laligaloca

Két év böjt után végre újra csengetett a futár, hozta az ismerős Amazon-dobozt, benne két kőtáblára vésve 10 afféle parancsolat, amiről már első blikkre kiderül, hogy valami trükk lehet dologban, mert bármilyen különös, de mindegyik azt mondja: bakker, idén is vigyétek az aktuális nagy futballesemény spanyol blogját!

Két éve az Eb-n a Népsport keretein belül átmenetileg szüneteltetve az anyablogi tevékenységet Selecciónként futottunk, idén viszont megtartjuk a kitűnő La Liga Loca brandet, ami már csak azért is jó, mert. Az okok ilyesfajta tisztázása után pedig nem is maradt hátra más, minthogy metaforikusan mi is belekóstoljunk a brazil gyepbe, lefussuk az első melegítő sprinteket, térdhajlítsuk az első térdhajlításokat, és elblicceljük a fekvőtámaszokat - egyszóval, hajtás után jöjjön, mire is számíthatunk a seleccióntól idén nyáron...

Rendszeres olvasóink már megszokhatták, időről-időre berobbantjuk Marty Mcfly segítségével Doki Delorean-jét, hogy visszarepülve a múltba, felelevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy emlékezetes pillanatát. Mivel évek óta nem volt olyan izgalmas a bajnoki finálé mint a most futó 2013-14-es kiírásban, az után kutattunk a hispán futball történetében, hogy volt-e már példa arra, hogy a bajnoki címre aspiráns két csapat az utolsó fordulóban egy egymás elleni összecsapáson döntsön a La Liga első helyéről. Jelentjük, a spanyol pontvadászat már megélt hasonló infartus közeli helyzetet! Utoljára az ötvenes évek elején. Az időutazó csodagép műszerfalán 1951. április 22-ét ütjük be. És máris utazunk, egyenesen Sevillába!