laligaloca

Mint az ismeretes, e rovat keretében időről-időre berobbantjuk a Deloreant, hogy a spanyol labdarúgás históriás könyvéből kiragadva egy-egy érdekes jelenetet, felevenítsük a múlt emlékezetes momentumait. Most szakítunk eddigi jó szokásunkkal és feledve azt, ami volt, öncélúan 2018-at ütünk be a csodaautó műszerfalán, hogy megnézzük, ki lép a brazíliai világbajnokságon leszerepelt sztárok örökébe. Mcfly-jal az anyósülésen cél az orosz Mundiálra készülő La Roja keretének feltérképezése. Avagy fantáziautazás egy vb-pusztulat margójára.

Szóval, 2018. június 6. A Dolereant leparkoljuk az akkora már felújított, és teljes pompájában tündöklő Camp Nou mélygarázsában és belevetjük magunkat a katalán éjszakába. Az első, még nyitva lévő quioscót levadászva bele is szagolunk az aznapi hírcsokorba. Kikerekedett szemmel olvasom, hogy a bajnokságot, szoros négyes versenyfutás végén, a Peter Lim által még mindig csak környékezett, időközben arab olajmágnások pénzén felhízlalt Valencia nyerte, mely a veterán Falcao-Suárez csatárduó, valamint a mögöttük remeklő Parejo-James Rodríguez páros segítségével ült fel a La Liga trónjára. No comment. Lapozzunk! A 4. oldalon a pocsék szezont futó Real Madrid vezetőedzője, Fernando Hierro ismerteti lemondásának okait, mellette ott díszeleg keretes hírben a klub közleménye, melyben Iván Helguera elnök tudatja, a blancóknál a felállított tréner helyét Zinedine Zidane foglalja el. Nagyszerű! Egyből be is lobban az ötlet, s bár Marty még szarakodik, mondván, a Doki kurva dühös lesz, végül sikerül rábeszélnem, hogy vásároljunk a bodé oldalán hirdetett 2016-os sport almanachból egy emlékpéldányt. Persze kizárólag karitatív megfontolásból, hiszen biztos az, ami tuti - ahogy a megszállott fogadó szokta mondani. Ha nem lennék szarrágó, biztos beírnám ki nyeri a gall Eb-t, de Marty megesketett, hogy nem játszom az eszemet, így sajnos ki kell várnotok a meglepetést!

(2017-18-as kiírás bajnoka: Valencia FC)

Folytatva az újság böngészését, pár ujjnyálazással később Xavi kesereg a továbbra sem független katalán állam szociális rendszeréről, majd kitér a rémes katari kalandjára, melynek kudarcát a gonosz Quique Sánchez Flores bosszújának tud be. Az immár háromgyerekes Ikerről kiderül, még mindig padozik, most épp a Tottenhamben, míg a bulvár szekcióban Guti comunig outja vonzza a figyelmet, A galaktikus-éra zuhanyzótitkai tabloid-címmel. A Fábregas alkohol gondjairól (Mou tett tönkre! fejléccel) vagy Pepe sevillai kisállatkereskedéséről szóló híreket időhiány miatt csak átpörgetjük. Amikor legyintenénk, nem találunk a válogatottal kapcsolatban érdekességet, kiesik egy La Roja-melléklet a lap közepéből. Erre inni kell! Keresünk egy csendes kis kocsmát az El Ravalban, kikérünk fejeként két cañát, hogy hangulatba kerüljünk, és míg Marty az út túloldalán szűrt neonfényben korzózó latin luvnyákat stíröli kigúvadt szemekkel, én belevetem magam az olvasásba.

(Beszólnak és Marty egyből beszarik...)

Az első megdöbbenést az okozza, hogy a La Roja szövetségi kapitányát immár Joaquín Caparrósnak hívják. Hiába lökdösöm, a csajok bűvkörébe került Marty-t, szemlátomást szarik a felfedezésre. Rácsodálkozásomat, hova tűnt Del Bosque, a taverna közönsége megmosolyogja: Pöcsök, hát' hol voltatok az elmúlt négy évben? - jön a zrika, de nem vesszük fel, cserébe megmutatjuk, merre húzzanak a szemünk elől. Felállnak, mi is, de az ökölharc elmarad. Megbánást színlelve a pincért faggatom, aki lesajnálva dörmögi az orra alatt: "Brazília után Franciaországban is leégtünk, majd jött a forradalom, legyen ennyi elég". Mielőtt kapok egy nyalkevest, mély hallgatásba burkolózva belefúrom tekintetem a kiadványba. Lássuk a neveket!

(Joaquín Caparrós 2016-ban négy évre aláírt a szövetséghez!)

Batman bő keretében se Iker, se Valdés: úgy látszik, a vérfrissítés jegyében végbement tagcserék De Geát röpítették a kezdőbe, s mellé Roberto (Granada, 2014) és Casilla (Espanyol, 2014) került vetélytársnak. A kiadványban nagy öregként emlegetett Ramos-Piqué tandem bizalmat veszített a Bartra-Iñigo Martínez fémjelezte duóval szemben, így a La Roja védelmének tengelyében egy baszk-katalán páros dirigálhat. A szélen a parádés szezont futó Bernat (Bayern München, 2014), valamint a La Ligában kimagasló Carvajal (Real Madrid, 2014), illetve az angliai klubjaiknál megedződött Montoya és Alberto Moreno kapott meghívót - áll a mellékletben.  

A középpályán Illarramendi (Real Madrid, 2014 - vélhetően kölcsönben a Portóhoz), Mario Suárez (Atlético Madrid, 2014) és Iturraspe (Athletic Bilbao, 2014) jelenti a húsevő különítményt, míg a fazonszabászat a csapatkapitány Thiago Alcántara (Bayern München, 2014), Deulofeu (Barcelona, 2014), Isco (Real Madrid, 2014), Ander Herrera (Manchester United, 2014), Óliver Torres (Atlétio Madrid, 2014 - kölcsönben Porto), Parejo (Valencia, 2014), Sergi Roberto (Barcelona, 2014), Saúl (Atlético Madrid, 2014 - kölcsönben Rayo Vallecano) és Rubén Pardo (Real Sociedad, 2014) fémjelezte labdabiztos csoport feladata lesz.

Amit sejteni lehetett, beigazolódott. Támadásban a Juventusnál kiforrott Morata örökölte Villa-Torres-Costa 9-es pozícióját és mellette olyan nevek jelentenek megoldást a 4-3-3-as rendszerben, mint Alcácer (Valencia, 2014), Callejón (Napoli, 2014), Jesé (Real Madrid, 2014), Muniain és Rodrigo (Benfica, 2014). Még három tök ismeretlen fiatal siherder, akiket bátorításként hívott meg a mester a bő keretbe, és vége a lajstromnak. Hörpintünk.

Kiszédelegve a La Ramblára, a nyári meleget még ontják magukból az ódon macsakakövek, így a felfrissülés reményében a Barceloneta felé vesszük az irányt. A látvány parádés: egy méterrel magasabb vízszint fogad, mint amikor legutóbb, 2012-ben itt jártunk. Jachtok, bárok, bulik egymás hegyén hátán. Marty teljesen fel volt spanolva, mert nemrég szakítottak Jennyferrel, így újabb caña-kör következett, ami tengerparti zenélésbe fullad egy készséges brazil bevándorló csoporttal. Itt vártuk meg a napfelkeltét, valami hülye viccen még nagyot röhögtünk, majd visszamentünk a kocsiért, vissza egy alternatív, szebb jövőbe...