeptember 28. - Sevilla-Bayern München, 3-1). Maradona 10-es mezben, karján a csapatkapitányi szalaggal "végigfutja" a 90 percet, jól mozog, sőt, Sukernek egy gólpasszt is kioszt, azaz kiveszi a részét a meglepő diadalból.

A La Ligában pár nappal később debütál (1992. október 4.) Baszkföldön, a San Mamés stadionban. A bajnokin már nem hoz szerencsét az argentin: az Athletic Bilbao 2-1-re legyűri a Katedrálisban az andalúzokat, ráadásul Maradona megsérül.

Nem komoly a baj, így három nappal később ott lehet a Ramón Sánchez Pizjuán stadionban, ahol a Sevilla a Zaragozát fogadja. Maradona győztes gólt lő, a stadion felrobban. Örömmámorban úszik a Nervión. A baljós jelek ekkor még nem látszanak, pedig a kijózanodás egyre közelebb, mivel Diego kapcsolata Bilardóval folyamatosan romlik. Maradona nem edz rendesen. Maradona nem képes visszanyerni korábbi formáját - dohog a színfalak mögött a mester, akinek kritikájára sem a játékos, sem a tréner környezete nem figyel.

Majd fél szezon lemegy ilyen füstölgő hangulatban, amikor is robban a bomba. 1993. július 13-án a Burgos elleni bajnokin (37. forduló) Bilardo az 53. percben váratlan húzásra szánja el magát. Odainti a Sevilla saját nevelésű támadóját, Pinedát, akinek azt súgja a fülébe: Fiam, most Maradona helyett beállsz. A csatár rémülten néz a mesterre, hogy jól értette-e az utasítást, de mielőtt ideje lenne összepisilnie magát, már ott áll a partvonalon bevetésre készen. Emelik a táblát, rajta a 10-es szám. Maradona visszahőköl, majd mikor felfogja, számára itt véget ért a bajnoki, kiborul: az edzőjének intézve szavait "kurvaanyzázva", a csk-szalagot a földre hajítva hagyja el a pályát, amivel kirobban a Bilardo-Maradona háború. S ez már a vég kezdete.

Ezután a médiában folyik az üzengetés a két fél között, ami tovább fújja a pislákoló parazsat. A feszültség egyre nő, egyik oldal sem hajlandó megbocsátani. A szakításhoz vezető utolsó lökést egy Del Nido-nyilatkozat adja meg: "Maradona olyan fizikai állapotban van, hogy így golfozni sem tudna". Az isteni Diegónál ekkor elszakad gépszíj. Csomagol. Felpakolja a karavánját és hazatér Argentínába. Búcsúzóul még odabök egyet a klubnak: "Soha többet Sevilla! Itt nemhogy nem kaptam rá a játék ízére, inkább elment tőlem a kedvem. Elmegyünk". S elment. Hivatalosan 20 találkozón öltötte magára a Sevilla mezét, melynek színeiben négy gólt lőtt. Voltak remek meccsei, de az Isten összességében dicstelenül távozott a Nerviónból.