laligaloca

Diego Simeone a lefújást követően egyesével gratulált a játékosainak. A sajtótájékoztatón nem beszélt félre, magára vállalta a felelősséget csapata mentális összeomlásáért. Harminc percig teljes kontroll alatt tartották a játékot a Camp Nouban, majd a Barcelona egyéni villanásai után darabokra estek. Miért?

"A futballban vagy nyersz, vagy veszítesz. Ha veszítenem kell, azt ilyen módon szeretném tenni minden alkalommal."

Az Atlético Madrid világos elképzeléssel érkezett a Camp Nouba. A Barcelonát már a saját tizenhatosa előterében nyomás alá helyezték, aminek a 10. percben meg is lett az eredménye.  A madridiak meccsstratégiájában kulcsfontosságú szerepet betöltő Saúl Niguez és Koke hozta össze a vezető találatot. Később azonban a katalánok egyéni villanásai felülírtak minden taktikai berendezkedést. Messi és Suárez révén még az első félidőben megfordították a párharcot, Filipe Luis és Diego Godín kiállítása után pedig megpecsételődött a vendégek sorsa.

Kezdőcsapatok

A kezdőcsapatokat illetően nem volt meglepetés. Mindkét együttes a legerősebb összeállításában lépett pályára, a Barcelonában visszatért Jordi Alba és Neymar is. Az Atléticonál az előzetesen felrajzolt pozíciók változtak: Saúl a jobb, Koke (és Carrasco) a bal oldalt foglalta el.

Meccstaktika

Az első harminc percben az történt a pályán, amit az Atlético eltervezett. Rögtön a mérkőzés elején magukhoz ragadták a kezdeményezést azzal, hogy a pálya teljes egészén nyomást gyakoroltak a Barcelonára. Nem parkolták be a buszt klasszikus értelemben, hanem magasan presszingelve zavarták meg a labdakihozatalt. Az elsődleges célpont Busquets volt.

A Barcelona kizökkent a komfortzónájából, és szokatlanul sok hosszú labdára kényszerült. Amikor a katalánok átlépték a felezővonalat, Simeone legénysége felvette a hagyományos 4-4-2-es formációt, és a labda járásához igazodva végezte a csapatmozgásokat. Mivel a pálya közepe telítve volt, a Barcelona játéka a szélekre koncentrálódott. Az Atlético tudatosan mozgatta ki az oldalvonal mellé a hazaiakat, ahol rendszerint hárman (de volt hogy négyen) vették fel Neymarékat.

Ezekben a szituációkban volt meghatározó szerepe Saúl Nigueznek és Kokénak. Eredetileg egyikük sem szélső, ám a védekezés nem ismeretlen fogalom a számukra. Nem csoda tehát, hogy a meccs háromnegyedét végigrobotolták tizenhatostól tizenhatosig, és a legtöbb szerelési kísérletet mutatták be.

A láthatatlan ember, Augusto Fernández

Augusto Fernández helyezkedését, csapaton belüli szerepét nehéz lenne statisztikai adattal behatárolni. Talán az interceptionök mutatnak valós képet a lélekjelenlétéről. Felállt védekezésben ő volt a +1 ember. A szélek felé mozogva, amolyan biztosítékként szolgált, ha a társai nem tudták feltartóztatni a katalánok egyéniségeit. Ritkán avatkozott játékba, miközben kényesen ügyelt arra, hogy a saját kapuja előtt lezárja az üres területeket az oda rendszerint belépő Messivel szemben.

A Barcelona győzelme ismét inkább az egyéni alakításoknak, semmint  az ellenfeleket felőrlő labdajáratásnak köszönhető. Az első találat egy rendezetlen Atlético védelem ellen született, Mascherano direkt passza, és Messi zseniális helyezkedése után. A második pedig Alves mélységi indításának és Suárez parádés csatárteljesítményének az eredménye.

Diego Simeone 2011 decemberében vette át az Atlético Madrid irányítását. Addig idegen, a fizikai párharcokon és a precíz óraműként funkcionáló csapatvédekezésen alapuló játékrendszert hozott el Spanyolországba. A reformnak hamar eredménye lett: spanyol bajnoki cím a 2013/14-es szezonban, Bajnokok Ligája döntő, európai és spanyol szuperkupa, UEFA Kupa. A legnagyobb érdeme mégis az, hogy visszavezette az Atléticot a topfutball elitjébe.

Az önfejűsége azonban határt szab egy határok nélküli csapatnak. Makacs módon ragaszkodik az általa képviselt gettófocihoz. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, a rendszer önmagát kezdi pusztítani. A legnagyobb birodalmak is belebuktak a saját korlátjaikba. A tavalyi Real Madrid elleni BL párharc, és a sorozatos vereségek Luis Enriquével szemben (Cholo vs Lucho 0-6) intő jelként szolgálnak.

Az Atlético Madrid pénzügyileg stabil, az utánpótlás rendben van, a keret minőségi, az igazolások ésszerűek, és évek óta levakarhatatlanok Európa térképéről. Simeone zsenialitása viszont pontosan abban rejlik, hogy erre az útra tereli az együttesét, és ott is tartja azt. Az Atlético már régen túl van ezen az úton. De vajon túl van e Diego Simeonén?