OLVASTAD MÁR?
 
A legkisebb spanyol csapat rárúgná az ajtót Európára
Két és fél éve az Eibar a másodosztály legszerényebb csapataként lett bajnok, és csak egy baszk férfi kezdeményezése miatt indulhatott el az élvonalban. Kilenc hónappal később a 81 lehetséges kimenetel sem segített a bennmaradásban, a Barca hanyagsága miatt...
 
La Liga 2016/2017: így gondoljuk Mi
Pénteken elrajtol a La Liga 2016/2017-es szezonja, mi pedig szokásunkhoz híven igyekszünk megtippelni az előttünk álló idény legfontosabb történéseit. A bajnoki címért ezúttal is hármas versenyfutást várunk, mivel a Sampaoli kezei alatt formálódó Sevillán...
 
La Liga 37. forduló - Runaway
Nagyon fáj ez nekem. Tulajdonképpen nincs csapat, amelyik megérdemelné a kiesést. A Levante persze más, tőlük már fájdalmas búcsút is vettünk, de a még harcoló csapatok közül maradhatna az összes. Sok ismeretlenből áll az egyenlet, amelyből megkapjuk a...

5. forduló: Foci volt, játék nem

0 komment

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

A Barca–Atlético akkor lett érdektelen, amikor épp érdekes lett volna, a Sevilla–Betis hozta a szokásos gyilkolászást, miközben Zidane nagy sorozata pont a Bernabéuban szakadt meg. Összefoglaló a hétközi eseményekről, fókuszban a három rangadóval.

 

A posztban faja is köreműködött (a jövőben ő is rendszeresen ír majd a blogra).

Az embernek kezd olyan érzése lenni a Barca–Atlético párharc kapcsán (vagy ahogy a Marca nevezi, The other Clásico), mint 2011-ben az El Clásicónál, amikor Pep és Mourinho két hét alatt négyszer játszott egymással. Unalmas labdatoszogatás az egyik oldalon, ultradefenzív mentalitás a másikon (amúgy meg a pöcse ki van mindkét csapatnak a másikkal). Közben sok apró szabálytalanság, odarúgás, szájkarate, bírózás. A két csapat már teljesen kiismerte egymást az elmúlt években, és szerda este sem Simeone, sem Luis Enrique nem akart (vagy nem tudott?) változtatni, így a játék képe pöcre ugyanaz volt, mint a legutóbbi meccseken. Az Atlético meg sem próbálta letámadni a Barcát, a két négyes védelmi vonallal, valamint a precíz csapatmozgással pedig elvágta a kapu felé vezető utat Messiék előtt. Ezen még Rakitic gólja sem változtatott, a második félidő elején ugyan feljebb kapcsolt az Atlético, de a meccs továbbra is a Barca kezében volt.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

Az Atléti védekezése (a kép La Liga fícsör)

Ezt a statikus játékot billenthette volna ki Messi sérülése, ami után a Barca átállt volna 4-4-2-re, hogy átadva a területet az Atléticónak, kontrákra rendezkedjen be. Ebből a szempontból a legrosszabbkor jött Correa egyenlítése, mert a gól után folytatódott az, amit az első 60 percben láttunk. A legutóbbi négy meccsükön mindig a madridiak szereztek vezetést, szóval egy teljesen új helyzet állhatott volna elő a hátralévő fél órában (nem állt, az Atlético tartotta az 1–1-et, a Barca pedig képtelen volt helyzeteket kidolgozni).

De mihez kezdett volna az Atléti a labdával? Nem véletlen, hogy amíg a Barca és a Real rendszerint 100 gól fölött lő a bajnokságban, addig az Atlético ennek alig több, mint a felét. Simeone alatt teljesen idegen a labdával való játék, így hiába a rengeteg kapura lövés és szöglet, ha támadásban nincsenek meg a tudatos játékelemek – ezért nem is csoda a sok 1–0-s győzelem. Tavaly a BL-negyeddöntőben és az elődöntőben azt a két csapatot verték ki, amelyek magasan a legtöbbet birtokolták a labdát (Barca, Bayern), míg a nyolcaddöntőben, amikor a PSV átadta nekik a kezdeményezést (odavágón 57%-os labdabirtoklás, visszavágón 58%) csak szenvedtek, és két 0–0 után, tizenegyesekkel jutottak tovább. A Real elleni döntőben is náluk volt többet a labda, és ott is teljesen a komfortzónájukon kívül mozogtak. Az idei szezonban a két újonc ellen agyondominálta a meccset az Atlético (vs Alavés 62%, vs Leganés 63%), mégsem tudta megverni egyiket sem. Ettől függetlenül a spanyol középmezőnyt továbbra is „leizmozzák” majd, de a BL-ben inkább működik a Simeone-magic, mint egy 38 fordulós maratonon. Az elmúlt három évben kétszer is ott voltak a BL-döntőben, pedig a 32 csapatos mezőnyben még a top20-ba se fértek be, ami a labdabirtoklást illeti. Furcsa paradoxon, de minél jobb az ellenfél, annál könnyebb az Atlético dolga. Barcelona–Atlético 1–1

Real Madrid–Villarrealt illetően – ami egy másik fordulóban minden bizonnyal a legkomolyabb rangadó címre is jó eséllyel pályázna – nagyjából azt kaptuk, amit vártunk. A Real a szokásos 4-3-3-mas hadrendjében esett neki az Escribá által vezetett Sárga Tengeralattjárónak, hogy aztán számos kellemetlen meglepetés érje. A Villarreal ugyanis –ahogyan arra számítani is lehetett –, nem törődött bele abba, hogy Zidane csapata az ő testén keresztül döntse meg Pep Barcájának ligarekordját. A találkozó első félideje kiélezett küzdelmet hozott, amelynek alapját az adta, hogy Escribá legénysége egy rendkívül fegyelmezett védekezési alakzatot vett fel már az első perctől kezdve. Ezt talán leginkább egy 4-3-2-1-hez lehetett hasonlítani, aminek köszönhetően a saját térfelük teljes hosszát felügyelni tudták.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

Ahogyan az a képen is látszik, a Real nem igaztán találta módját a vendégek falának feltörésére. Mindössze két játékos (Ronaldo és Benzema) pozícionálja magát a védelmi vonalak közé, ami jelentősen megnehezíti az előrejutást az akcióban. Persze a Villarreal játékosainak érdemeit se vitassuk el, kiválóan teljesítették az edzőjük utasításait, példának okáért elég megnéznünk, hogy mind a két fővárosi csatárt takarják fedezőárnyékukkal. Illetve egy másik példa arra, hogy miként is küszködött a hazai csapat a gólhelyzetek kialakításával. Ha egy masszív védelmi vonalat szeretnének feltörni, a legrosszabb amit tehetnek, ha csak gurigáznak a fal körül, úgynevezett U-alakot felvéve. Hogy miért is? Nézzük vissza a spanyol válogatott elmúlt két világversenyét. Az ábrán a Real játékosai márpedig ezt az utat választják, nem csoda, hogy ismételten sikertelenül fejezik be az akciót, a fehérrel jelölt területre ember hiányában nem érkezhet passz.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

A második félidőbe érkezve azonban mintha magára talált volna a Madrid, és a vendégek is fáradni látszottak. Ennek legnagyobb jele az volt, hogy nagyon mélyen visszahúzódtak saját térfelükre, ezzel szinte teljesen feladva a hatékony ellencsapások lehetőségét.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

Az egy szem csatáruk a félpálya vonalánál szobrozott, ami lehetőséget adott a Real Madridnak a védelem előtti, immáron nem U alakú passzolgatásra. A Real Madrid játékosai többet keresték a mélységet, ezáltal nem egyszer sikerült fejetlenséget okozniuk a Villarreal védelmében. Illetve, hogy egy magyaros szakzsargonnal éljek, a vendégek rendszeresen elrontották a tolódást, ami hatalmas területeket nyitott meg a hazaiak számára a széleken, és a védekező játékosok között.

Mindezek ellenére nem sikerült végül a maguk javára billenteni a mérleg nyelvét, kevésszer tudtak megfelelő összjátékot létesíteni egymással a fehérek, amit az a statisztikai adat is alátámaszt, hogy helyzetbe kerüléshez a beadást találták legjobb opciónak, összesen 53-szor próbálták a szélről rávarázsolni a labdát valamelyik támadó fejére.

A döntetlen tehát igazságosnak nevezhető, miután mindkét csapat csak egy félidő erejéig tudta megcsillogtatni potenciálját. Real Madrid–Villarreal 1–1

A forduló meccse, El Gran Derbi

A Sevilla–Betis (vagy Betis–Sevilla) az a meccs, amit ha megnyersz, a szezon végi elszámolásnál bármilyen szarból kimoshatod magad. A meccset figyelve a két edző fejében is ugyanez volt. Sampaolitól elvárás volt a győzelem a Pizjuánban, Poyet pedig csak a vereséget akarta elkerülni. A játék képe ennek megfelelően alakult, a Sevilla óriási fölényben játszott az első félidőben, még ha komoly lehetősége nem is nagyon akadt. A Betisnek értékelhető megmozdulása sem volt, legfeljebb azok a szabálytalanságok, amikkel tördelték a játékot. Kerek fél perc telt el a meccsből, amikor Petros megkapta az első sárgát, majd 15 perc után már 11 szabálytalanságnál és három sárgánál tartottak a csapatok. Kíváncsi lennék, hogy az andalúz derbikre jellemző „vérrontás” csak a külső belemagyarazás eredménye, vagy a játékosok tényleg nem tudják kezelni a terhet. Kedden 28 játékos lépett pályára, közülük 12-nek ez volt az első derbije. Érdekes, hogy a két öreg, Rubén Castro és Joaquín (akik isten tudja hanyadik derbijüket játszották) összesen egyszer szabálytalankodott, miközben a meccs végére a faultok száma elérte a 41-et.

A második félidőben Mercado gólja után a Betis feljebb tolta a védekezését és ment az egyenlítésért, ami össze is jött, de a bíró les miatt nem adta meg Alegría gólját.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

A Betistől az egyenlítést, tőlem egy nyertes szelvényt vett el Javier Estrada

A meccs utáni sajtótájékoztatóra Poyet egy laptopot vitt magával. „Láttátok, vagy megmutassam?” – dühöngött a tévesen elvett gól miatt a Betis edzője, aki szerint a győzelem lehetőségétől is megfosztotta őket a bíró. A túloldalt Sampaoli nem foglalkozott az esettel, ő kerek-perec megmondta, hogy a meccsen kizárólag a Sevilla akart focizni.

Több volt a meccsben, mint amennyit kaptunk. Szétgyepálták egymást a csapatok, a Betis pedig csak akkor kezdett el futballra hasonlító sportot űzni, amikor már futni kellett az eredmény után. A Betis nem hogy nem verte meg a Sevillát az előző hét meccsükön, de még csak gólt sem rúgott. Sevilla–Betis 1–0

A forduló csapata

A Valencia négy vereség után nyert végre, a körülményeknek megfelelően, öngóllal és egy 88. perces Parejo büntetővel. Ayestarán menesztése után a klub Marcelinót ostromolja, de ő az RFEF szabályai szerint nem állhat munkába a valenciaiaknál, mivel a szezonban már irányította a Villarrealt. Bullshit, mert nem, Marcelino még a felkészülési időszakban dobbantott. A rendszerint ideiglenesen beugró Voro mérlege imponáló egyébként, az Alavés elleni volt a kilencedik meccse és a hetedik győzelme (egy x és egy vereség mellett – mindkettő a Barca ellen). Valencia–Alavés 2–1

A forduló játékosa

Pepnek nem kellett Manchesterben, de úgy tűnik, hogy Nasri hamar belerázódott Sampaoli rendszerébe. A Betis ellen bejátszotta az egész pályát és mindig passzopciót jelentett a társaknak (a Sevilla hét leggyakoribb passzkominációjából ötnek a részese volt). A Mercadónak adott gólpassza már az 56. volt a pályafutása során.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

A forduló hülyéje

Ramos megint eljátszotta, hogy a keze helyett a fejét találta el a labda, de a hétvégivel ellentétben most nem ette meg a bíró. Már másodszor fordul elő vele a szezonban (vs Osasuna), hogy a fejesgólja mellett egy tizenegyest is összehoz az ellenfélnek ugyanazon a meccsen. Idióta, de pont ezért szeretjük.

A forduló teljesítménye

A sok egy az egy elleni párharc nem meglepő az andalúz derbiken, az már annál inkább, ha valaki hibátlanul játssza végig a meccset. Márpedig Felipe Gutiérrez esetében ez a helyzet, az első derbijén a 11 szerelési kísérletéből mind a 11 sikeres volt.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

A forduló gólja

A 19 éves suhanc Youssef En-Nesyri a 67. percben állt be az Eibar ellen, és tíz percre rá ezzel a góllal szerezte meg a Málaga első győzelmét. „Azt hittem elsírom magam abban a pillanatban” – emlékezett vissza a góljára a marokkói fiú.

A forduló posztja

„Még jó, hogy hozzám se ért [Suárez]” – bosszankodott Filipe Luís az Instagramján a Barca–Atléti után.

Barca Atlético Real Madrid Sevilla Betis Simeone BL Ramos Valencia Nasri

A forduló eredményei

Málaga–Eibar 2–1, Sevilla–Betis 1–0, Real Madrid–Villarreal 1–1, Celta Vigo–Gijón 2–1, Sociedad–Las Palmas 4–1, Granada–Bilbao 1–2, Barcelona–Atlético Madrid 1–1, Osasuna–Espanyol 1–2, Deportivo–Leganés 1–2, Valencia–Alavés 2–1


comments powered by Disqus

laligaloca

blogavatar

"Mert a spanyol futball több mint a Barcelona és a Real Madrid!"

Facebook

Tabella

Widget powered by WhatstheScore.com