laligaloca

Rendkívül sok izgalmat nem ígért ez a mostani csonka forduló, de így sem maradtunk adrenalinszint-emelkedés nélkül. Szerencsére a kupákban érdekelt csapatok pozitívan hangoltak a hétközi megmérettetésre, így minden reményünk megvan, hogy sok döntőst küldjön a bajnokság a 2 európai kupába. A pihentetés céljából a Real Madrid meccse elmaradt a Valladolid ellen, az indoklás pedig: nagyon gyakori egymás után következő idegenbeli meccsek nagyban csökkentették volna a döntőbejutás reményeit. A fanyalgók pedig emlékezzenek a nemrég 2 Bayern-meccs között lejátszott clásicóra is. Lehet szövetségezni, kérem, csak nem biztos, hogy érdemes.

Atlético - Elche 2-0

A fentieknek megfelelően az Atético már pénteken pályára lépett, az idei szezonban először. A húsvét este vetített klasszikus Kubrick-film hatására megszületett bennem a gondolat, hogy mennyi hasonlóságot mutat a történelmi hős és az idei listavezető esete. Simeone harcosai úgy állják a sarat, mint Spartacus és serege, mindenkinek odaütnek, aki eléjük kerül. Már csak az a kérdés, hogy fogja-e bírni a csapat a végéig, vagy olyan véget ér majd, mint történelmi távlatú megfelelője, a trák hős. Mi reméljük, hogy a történelem nem ismétli önmagát ennyire részethűen. A meccsről: az Elche nagyon szolidan védekezett, a helyzetei is megvoltak, de ha a 11-eseket és a ziccereket is belövi a nagycsapat, amikor kell, akkor nincs apelláta. Így sincs, a már felépült Costa is pályán volt, a vége 2-0 lett, de ennél azért szorosabb volt a meccs képe.

Osasuna - Valencia 1-1

A sorsdöntő ELődöntőre készülő denevérek Pamplonába látogattak, ahol az egyre jobban harapó Osasuna otthon tartott egy pontot, és érdemelt volna többet is éppen. Sokat rotált Pizzi, 6 helyen cserélődött ki a Basel elleni győztes csapat, akikből a 2 óra tömör show biztosan sokat kivett. Hazai fronton megint láttunk néhány ügyes támadást, a kapufájuk is élményszámba ment. Tud ez a csapat, ha akar, szezon végén meg mindig óriási motiváció van. Aki minden évben a bennmaradásért küzd foggal-körömmel, az biztosan maradni fog ez alkalommal is. Őszintén remélem, hogy sikerülni fog, szükség van rájuk itt fent.

Nagy a szeretet és az öröm a denevéres játékosok között, érthető: az egyetlen kapuralövésből gól lett

Levante - Getafe 0-0

A másik valenciai csapat meccsén megkaptuk a forduló csalódását is. A hazaiak biztonságban vannak hetek óta, szolidak, fizikálisak, erősek, így a vendég Getafétól vártam a rohamokat, mivel nekik az életük a tét. Így viszont kimondhatjuk: nem tudom elégszer túlbecsülni a Getafét. Próbálkoztak, de úgy, mintha még lenne sok idő, egyszerűen nem értem, egy kényelmesebb helyzetben levő Levantét miért nem lehet megpróbálni megverni. Majd a Barcelona, Sevilla, Rayo trió ellen biztos könnyebb lesz... Irány a Segunda! Egyszerűen nem igazság, hogy egyenlő pontszámuk van a focit és küzdelmet mutató Valladoliddal. A lilák maradnak, remélem.

Látatlanban is tudtuk: a pályán levő legnagyobb klasszis bizony a hazaiak kapusa

Real Sociedad - Espanyol 2-1

A két kék-fehér csíkos csapat közül a vendégek szürkében játszottak. Eltiltott volt a védelem feje Íñigo Martínez és a házi gólkirály Antoine Griezmann, a kisebbik baszk csapat pedig eme markáns hiányzókkal is legyűrte a nagyon masszív és focizni is tudó papagájosokat, így élnek a remények a jövő évi EL-helyre. Mindkét oldalon megvoltak a lehetőségek, tömegesen, a hazaiaktól egy jogos gólt is elvettek les címén, így az utolsó pillanatokban bevitt tus megérdemelt győzelmet jelentett a a hazai kék-fehéreknek. Canales megpattanó öngólgyanús lövése már a második neki új csapatában, ráadásul zsinórban.

Ezzel a csonka forduló szombaton csak három meccset jelentett, vasárnap viszont a megszokott időpontokban jöttek a meccsek, 4 is, és jól elkényeztették a közönséget. Húsvét vasárnapján 4 pályán 17 gól esett, és mindegyik meccs látványt és küzdelmet hozott.

Almería - Celta Vigo 2-4

A kelta henger jött, látott, és győzött a déli verőfényben. Az Almería hiába tett meg mindent, ez csak a tisztes vereséghez volt elég, bár kapufát is lőttek, házi gólkirályuk Rodri folytatta a gólgyártást. A világoskékek támadó szekciója rendkívül elemében volt, az offenzíváért felelős harmad minden tagja gólt, vagy gólpasszokat jegyzett: Nolito 2 gól, gólpassz, Orellana gól és gólpassz, Charles gól, Rafinha 2 gólpassz. A kimaradt helyzeteket már ne is számoljuk, igazi erődemonstrációt rendezett Luis Enrique csapata, talán egész szezonban most játszottak a legjobban. Az egyik gólt les előzte meg, de kit érdekel?

Ilyen vendégteljesítmény mellett a hazai Almeríát is dicséret illeti mutatott játékáért: a meccs legszebb lövését viszont a hazai Óscar Diaz jegyzi, érdemes megnézni a bombáját a 88. percben. De attól még jövőre jön a Segunda az andalúz tengerparton is. Espanyol, Betis, Granada, Bilbao jön a sorban, nem hiszem, hogy innen elég pontot lehetne szerezni. Talán ha a Granada nem hajt a szomszédok ellen...

A messzi délkeletre utazó galíciaiak nagyon örülhettek csapatuk húsvét vasárnapi teljesítményének, még a régi idők zsenicsapatát idéző Mosztovoj-mezest is láttam ünnepelni közöttük. Tíz év múlva talán Nolito-mezben fognak feszíteni a kipróbált és sokat látott ultrák... Jövőre szép lehet ez a Celta, ha levetkőzi a kiszámíthatatlanságát.

Rayo Vallecano - Betis 3-1

Kora délután az alsóház másik közönség- és nézőcsalogató focijának felelőse, a Rayo, tartott bemutatót játszani tudásból. Szegény Betis orbitális védelmi hibákkal tálcán kínálta a lehetőségeket a darazsaknak az elején, Paulao lelkén két gól is szárad. A Betis hiába mindannyiunk kedvence, megérett egy másodosztályú kitérőre, jövőre várjuk őket vissza sok szeretettel, újult erővel. A Rayóból a teljes támadó részleg letette a névjegyét, a szenzációs kombinációk és lövések bizonyítják, hogy ennek a csapatnak helye van jövőre is a legjobbak között. Iago Falqué és Larrivey kapufákat is lőttek a gólok mellé.

A Bukanerosnak minden oka megvolt a boldogságra

Sevilla - Granada 4-0

Andalúziában a biztos európai csapat, a BL-t ostromló Sevilla, és a minden valószínűség szerint (jogosan) bennmaradó Granada nézett farkasszemet. A hazaiak gyorsan lerendezték a dolgokat. Mainz kikényszerített öngólja után Emeryék teljes kontroll alatt tartották ameccset, sorra köszöntek be a klasszisok, Gameiro utolérte Baccát a góllövőlistán, 14-14, négy körrel a vége előtt. Legutóbb Luis Fabiano (24) és Kanouté (16) idején volt egyidejűleg Sevilla-csatároknak megközelítőleg ennyi bajnoki gólja, 2007-2008-ban. A Biris Norte ünnepelni fog a szezon végén, ha ez így megy tovább. A Sevilla 4 góljából 3 iszonyú védelmi szerencsétlenkedésből született, de meggyőződésem, hogy egy ilyen nyomás nélkül a kielégítő granadai védelem ezeket nem hozta volna össze. Emery megint összerakott egy kiváló csapatot, ez nekem jobban tetszik még az örök harmadik Valenciájánál is.

Barcelona - Athletic Bilbao 2-1

A forduló rangadója vasárnap estére maradt, ahol a válságban levő katalánok nagyon színvonalas meccset vívtak BL-re hajtó vendégükkel. A baszkok élményszámba menő kapufát is lőttek, erre Alexis Sánchez felelt egy ajtó-ablak helyzetből lőtt felső léccel, a kapusok pedig parádékat mutattak be egymás után, így a gólok a szünet utánra maradtak. Gránátvörös oldalon élnek még a bajnoki remények, a BL-harc meg még szorosabb lesz.

Aduriz jóvoltából talán még most is remeg a kapufa a Nou Campon

Málaga - Villarreal 2-0

Manuel Pellegrini két volt csapata feszült egymásnak hétfő éjjel. Sajnos egyik sem játsza már azt a focit, mint a chilei mágus keze alatt, főleg a Villarreal esett vissza, a szezon eleji látványos, rövidpasszos játékhoz és főként a hatékony teljesítményhez képest. A meccs kapcsán leszögezhetjük, hogy liga kiszámíthatatlan csapatai, úgy látszik, mind világoskékbe öltöznek (Celta a másik), ugyanis Málagáéktól sem lehet tudni soha, hogy mire számítson az ember. A leeresztő sárgák problémáira viszont egyszerűen nem találok magyarázatot, az andalúzok végig nagyon akartak, ezzel óriási %-ban meg is van már a bentmaradás, ami idén a minimális célkitűzés volt. Marad 4 bónuszmeccs Schusteréknek, amelyektől megint nem tudjuk, mit várjunk. Beszédes, hogy a Villarreal emberelőnyben sem tudott dominálni vagy alkotni, nem érdemlik meg Európár ezzel a játékkal szerintem.

Szegény Jaume Costán (sárgában) semmi nem múlt, de a csapata nagyon hitehagyottan muzsikált a Rózsakertben

A forduló győztese ismét a Sevilla lett, amely most 3 pontra van a BL-től, jövő héten minden bizonnyal a játéknap legizgalmasabb meccse lesz a "BL-döntő" Bilbaóban, amelyen sok minden eldőlhet (vagy nem). Sok forduló óta nagy győztes és egyre határozottabban lépeget előre a Rayo Vallecano is, amelynek így mostmár nem nagyon kell hátratekingetnie, sőt, játéka egyértelműen feljogosítja a felsőházra is. A Málaga is elintézte a dolgok érdemi részét, ők is nyugodtan alhatnak a közeljövőben. Ne feledkezzünk meg a bajnoki címért folyó harcot feladni nem akaró címvédő Barcelonáról sem.

A forduló nagy vesztese pedig az Almería, amely elég nehéz helyzetbe került így, vélhetően ki is alakul a kiesők tábora lassan. Az európai mezőny vesztese pedig a nagyon visszaeső Villarreal, ők reméljük, gyorsan visszatalálnak a helyes útra.

Ma este érdeklődésünk újra a Vicente Calderón felé fordul, ahol a listavezető Atlético Madrid igyekszik ugyanazt a színdarabot eljátszani a Chelseavel, mint nagyjából 2 éve az Európai Szuperkupa döntőjében. A különbség csak annyi, hogy Radamel Falcao szerepében egy új klasszis van: Diego Costa! A meccs pikantériáját az adhatja, hogy régi és legkedvesebb csapata ellen először léphet pályára a colchonerók örök kedvence, a Kölyök: Fernando Torres.

Mi úgy gondoljuk, hogy két szó elég lesz: Vamos Atléti!