laligaloca

Az eset nem ma történt, de a spanyol labdarúgás lakmuszpapírján mély nyomokat hagyott. Diego Armando Maradona Dél-Amerikából szédült át az Ibériai-félszigetre, ahol azonban a barcelonai rongyrázás nem érdekelte. A nép hőse akart lenni, így két éves katalán futballtánc után (1982-1984) meg sem állt Nápolyig. A búgó mandolin és a ringatózó halászhajók hazájában felért a csúcsra - tán még annál is fejjebb. Majd jött a kokó, és a drogos éjszakák csábító karjaiból történő kényszeres menekülés. A segítő kezet ekkor a Sevilla nyújtja, mely izgatottan várja az "isteni" csodát. Diego Maradona rögvest lázba hozza a Nerviónt. A kapcsolat nagy szerelemnek indul, mely sokat ígér, ám gyorsan ellobban. Így fordított hátat a futballisten Sevillának.

Rendszeres olvasóink már megszokhatták, időről-időre berobbantjuk Marty Mcfly segítségével Doki Delorean-jét, hogy visszarepülve a múltba, felelevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy emlékezetes pillanatát. Mivel évek óta nem volt olyan izgalmas a bajnoki finálé mint a most futó 2013-14-es kiírásban, az után kutattunk a hispán futball történetében, hogy volt-e már példa arra, hogy a bajnoki címre aspiráns két csapat az utolsó fordulóban egy egymás elleni összecsapáson döntsön a La Liga első helyéről. Jelentjük, a spanyol pontvadászat már megélt hasonló infartus közeli helyzetet! Utoljára az ötvenes évek elején. Az időutazó csodagép műszerfalán 1951. április 22-ét ütjük be. És máris utazunk, egyenesen Sevillába!