laligaloca

A Barca-Atlético akkor lett érdektelen, amikor épp érdekes lett volna, a Sevilla-Betis hozta a szokásos gyilkolászást, miközben Zidane nagy sorozata pont a Bernabéuban szakadt meg. Összefoglaló a hétközi eseményekről, fókuszban a három rangadóval.

Miben rejlik Cholo Simeone és az Atlético Madrid sikerének titka? Erre a kérdésre keresi a választ vendégszerzőnk, Saúl Niguez (faja), aki a Vicente Calderón gyepszőnyegén kapott taktikai utasításokat osztja most meg velünk.

Diego Simeone a lefújást követően egyesével gratulált a játékosainak. A sajtótájékoztatón nem beszélt félre, magára vállalta a felelősséget csapata mentális összeomlásáért. Harminc percig teljes kontroll alatt tartották a játékot a Camp Nouban, majd a Barcelona egyéni villanásai után darabokra estek. Miért?

Sokáig azt tartották róla, ő lehet az Atlético Madrid Busquetsje. Cholónak mégsem kellett. Nagy útra szánta el magát így a Marca újságírója, aki Madridból Toscánába látogatott, hogy mikrofonvégre kapja Mario Suárezt, a matracosok saját nevelésű, Fiorentinához igazolt középpályását. A játékos már régóta édesgette a váltás gondolatát, mivel több lehetőségre vágyott. Először hagyta el Spanyolországot, így örömmel beszélt az új kihívásról, az olasz életről és álmairól. Cél a válogatott behívó. Interjú.

Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy Diego Simeone népszerűsége töretlen. A múlt szezonban az általa dirigált Atlético Madrid - mely az önfeláldozás és csapatmunka mintaképe - Spanyolországban és Európában is trófeákat nyerve újabb dicsőséges fejezettel gazdagította a klub történelemkönyvét. Ennek megfelelően az argentin teljesen megérdemelten szerepelt a három finalista között a FIFA Aranylabda 2014-es Év Férfi Edzője díjátadóján. A 44 éves szakember exkluzív interjút adott a FIFA.com-nak, amelyben szót ejt többek között az Atlético futball-filozófiájáról, a nemzeti csapat irányításáról, valamint a Real Madrid szurkolókkal való viszonyáról is. Ezt fordítottuk most le nektek, olvassátok szeretettel:

A szuperkupa tipikusan az a kupa, amit mindkét fél szurkolótábora a legfölöslegesebb trófeának ítél... amíg meg nem nyeri. Utána már büszkén ordítják az ellenfél arcába, hogy ez is annyit ér, mint a többi... Az igazság valahol a két viselkedés között lehet. Az időzítés miatt szájbiggyesztve iramodik neki a szurkoló és nézi meg a "döntőt" (előfordul, hogy még a sör sincs behűtve), de meccs közben elkapja a hév és miközben ökölbe szorul a keze észre sem veszi, hogy egyre jobban akarja a trófeát...

A Sevilla már megkoronázta a hetünket azzal, hogy megnyerte története harmadik Európa Ligáját (illetve UEFA Kupáját), de Batsányi után szabadon, mi vigyázó szemünket nem Párizsra, hanem Barcelonára vetjük, ahol pontrendszeres bajnokságokra oly kevéssé jellemző módon gyakorlatilag bajnoki döntőre kerül majd sor. Mintha viszont a sors is úgy írta volna, hogy minden meccsnek legyen valami értelme ebben a fordulóban is, kevés a tétnélküli találkozó. Még egy kisebb madridi derbi is van, a 6. helyről is dönthet az egyik európai rangadó, valamint az utolsó négy is egymással játszik. Idén nem panaszkodhatunk a Nagy Rendezőre, meg az izgalmakra sem (ez meg ugye nemcsak a Nagy Rendező érdeme, hanem a csapatoké is). Na de lássuk részletesen!