laligaloca

Kaja a hűtőben!

Itt elérhetők vagyunk: http://laligaloca.blog.hu/ 

Baszkföld adja Spanyolország területének 1,4%-át, lakosságának 5%-át, míg elsőosztályú labdarúgó bajnokságának legjobb tíz csapatának 40%-át. Nem gyenge teljesítmény, meg kell hagyjuk. Az Athletic Club, Real Sociedad, Alavés, Eibar négyesfogat bebizonyította, hogy lehet kisebb költségvetéssel is nagyot álmodni, méghozzá nem is akármekkorát. Míg az első két csapat minden valószínűséggel az Európa Ligában szerepelhet jövőre, addig utóbbiak bár nem kvalifikálták magukat az európai hadszíntérre, mégis a topligák legnagyobb "felülteljesítői" között vannak, ráadásul meglehetősen magabiztosan. Kettejük közül is az Eibar esete érdekesebb, hiszen náluk már látható, nem csupán egy szezonos csodáról van szó, sokkal inkább egy koncepciózus építkezésről, amelynek titkaira úgy érzem, érdemes fényt deríteni. Elemzés.

Sajnálattal közölendő a cím, mivel az utóbbi évek megszokott triója ismét összeállt a tabella első három helyén. Sevillában valami érthetetlen átok uralkodik, míg az Atleti idén először az andalúzok elé vágott a nagy rohanásban. 9 fordulóval a vége előtt lessük meg mi a helyzet a félsziget első osztályba sorolt területein:

Pepe Mellel a galiciaiak sokáig veretlenek maradtak a La Ligában. A Mel-projekt szép ívet írt le a tartományi derbi elvesztéséig (Depor-Celta Vigo, 0-1): a Barca legyőzése mellett az Atletitől is pontot csentek a sasok. A kiesés ellen menekülő kék-fehér klub egyik alapembere a keret román válogatott csatára, Florin Andone, akinek fő célja, hogy benntartsa csapatát az első osztályban. Mininterjúval hangolunk a 29. fordulóra.

"Spanyolország braziljai" - ahogy a kanáriakat nevezik. Quique Setién 18 hónap alatt a bajnokság legszórakoztatóbb csapatává faragta a Las Palmast, de az utóbbi időben annyira elmérgesedett a helyzet az edző és a vezetőség között, hogy szombat délben Setién bejelentette, az idény végén távozik.

Az Atlético Madrid először nyert rangadót, Pepe Mel pedig a Barcelona legyőzése után a szezon legfontosabb meccsét veszítette el. Ez történt a 28. fordulóban.

A BL- és EL-hullámvasút pszichedelikus körforgása után túrjuk be ismét a fejünket a LaLiga bugyraiba, amihez többek között egy baszk rangadó kínál ürügyet. Még mielőtt legyintenénk, hogy ez már smafu, akkor jó, ha felvéssük magunknak, kötelező feladatok behúzása okozott már meglepetést idén a nagyoknak: egy fűszálban is el lehet botlani. Egyre közelebb a vége, így az árnyzónából való menekülés és a nemzetközi kupaindulásért folyó harc döntő periódusába léptünk. ACHTUNG, achtung! - akartam volt írni: OJITO!

Sorozatunk a 20. század utolsó évtizedének LaLiga-egyéniségeit mutatja be. Rovatunkban megénekeltük már John Aldridge (Real Sociedad) és Haim Revivo (Celta Vigo) spanyol kalandját, most pedig Pamplónába utazunk, ahol az Osasuna szekerét az évtized elején lengyel testvéreink tolták - Benyovszky Móric legnagyobb örömére. Terítéken Jan Urban és honfitársai, azaz a "los polacos de Osasuna".

Három rangadónk is volt a bajnokság 24. fordulójában, ebből az egyik a legnagyobb derbi volt, a másik kettőn pedig a bajnokság sokéves minta szerinti élcsapatai mérkőztek egymással. Érdekesség, hogy mind a 3 meccsen vendéggyőzelem született. Az összes mérkőzésről szó lesz, mivel minden meccsen láttunk 1-2 említésre méltó jelenetet, míg pár jelentős bírói közbeavatkozásra is volt példa, azon már lassan meg sem lepődünk, hogy ezeknek jórésze indokolatlan volt. Hajtás után megnézzük a vasárnap este zárult forduló lényegét, mivel holnaptól már hétközi etapra kanyarodunk, amely csütörtökig fog tartani.

Unalomig ismételt szlogen a Barcelona kapcsán a labdatartás, ami de facto a klub futballfilozófiája, ha úgy tetszik modernkori ars poeticája. A Cruyff-féle holland iskolából rügyet bontó mágia, mely Pep Guardiola idején virágzott ki, alkalmas utódok nélkül hanyatlóban. A szemünk láttára berobbant, felnőtt, majd kiöregedett La Masía-növendékek arany generációjával az alapok is megremegtek. Kellő színvonalú utánpótlás nélkül pedig óhatatlan következmény a visszaesés. Temetni a Barcát így sem kell. Csak elfogadni a tényt: az egykor megingathatatlan óriás ma már törékeny.

Na igen, a jó öreg Granada. Hol egy kupac szedett-vedett, castingról behívott srácok benyomását kelti az andalúz csapat, hol pedig egy profi futballklubét, amely talán még eredményeket is képes elérni. Sajnos az utóbbi időben inkább az előbbit láttuk megvalósulni, pedig el lehet hinni, hogy a Granada igenis egy jó, ütőképes csapat. Az ütőképeset pedig már ki hogyan érti. Lapozás után pedig Ábellel rátérünk arra egy rövid időutazás keretében, hogy jövőre is a "kétcsapatos bohócliga" tagja lesz Lucas Alcaraz bandája. De miért?

Sevilla-posztsorozatunknak utolsó állomásához érkeztünk, melynek során már megismerhettük Andalúzia egyik legnépszerűbb csapatának szakmai hátterét, támadási mechanizmusait, így ebben az utolsó posztban a védekezésre és a hibákra térünk rá, hajtás után olvashatjátok!

A múlt héten kezdtem el itt a blogon a Sevilla-sorozatot, melynek keretein belül igyekszem feltárni az andalúz csapat sikerének titkát. Volt már szó Monchiról, Sampaoliról, labdakihozatalról... Most pedig folytatódik a támadások kivesézése, hajtás után ti is láthatjátok!

Legutóbbi posztomban már elkezdtem felvezetni a Sevilla játékának kielemzését, amelynek most már a második fejezetét olvashatjátok. Lesz benne szó a kapus bevonásáról a játékba, a labdakihozatalról, illetve megismerkedünk az andalúzok játékának legmarkánsabb elemével. Nem is húznám tovább a szót, csapjunk a lovak közé!

Két és fél éve az Eibar a másodosztály legszerényebb csapataként lett bajnok, és csak egy baszk férfi kezdeményezése miatt indulhatott el az élvonalban. Kilenc hónappal később a 81 lehetséges kimenetel sem segített a bennmaradásban, a Barca hanyagsága miatt az Eibar kiesett. Vagyis mégsem. Az Elche visszasorolásával az Eibar maradt az első osztályban, és az új edző érkezése óta már a nemzetközi porond is lőtávolon belül van.

Mégis mi folyik Sevillában? - teszi fel a kérdést magának a legtöbb futballszurkoló, hiszen egyelőre a Sevilla FC előkelő helyen áll a spanyol bajnokságban, a dobogóról csak visszatekintve látva a tavalyi BL-döntős Atlético Madridot, vagy az Európa Liga-elődöntős Villarrealt. A tavalyi hetedik hely után ez már önmagában is hatalmas előrelépésnek tűnik, ám az egész történet egy jól átgondolt, értelmes klubvezetési stratégiának a gyümölcse - így válik igazán széppé a történet. Mik is kellenek a sikerhez? Egy megfelelő elnök, egy kiváló sportigazgató, egy találékony edző és az új ötletekre nyitott tehetséges keret. Sevillában ezek közül minden adott, úgyhogy senkit ne érjen meglepetésként, ha netán a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is nagyot alakítanak. Most pedig ugorjunk egy fejest a csapat által szolgáltatott érdekességek tömkelegébe.

A Sevilla csak nem akar leállni, az Atlético pedig mintha kifújni látszana az elmúlt évek bravúros szereplései után, immáron hét pont a lemaradásuk andalúz riválisaikkal szemben, míg a várhatóan majd tavaszra magára találó Barcelonával szemben is hat egységes hátrányt halmoztak fel, így Simeone fiai talán jobban tennék, ha innentől a BL-kvalifikációval járó negyedik helyüket őriznék. Mindeközben a kiesők mezőnye is kezd körvonalazódni. Komolyabb meglepetések nem születtek a fordulóban, de érdekes meccsekből volt bőven, hajtás után ezeket listázzuk.

Teljes a zűr Valenciában: harmadik edzőjét tapossa a klub, mely jelenleg a kiesés ellen menekül. A múlt héten az együttes sokat kritizált sportigazgatója, García Pitarch is bedobta a törölközőt (január 7-én mondott le), ráadásul az átigazolási időszak közepén. Lemondásának okait egy sajtótájékoztatón ismertette, mellyel újabb fejezetet nyitott a lezüllesztett Valencia vergődésében.

Minden szempár a Real Madridra szegeződik a La Ligában, hiszen történelmi lépés előtt áll a Zidane-éra: a királyi együttes a kieső helyen senyvedő Granada ellen beállíthatja a Luis Enrique Barcelonája által tartott 39 mérkőzéses veretlenségi sorozatot.

Voro, már megint Voro. Immáron ötödször. A Valencia-család méltán elismert tagját, aki több mint egy évtizede (egészen pontosan 2005 óta tagja az első csapat vezetőségének) szolgálja a klub Chét, ismét kormányrúdhoz lökte az élet. Nagy hátbaveréssel és csodavárós (kárörvendős?) mosollyal az arcán. Salvador González Marco, vagy ahogy mindeki ismeri, Voro pénteki kinevezése óta ma este vezeti csatába először a Valenciát, melyet a Celta Vigo hív tetemre a Király-kupában. A bántóan szerény mesterrel az AS.com beszélgetett. Az interjú egy rövid kivonatát közöljük.