laligaloca

Fabio Capello a madridizmus egyik legemlékezesebb bajnoki címét szerezte a 2006-07-es szezonban. Irányításával a királyi klub öt pontos hátrányt dolgozott le a Barcelonával szemben és végül megmászta a Cibelest. Az As.com újságrója, Marco Ruiz interjújában emlékeiről kérdezte az olasz mestert, aki a Juvetus elleni BL-visszavágó esélyeiről is elmondta a véleményét.

Azért keresem, hogy felelevenítsük annak a bajnokságnak az emlékét, melyet a Madriddal 2007-ben nyert meg…

Heroikus diadal volt.

Melyik volt a fordulópontot jelentő momentum?

A Messi-mesterhármassal 3-3-ra végződő el Clásico, amit a Camp Nouban játszottunk. Felejthetetlen. Emlékszem, az utolsót az argentin a lefújás előtti pillanatokban szerezte. Egészen addig álltuk a sarat és egymást lelkesítettük…

…és akkor a csapat elkezdett hinni benne, van még keresnivalója! 

A találkozó után beszéltem a játékosokkal. Még volt hátra 12 forduló és öt pont lemaradással álltunk. Odaálltam eléjük és azt mondtam nekik: 12 döntő vár ránk! Bírjátok a nyomást? Abban a pillanatban létrejött az összefogás. Kilenc játéknap alatt behoztuk az öt pontos hátrányt és a gólarány minket segített köszönhetően a Camp Nouban elért döntetlennek is. A srácok meghaltak a pályán a sikerért.

A hit diadalának is tekinthető az a bajnoki cím?

Hinned kell abban, amit csinálsz! Küzdeni kell, bízni a csapatban és a játékrendszerben, amit kidolgoztál. Ha sikerül elérned, hogy a játékosok egy közösséget alkossanak, hogy mindenki egy irányba húzzon, hatalmas dolgokat vihetsz véghez.

Ki volt annak az öltözőnek a vezéralakja?

Mind együtt, komolyan! Nem szeretnék különbségeket tenni. Természetesen a spanyol játékosok fontos szerepet töltöttek be a csapat életében, illetve a külföldiek közül Van Nistelrooy és Roberto Carlos is sokat tett a sikerért. Sőt, Beckham elkötelezettsége is döntő volt, pedig már aláírt szerződéssel rendelkezett a Los Angeles Galaxy-hoz.

És Ronaldo (nem a mostani, hanem az igazi, a brazil – köszi, Mou! - a szerk.)?

Ronaldónak már télen el kellett hagyni a csapatot! De nézze, ahogy már mondtam, mind teljes odaadással játszottak, hittel és félelmetes elhivatottsággal tették magas szinten a dolgukat.

Lehet bármilyen párhuzamot húzni az akkori és a mai Real Madrid között?

Már hallottam, hogy az emberek a „30 pontos küldetésről” beszélnek. Ez hasonló cél, melyet annak idején magunk is kitűztünk, mármint, hogy az összes hátralévő mérkőzést meg kell nyerni. Úgy látom, ez a Madrid szintén a Camp Nouban lejátszott bajnoki után kezdett el hinni a sikerben. A katalánok szentélyében a Madrid nyerhetett is volna. Teszem hozzá, megérdemelten.

Lát még esélyt a madridi fordításra?

A Realnak remek edzője van, aki felkészült és tapaszalt. Az együttes szellemisége pedig kísértetiesen hasonlít az én általam irányított csapatéhoz.

Tehát Real Madrid megnyerheti a bajnokságot?

Nézze, mindenki tudja, hogy madridista vagyok, de az igazság az, hogy a Barcelona hihetetlen formában van. Nézze csak meg, mit műveltek a Bayern München ellen. Egyszerűen bámulatosak! Ki kell várni a pillanatot, amikor megtorpannak, ahogy tették azt Sevillában is. Az Atlético elleni bajnoki kiváló momentum lehet erre!

Melyik volt a legfelemelőbb pillanata annak a megnyert bajnoki címnek? 

Két mérkőzést emelnék ki. A huelvait, ahol kettővel mentünk, majd a hazaiak kiegyenlítettek, s végül egy utolsó kontrából Roberto Carlos góljával alakult a mérkőzés 2-3-ra. Ezt tekintem a bajnoki cím kulcsának. És később az utolsó bajnoki, a Mallorca ellen, ahol az első félidőben borzalmasan játszottunk: labdákat adtunk el, nem sikerültek a passzok. Egy gólos hátránnyal mentünk az öltözőbe (0-1) és akkor mindenki nagyon sötéten látta a jövőt...

Mi történt a szünetben? 

Én mindig állva beszélek a játékosokhoz, de ez estben leültem közéjük, egészen pontosan Roberto Carlos mellé, s azt mondtam: „Srácok, ne remegjen meg a lábatok! Öt pontot dolgoztunk le kilenc forduló alatt. Fantasztikus dolgot vittünk véghez! Már csak egy lépésre állunk a célunk elérésétől. Úgy játszatok, mint az edzésen: felszabadultan, félelem nélkül”. Ezután kifutottunk a második félidőre és megfordítottuk a mérkőzést.

Emberileg is próbára tette ez az időszak?

Igen. Kaptam jó néhány kritikát a szezon során... Többek között az önök lapjától is. (nevet)

Hát, hogyne! Olyan Madridot küldött a pályára, melynek középpályáján volt, hogy egyszerre kapott helyet Emerson és Diarra...

Mindenki a tiki-takával tömte a fejem..., de nézze meg, hogy milyen keret állt a rendelkezésemre! A Madridnak akkoriban nem voltak olyan anyagi lehetőségei, mint ma. És egy edzőnek az a feladata, hogy azzal főzzön, ami a rendelkezésére áll. Épp ezért is állítom, hatalmas sikert vittünk véghez!

Ha maga mondja.

Vessen csak egy pillantást a mostani keretre! Micsoda különbség! De emlékezhet arra is, amikor az első bajnoki címemet nyertem a Madriddal. Akkor egy belső középpályással, Rendondóval állítottam ki a csapatot, mellette szerepelt Seedorf, s mivel elől Suker és Mijatovics mellett már nem volt hely, bal oldalon kapott Raúl lehetőséget.

Beszéljünk akkor kicsit a Real Madrid-Juventus BL-csatáról!

Rendben, amint tudja, két Scudettót is nyertem a torinóiakkal és a 2004-05-ös kiírásban pont a királyi alakulatot búcsúztattuk a Bajnokok Ligájából. (A Moggigate-ről mondjuk megfeledkezett a mester – szerk.).

Mi a véleménye a két egyesület első összecsapásáról?

Mindkét csapat nagyon igyekezett. A 2-1-es végeredmény még nem döntötte el a párharcot, de vigyázat, a Juve remek együttes, parádés játékosokkal. Az olaszok tudják, mit kell tenniük. A Madrid is nagyszerű klub, de Modric hiánya érződik a játékukon.

Jó ötletnek tartja Ramos szerepeltetését a középpályán?

Ne, ne, ne.... Figyeljen, ne menjünk ebbe bele. Legyen válasznak annyi elég, minden edzőnek megvan a saját elképzelése, amit követ. Ancelotti edzi a játékosokat és ő beszél velük minden nap. Tudja, mit csinál!

Akkor másként teszem fel: A Madrid állni tudja a sarat a Juve ellen a középpályán?

Biztosan. A játékosok ugyanis sokat futnak és szervezetten teszik a dolgukat. Fel vannak készülve, remek sportemberek: folyamatosan harcolnak, védekeznek és támadnak. Osztom Carlo elképzeléseit. A felállás, ahogy pályára küldi a Madridot, tökéletes.

Mit gondol, Allegri három belső védővel bezárkózik majd a Bernabéuban?

A Juventus két játékrendszert is hibátlanul alkalmaz. Nem tudom, melyiket választja a mester. Attól függ, biztonsági játékra törekszik, vagy szeretne gólt lőni a spanyol fővárosban. A legfontosabb hír, legalábbis számomra, hogy Pogba ott lesz a pályán.

Ennyit jelent a jelenléte?

Pogba parádés labdarúgó! Erős, robusztus játékos, aki remekül bánik a labdával, a kapura veszélyes és a társak bíznak benne. Az eddigi sikerekben játszott szerepe megkérdőjelezhetetlen.