laligaloca

Aki ismeri Wilson Futballforradalmak című munkáját, mely a labdarúgás evolúcióját írja le hangsúlyt fektetve a nemzeti karakterisztika és a játékstílus, játékrendszerek kapcsolatára, nem éri meglepetésként a hír, hogy az egyes korszakok taktikai rendszerében a csatárok - vagy nevezzük csak őket gólfelelősöknek - kezdőbe álmodott száma is folyamatosan változott. A modern labdarúgásban megéltünk több trendet is: láttuk, hogy a nagy csatárduók szépen megfogyatkoznak és a kilences "egykékből" aztán hármas fogatok alakulnak ki, melyek manapság fénykorukat élik a spanyol topcsapatoknál (BBC - Real Madrid, NMS - Barcelona). Az időgépet ezúttal arra használjuk, hogy visszarepülve az időben, felevenítsük a hőskor nagyjait, az iberiai labdarúgás legendás támadó ötöseit. Nincs nehéz dolgunk, mivel a quintento a '20-as évek végétől a '60-as évek végéig figyelhető meg Spanyolországban.

"Las maravillas - az Athletic csodái", így nevezték azt az ötöst, amit Lafuente, Iraragorri, Bata, Chirri II és Gorostiza alkotott. 1929 és 1934 között a fenti támadószekció három bajnoki címhez segítette a baszkokat (1930, 1931 és 1934), valamint négy kupacímet is besöpört (1930-1933). Legendájukat páratlan gólzuhataggal tették halhatatlanná: 307 találat 90 mérkőzésen.
A '30-as évek elején az Oviedo színeiben kiemelkedett egy ötös csatárszekció ("la 2ª eléctrica"), melyet Casuco, Gallart, Lángara, Herrerita és Emilín fémjelzett. Az Oviedo az 1932/33-as idényben debütált a Primera Divisiónban és a "srácok" 51 gólt értek el, amivel beírták nevüket a klub és a spanyol futball történelem könyvébe.
A "Los stuka" a sevillai bombázók megnevezése volt, melyet López, Torrontegui, Campanal, Raimundo és Berrocal alkotott. Az ötös szélvész gyorsan és bámulatos hatékonysággal hajtotta végre támadásait. Nevét is ezért kapta a spanyol polgárháborúban Franco oldalán bevetett német harci gépek után. A Sevilla a gólzsákoknak hála 1939-ben elhódította a spanyol kupát.A '40-es évek nagyágyúi közül a Valenciában szolgáló Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza, azaz a "la traca" (csel, csapás, tűzerő - szerk.) emelkedett ki. A klub Ché segítségükkel három bajnoki címet (1942, 1944 és 1947) és egy kupát (1941) hódított el.
"Los catedráticos" (tanárok, akik magas szinten oktatnak - szerk.) a '40-es évek végén robbantott és hozta lázba a San Mamés közönségét. Iriondo, Venancio, Zarra, Panizo és Gaínza ötöse sikerre vezette az Athletic Bilbaót az 1942-43-as kiírásban, valamint bezsebelt három kupaelsőséget is (1944, 1945 és 1950).
1954-ig a Barcelona a Les Corts-on játszott. A régi stadion utolsó éveiben a spanyol futball a katalán főváros ötösétől rettegett: "El huracán", azaz a Basora, César, Kubala, Moreno és Manchón formálta csatárszekció 1952-ben és 1953-ben is duplázott (bajnoki cím és kupaelsőség).
Kihagyhatatlan, ugyanakkor részletezni felesleges. A Real Madrid Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskas és Gento vezetésével vette fel a kesztyűt a Barcelonával. "El quinteto mágico" végigsöpörte Spanyolországot és Európát.
A ötösök nagy korszakának utolsó csillagait a Zaragoza adta a '60-as években. A "los 5 magníficos" megnevezés Canario, Santos, Marcelino, Villa és Lapetra közös sikere után született meg: bámulatos gyorsaságuk mellett szemre is tetszetősen érték el találataikat, amivel kivívták egész Spanyolország elismerését és csodálatát.