laligaloca

Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy Diego Simeone népszerűsége töretlen. A múlt szezonban az általa dirigált Atlético Madrid - mely az önfeláldozás és csapatmunka mintaképe - Spanyolországban és Európában is trófeákat nyerve újabb dicsőséges fejezettel gazdagította a klub történelemkönyvét. Ennek megfelelően az argentin teljesen megérdemelten szerepelt a három finalista között a FIFA Aranylabda 2014-es Év Férfi Edzője díjátadóján. A 44 éves szakember exkluzív interjút adott a FIFA.com-nak, amelyben szót ejt többek között az Atlético futball-filozófiájáról, a nemzeti csapat irányításáról, valamint a Real Madrid szurkolókkal való viszonyáról is. Ezt fordítottuk most le nektek, olvassátok szeretettel:

Végre bejutottál a három finalista közé az "Év edzője" szavazáson. Fontosnak tartod az efféle elismeréseket?

Diego Simeone: Nagyon jól esik az elismerés, főleg ha labdarúgóktól, még inkább, ha a világ összes labdarúgójától jön. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok ideiglenesek, hisz ahogyan a labdarúgásban is, minden a következő mérkőzésről szól. Nagy örömömre szolgál, hogy a díj elsősorban a játékosok véleményét tükrözi, így én is másként tekintek rá. Továbbá örülök, hogy itt lehetek Joachim Löwvel és Carlo Ancelottival, de ami még ennél is fontosabb, ez az elismerés újabb lendületet ad, hogy folytassam a kemény munkát, és fejlődjek.

Spanyolországban sokan José Mourinho és Pep Guardiola alapján különböztetik meg a játékstílusokat. Mostanság viszont sokan beszélnek a „choloizmusról” is.

Tisztán felismerhető stílusunk van, ez így igaz. Mindig is mondtam, hogy a két csapat, amely leginkább elsajátította ezt a stílust, az az Estudiantes de la Plata, ahol másfél évet edzősködtem és az Atlético. Olyan messzire azért még nem mennék, hogy máris choloizmusról beszéljünk, még ha a csapataim valóban egy adott stílusban játszanak is.

És ez a stílus nem csak egydimenziós, direkt futball..

Nem, ezek csak klisék, amelyeket az ellenfeleink mondanak, ha nem képesek legyőzni minket, de ez nem a mi problémánk!

Sok mindent leírtak már „Cholo harcosairól” és áldozatkészségükről. Gondolod, hogy kiemelve a csapat játékának ezt az arculatát, a média alábecsüli a többi tulajdonságot?

A legjobb dolog a labdarúgásban, hogy többféleképpen értelmezhető, azaz nincs jó vagy rossz megközelítés, ezért bizonyos szempontból bárkinek igaza lehet. Számtalan módon lehet játszani, de ahogyan azt mindig is mondtam, én a játékosaim képességeire alapozok. Egyénileg is erősnek kell lenniük, hogy aztán azt a csapat szolgálatába állítva együtt legyünk jobbak. Az összes döntőben, amelyben részt vettünk, a top játékosainkat használtuk, de sosem hittük, hogy bármit is nyerhetünk csupán tehetséggel. A tehetségnek párosulnia kell erőfeszítésekkel is, és ezen erőfeszítéseknek meg kell oszlania a csapat összes játékosa között.

Mindig azt hangoztattad, hogy minden játékosnak áldozatokat kell hoznia, és ebben nem vagy hajlandó egyezkedni. Mi az, amiben igen?

Az emberi nézőpontokban. Amíg az emberek nyitottak a dolgokra, hajlandó vagyok megvitatni bármit. Mindig is mondtam, amíg egy irányba evezünk, bármit meg tudunk beszélni. Ha te másik irányba tartasz, akkor nem. Számomra ez elfogadhatatlan forgatókönyv.

Megbántad bármely 2014-es döntésedet?

Megbánni? Nem. Minden rossz döntéssel a hátad mögött gondolhatod, hogy csinálhattad volna a dolgokat máshogyan - de visszanézni csak akkor van értelme, ha abból tanulsz és a következő alkalommal előrelátóbban cselekszel.

Diego Costa szerepeltetése a Bajnokok Ligája döntőjében is ebbe a kategóriába tartozik?

Nem, épp ellenkezőleg! Az egy teljesen átgondolt döntés volt. Egy nappal a döntő előtt Costa 100 méteres sprinteket futott és olyan formában volt, mint egy atléta! Arra gondoltam, különös tekintettel a csapatban betöltött óriási szerepére, hogy ha képes 45-50 percet játszani, akkor megéri játszatni a döntőben. A sorsnak sajnos más tervei voltak, és elveszítettünk egy kulcsjátékost (8 perc után). De nem ő volt az egyetlen: Arda szintén megsérült és nem tudta vállalni a játékot. Mindennek ellenére végig rendkívül magas szinten küzdöttünk.

Újranézted azóta a mérkőzést?

Nem. Az időt nem fordíthatod vissza. És mivel nem tudsz visszamenni, jobb, ha nem rágódsz a múlton.

Edzőként ugyanolyan a személyiséged, mint játékosként volt. Ott nem látunk változást...

Nem, hisz ez a rám jellemző. Minden edzőnek van ilyen. Nyilvánvalóan, majd ha idősebb leszek, valószínűleg - bár ezt nem tudom megígérni - más lesz a modorom. E pillanatban fiatalnak és energikusnak érzem magam, szóval így vagy úgy, de részese vagyok a játéknak.

Nem is olyan rég, az Atléticóra olyan sajnálattal néztek, mint az örökös menyasszonyra. Mit gondolsz, hogyan látják a csapatot az emberek most?

Nem sokkal azután, hogy kineveztek edzőnek azt mondtam egy sajtótájékoztatón, hogy olyan Atléticót akarok, amely problémákat okoz másoknak. Felvenni a küzdelmet két olyan óriással, mint a Real Madrid és a Barcelona nagyon nehéz. Ha belegondolsz, a ligánkban szerepel a világ két azon klubja, akiket minden éven a BL lehetséges végső győzteseként tartanak számon. Sikerült megtörnünk ezt a hegemóniát - ahogyan 1996-ban is játékosként - és győzedelmeskednünk a pénzügyileg és játékoskeretileg is sokkal erősebb kettős ellen. Idővel aztán többé is váltunk, mint egy kellemetlen csapat, ami az állandóságnak köszönhető, amit a legnehezebb elérni a futballban. Már több mint három éve érünk el sikereket, ráadásul három pontra vagyunk a Barcától, és négyre a Real Madridtól, akik kiváló formában vannak ebben a szezonban.

Mit gondolsz, a Real Madrid szurkolói hogyan vélekednek rólad?

Azt hiszem vegyes érzéseik vannak velem kapcsolatban. Egyrészt biztos vagyok benne, hogy nem kedvelnek, másrészt nagyon sok tiszteletet kapok tőlük, amikor összefutok velük az utcán. Nagyon sokan jönnek oda hozzám és azt mondják: „a Realnak szurkolok, de őszintén gratulálok. Tetszik az, ahogyan dolgoztok, és amilyen csapat vagytok.” Azt hiszem az Atlético megmutatott valamit, amire az embereknek szüksége van a mindennapi életben: az energiát. Ugyanakkor megmutattuk azt is, hogy minden nehézség ellenére, versenyre kelhetsz és harcolhatsz bárkivel, ha megfelelően használod a rendelkezésedre álló eszközöket. Tisztában vagyunk vele, hogy manapság nagyon nehéz munkát és stabilitást találni, de ezek a srácok - köszönhetően a kitartásuknak és kemény munkájuknak - megmutatták az embereknek, hogy van esélyük felállni és azt mondani: „Meg tudom csinálni! Nem minden a pénzről szól, és igenis tudsz érvényesülni!”

Látod magad a jövőben az Atlético Alex Fergusonjaként?

A hozzáállásom mindig olyan volt, hogy úgy dolgozzak, hogy akár holnap ki is rúghatnak. Számomra ez a legjobb módja annak, hogy kiélvezem a pillanatot, mert a fociban csak az számít, hogy mi történik legközelebb. Az Atléticót olyan klubnak látom, amely köszönhetően az elmúlt évek jó szereplésének mind a keretet, mind a pénzügyi oldalt tekintve nagyon gyorsan erősödik. Játékosok szeretnének hozzánk csatlakozni, a csapatunk átlagéletkora pedig nagyon jó. Olyan srácok, mint Jimenez, Koke és Godín, akik előtt még sok-sok év van, adják a keret alapját, amit folyamatosan erősítünk.

Képes vagy néha levenni a lábad a gázpedálról?

Nem vagyok a „kikapcsolás” híve, mivel tudom, az ilyen szituációk vereséghez vezetnek. Természetesen néha előfordul, de igyekszem harcolni ellene, mivel nem érzem magam jól ilyen helyzetekben.

De van néha időd olyan hétköznapi dolgokra is, mint például elmenni moziba, vagy elolvasni egy könyvet?

Igen, egyfelől ugyanolyan normális életet élek, mint bárki más, ugyanakkor szeretem a felelősség terhét is magamon cipelni. A foci az életem, a szenvedélyem. Ha látod, hogy az életed ennyire behálózza a játék, az egyszerű dolgok is nagyon nehezek tudnak lenni. Pl. elmész egy filmre és azt képzeled, ahogyan futballisták rohangálnak keresztül a képernyőn. Nem könnyű kikapcsolni.

Tedd a kezedet a szívedre: Felajánlották az argentin szövetségi kapitányi posztot a brazíliai VB után?

Nem, de tudom, hogy egy nap meg fog történni. A nemzeti csapatban kialakítható egyfajta apa-fiú, vagy nagyapa-apa viszony a játékosokkal. Edzői időszakot tekintve azt hiszem a válogatott vezetőedzői posztja az idősebb generációk számára megfelelő. Valaki, aki nyugodtabb, higgadtabb, aki más aspektusból látja a dolgokat. Én még mindig azt érzem, hogy a pályán van a helyem, részt venni az edzéseken napi szinten és együtt lenni a játékosokkal reggeltől estig. A nemzeti csapat ezt nem adhatná meg. Akarom-e majd ezt csinálni valaha? Mindenképp! Remélhetőleg eljön a tökéletes alkalom mindkét fél számára, amikor ez bekövetkezik.

És Lionel Messit edzeni sem lenne rossz dolog...

Messi győztes típus, akinek jó csapatra van szüksége ahhoz, hogy effektív legyen. Nagyon közeli volt a viszonyunk a VB alatt és remélhetőleg Gerardo Martino, aki már jól ismeri őt a Barcelonánál eltöltött idejéből, képes lesz összerakni egy olyan csapatot, ami a legjobbat hozza majd ki belőle. Mindenekfelett persze remélhetőleg fel tudja bátorítani a játékosait, hogy csapatként működjenek. Ez a legjobb dolog, amit Messiért tehetsz.

Egy elméleti kérdés: Felkínálnák neked a világ legjobb szerződését, korlátlan pénzügyi háttérrel, de azzal a feltétellel, hogy vagy a Real Madridot, vagy a brazil válogatottat kell irányítanod. Mit választanál?

Rosszak vagytok srácok! (nevet) Azt hiszem, passzolnék és búcsút mondanék a pénznek!

Utolsó kérdés. Ha lenne aranylabda az élet valamely aspektusát illetően, miért kapná meg Simeone?

Azért mert egyenes ember. Tőlem azt kapod, amit látsz.