laligaloca

Na igen, a jó öreg Granada. Hol egy kupac szedett-vedett, castingról behívott srácok benyomását kelti az andalúz csapat, hol pedig egy profi futballklubét, amely talán még eredményeket is képes elérni. Sajnos az utóbbi időben inkább az előbbit láttuk megvalósulni, pedig el lehet hinni, hogy a Granada igenis egy jó, ütőképes csapat. Az ütőképeset pedig már ki hogyan érti. Lapozás után pedig Ábellel rátérünk arra egy rövid időutazás keretében, hogy jövőre is a „kétcsapatos bohócliga” tagja lesz Lucas Alcaraz bandája. De miért?

 Na de tényleg, miért?

1. Azért mert Granadában értenek a drámához: A mórok a drámát legalább annyira mesterien űzik, mint magyar címeres fiaink szokták Finnország ellen. Mióta a csapat másodvirágzását éli a Primera Divisónban, azóta mindig az utolsó fordulókra, vagy a szezonzáróra hagyták a döntést. Rögtön az első 2011-12-es szezonban a záró fordulóra maradt a döntés. Akkor a Rayo és a Villarreal ellen kényszerültek orosz rulettre főszereplőink. A Granadának egy pont is elég lett volna a bennmaradáshoz, egy győzelem egyenes megnyugvást jelentett volna, de a Villarreal – Atlético Madrid találkozó megfelelő eredménye mellett a vereség is beleférhet, pont a Rayo Vallecano ellen. A történet ismert, a Rayo egy lesgóllal a 90. percben megverte a Granadát, a másik mérkőzésen pedig szintén egy kései góllal, de nyert az Atleti. Az akkor még Abel Resino fémjelezte csapat tehát úgy maradt bent, hogy kikaptak közvetlen riválisuktól.(a drámai perceket ezen a linken találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=N0vQvO5KC5M ) Ahogy esik, úgy puffan…Akárcsak 2014-ben, akkor az Almería, az Osasuna és a Valladolid fogta menekülőre a Granada mellett. Akkor viszont a piros-fehérek maguknak kaparták ki a gesztenyét, a szintén közvetlen ellenfél Valladolidot (amely egyébként november óta ekkor szenvedte el első vereségét hazai pályán) 0-1-re legyőzték a Zorillában egy öngóllal. Ezáltal a többi mérkőzésre nem is kellett figyelni, csak arra, hogy a lilák ne egyenlítsenek. 2014-15-ben a pocsék szezon és többszöri edzőváltás után José Ramon Sandoval kezei alatt az utolsó 3-4 mérkőzést a csapat megnyerte és lehetetlen helyzetből az utolsó fordulóban egy Atlético Madrid elleni 0-0-val ismét maradt a Granada kis családunk tagja.

2. 

   2014-ben ez a momentum döntött a bennmaradásról

 Azért mert Lucas Alcaraz a maga szintjén egy zseni: Az 50 éves andalúz szakember harmadjára veszi hátára ezt a hánytatott sorsú brigádot és eddig sosem tette eredménytelenül. 2013 januárjában került a 90-es évek után a csapat élére és két szezonon át a La Ligában tartotta a Granadát. Szerződését teljesen kitöltötte, a 2014-15-ös szezonban nem vállalt munkát, legalábbis Ő így tervezte. 2014 októberében kereste meg az andalúz szakembert a Levante, akik egy másik andalúz szakembernek, Joaquin Caparrósnak a munkájával nem voltak megelégedve. Ez a kaland ebben a szezonban sikeresnek is bizonyult, a Levante simán bennmaradt, de a következő szezonban rosszul rajtolt a Granota, Alcaraznak pedig nem volt maradása. Most ismét a Granada benntartása a feladat, kinevezésekor pedig elmondta tudja miért van itt, ismeri ezt a helyzetet, a klub sem keresett más trénert, csak benne gondolkodtak. Képes maga mellé állítani a szurkolókat, egyensúlyt tud teremteni az öltözőben és stabilabb játékra képes vele a csapat. Alcaraz kulcspontja ennek a Granadának és akárhányszor távozik a klubtól, kulcsfigura fog maradni.

 Te ott menjél vissza a Segundába! Mi maradunk!

1. Mert az Andreas Pereira, Adrián Ramos, Carcela, Wakaso támadószekció keményebb, mint az ötvenes évek: Bár a házi góllövőlistát az ukrán válogatott Artem Kravets vezeti, rá nem szeretnék kitérni, mert általában csak belebotlik a labdába és az jól pattan, magyarul önmaga egy személyben a Granada. Meg egyébként is sérüléssel bajlódik. A fent említett állampolgárok közül kettő, Pereira és Carcela-González 4-4 gólnál jár ebben a szezonban, játékuk pedig dinamikusabb és kreatívabb is, erősen felfele lógnak ki ebből a csapatból. Bár Pereira kicsit forrófejű élesebb szituációkban, rendkívül veszélyes 25 méteren belül, elég egy kis rést hagyni a lövésnek, az már a kapuban van Adán ne is keresd…A másik két fickó téli szerzemény és mindketten pár éve szebb reményű játékosok voltak. Wakaso-nak az Espanyolból könnyen felfelé ívelhetett volna karreirje, de behódolt a dubai-i mesevilágnak, azóta pedig mindenféle spanyol csapatban próbálgatja magát. Adrián Ramos pedig a Herthában volt pár éve nagy felfedezett, a Dortmundban azonban nem tudta kamatoztatni tudását. Itt Granadában jól sikerült a bemutatkozása, a Betis ellen rögtön egy duplával nyitott és kezd felfelé furakodni a góllövőlistán. Mondjuk idén ez nem művészet a Granadában. Alcaraz a padon és az öltőzben, a pályán pedig ez a négy ember lehet a mórok sikerreceptjének alapja.
2. 
3. Adrián Ramos. Megtalálták volna az új El-Arabit?

Az emlíett Betis elleni találkozóval kezdődött a La Liga 22. fordulója. A 4-1-es végeredmény minden szempontból meglepő. 2014 január óta nem lőtt ennyit egy mérkőzésen a Granada, valamint a Betis sem az a csapat, amelyet mostanában így offolni lehetne. Ennek ellenére már forduláskor 3-0 volt ide. Beérett Alcaraz taktikája.

Szombaton az Atlético Madrid egy pocsék első félidő után játszott egy kevésbé pocsék második 35 percet, majd a végén egy zseniális tízet és Gameiro villámgyors mesterhármasával kiütötték a Sportingot, amely legalább az egyik pontot megérdemelte volna, ha nem vét másodosztályú szinten is fájó hibákat.

A hét legmenőbb ideje a 4 perc 51 másdoperc. Ennyi idő kellett a képen látható igényes fiatalembernek három gól megszerzéséhez. David Villa 2006-os rekordjától csak négy másodperccel marad el.

Az Espanyol védekezni ment a Bernabeuba, de a két madridi gól végül nem Quique taktikáját igazolta, így továbbra is magabiztosan vezeti a bajnokságot a Real Madrid, Morata és a visszatérő Gareth Bale találtak be. Az Alavés ismét bebizonyította, hogy helyük van a 20-as mezőnyben, idegenben győzték le 0-1-re a Deport. A vítoriai gárda 9 pontra zárkózott az európai helyek mögé és egy nagyon stabil teljesítménnyel 11-ik. A BL menetre készülő Sevilla megnyugtatta az Eibart, hogy errefelé nem minden csapat a sánta Valencia és 2-0-ra nyert hazai pályán Sarabia és Vitolo góljaival. Szégyenkezni így sincs oka a legkisebb óriásnak, soha ilyen jó pozícióban nem volt még az Eibar.

Vasár napján a Sociedad mindent kihagyott, a Roma elleni pofonjából 60. percre felébredő Villarreal pedig a 94. percben hozta el a három egységet az Anoetából, amely akár a BL selejtezőt érő negyedik helyért is egy fontos lépés lehet Escríbá csapatának. A Sociedadból érdemes megjegyezni Álvaro Odriozola nevét, akinek ez volt a negyedik mérkőzése a bajnokságban, de rendkívül meggyőzően látta el a feladatát, nem egyszer ért vissza az utolsó pillanatban védekezni. Carlos Martinez helyét vette át a keretben, Eusebio pedig máris kezdőként számol vele, hiába van ott a csapatban a jóval rutinosabb Joseba Zaldúa. A délutáni programban rangadót rendeztek a Mestallában, az omladozó denevérbarlang vendége a büszke európás csapat az Athletic Bilbao volt. Büszkeségüket a Valencia váratlanul megtörte, Voro csapata a szezon talán eddigi legjobb teljesítményével 2-0-ra nyert. A második gólt Zaza lőtte, ezt jegyezzük is fel a  hétvége momentumaként, nem tudom mikor lesz erre legközelebb példa.

A Villarreal elleni 0-2-nél elhittük, hogy a változás szele jön, elkiabáltuk. Már nem mondok semmit...

A Shakhtar elleni visszavágóra tartalékoló Celta Vigo 3-0-ra verte az Osasunát, amely kicsit csalóka eredmény, a 87. percben még csak Sisto találata árválkodott az eredményjelzőn, a pamplonaiak pedig ezúttal sem okoztak csalódást, ami a játékukat illeti Vasiljevic óta. Azt is érdemes kiemelni viszont, hogy a szerb trénerrel ez volt a leggyengébb teljesítményük eddig és így sajnos nagyon messze a 17. hely. Barcelonában pedig fogalmunk sincs, hogy mi történik. A párizsi felvágott után két lehetőséget tudtunk elképzelni a Leganés ellen. Vagy egy erődemonstrációt, amelyben kiadják minden dühüket és 6-0-ig meg sem állnak, vagy pont egy ilyen szenvedést amilyen lett belőle. A fővárosi újonc tisztesen helytállt a Camp Nou-ban és úgy tűnt, hogy Unai López 71. percben szerzett gólja nagyon fontos pontot érhet a Leganésnek, de Messi büntetője ezt megcáfolandó, 2-1-re nyertek a katalánok. Végig iszonyatos feszültség dolgozott a Barca játékosaiban, nem tudom mikor láttam ilyen görcsösnek és idegesnek a világ egyik legnagyobb klubját. Lucho tündérmeséjének vége? Felkészül Sampaoli? Ezek is nagyon érdekes miértek, roppant jó kérdések, amelyet majd talán a kollégák fognak is boncolgatni itt a blogon, én nem szeretnék Barcelona kérdésben okoskodni, mert érzékeny téma, másrészt még a Matek2 is jobban megy az egyetemen.

Ez itt márpedig gólöröm. A legrosszabb, ellenben a legőszintébb fajtából.

Ma este még Málaga – Las Palmas, amire nem tenném rá a megmaradt kétszáz forintomat sem, szerdán pedig Valenciában pótolja a hátralévőt a Real Madrid, úgyhogy stay tuned!