laligaloca

Eddig még francia tréner nem nyert BL-döntőt, pedig már négyszer is állhatott gall mester a legrangosabb európai kupaviadal fináléjában. Szombat este az is kérdés lesz, vajon Zidane-nak sikerül-e megtörni az átkot, és a Real Madrid mestereként elhódítania a BL-serleget.

Időről időre meglovagoljuk a történelem álomfoltos táltosát, hogy hátrafelé nyilazva vágtázzunk vissza a múltba, így énekelve meg a spanyol labdarúgás egy-egy felejthetetlen pillanatát. Most 10 évet szakítunk az idő aranyfonalán, hogy lássuk, amint a Barcelona vert helyzetből fordítva, a 10 emberrel küzdő Arsenal orra elől elhódítja a BL-serleget. Ünnepeljünk, hiszen 2006. május 17-én emelték magasba Ronaldinhóék a Bajnokok Ligája-trófeát!

Fabio Capello a madridizmus egyik legemlékezesebb bajnoki címét szerezte a 2006-07-es szezonban. Irányításával a királyi klub öt pontos hátrányt dolgozott le a Barcelonával szemben és végül megmászta a Cibelest. Az As.com újságrója, Marco Ruiz interjújában emlékeiről kérdezte az olasz mestert, aki a Juvetus elleni BL-visszavágó esélyeiről is elmondta a véleményét.

36 éves. Egy öreg motoros az "Öreg Hölgy" szolgálatában. A Bresciában serdülő Andrea Pirlo megjárta az Intert, bajnok és BL-győztes lett a Milánnal és most hasonló bravúrra készül a Juventus mezében. Az olasz legendával az As.com készített interjút a Real Madrid elleni keddi BL-klasszikus felvezetéseként. Interjú.

Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy Diego Simeone népszerűsége töretlen. A múlt szezonban az általa dirigált Atlético Madrid - mely az önfeláldozás és csapatmunka mintaképe - Spanyolországban és Európában is trófeákat nyerve újabb dicsőséges fejezettel gazdagította a klub történelemkönyvét. Ennek megfelelően az argentin teljesen megérdemelten szerepelt a három finalista között a FIFA Aranylabda 2014-es Év Férfi Edzője díjátadóján. A 44 éves szakember exkluzív interjút adott a FIFA.com-nak, amelyben szót ejt többek között az Atlético futball-filozófiájáról, a nemzeti csapat irányításáról, valamint a Real Madrid szurkolókkal való viszonyáról is. Ezt fordítottuk most le nektek, olvassátok szeretettel:

A tavalyi szezont betetőzendő, újra spanyol belháborúnak lehetünk tanúi, a teljesen spanyol Európa Liga-elődöntő, a madridi BL-döntő és a néhány éve már megtörtént BL-es clásico árnyékában viszont végre nem egy unalomig ismételt párosítás jegyében telik egy spanyol házi rangadó Európában. A tavalyi bajnokság legjobb meccsei közé mind a 2 Real Madrid - Sevilla menet jelölhető lenne, a madridi a gólparádé (7-3) a teljes szezon legnagyobb lőtt gólszámával büszkélkedhet, meg a legjobb támadó focis erődemonstrációval is, az andalúz visszavágón pedig a Sevilla a Real egyik példátlan győzelmi sorozatát szakította meg (2-1).

Induljunk el a kályhától, mivel bonyolult szituációt fogok leírni. Adva van 1995 késő nyara/ősze.

Első filmkocka: Magyarország kirakatcsapata a tavalyi év BL-csoportos Anderlechtjét kiverve a főtáblára jutott (évekig magyar csapattól egyedülálló módon, ráadásul az egy 16 csapatos nehezebb BL-sorozat volt, kis országok csapatai számára). Ekkor többek között a Real Madriddal került egy csapatba ez a zöld-fehér magyar csapat, amelynek alulírott rendkívül drukkolt, ekkor még nagyon kicsi gyerekfejjel. Aztán jött egy meccs egy oroszlánbarlangban, a nagy Real Madrid otthonában, ahol valami Raúl González Blanco 17 évesen szórt egy mesterhármast, a realosok meg hatot lőttek közben. Ott valami végleg eldőlt, de ez akkor még nem volt világos.

Második filmkocka: utána ez a kissrác minden kedden rohant haza az iskolából, hogy az Eurogólokat lássa az Eurosporton. Hál' istennek, a spanyol bajnokságot is minden héten mutogatták, akkor még Mijatovic is a Valenciában játszott (ez bizony az őskorban volt...), és akkor tűnt fel számára egy piros-fehér csíkos mezes, kéknadrágos madridi csapat, valami Atlético, aki lelkes játékkal, klasszis szerb edzővel a padon bajnoki címet hozott a Calderónba, olyan játékosok kergették a labdát Radomir Antic kezei alatt mint Caminero, Kiko, a kapus Molina vagy a csapat szíve, esze, motorja, Diego Simeone. Valahol itt dőlhetett el, hogy adott kissrácunk számára nincs más választás, mint a spanyol foci, és imádni annak két óriását, amelyek közül a sors úgy akarta, hogy mindkettő Madridban székeljen, és riválisai legyenek egymásnak, de a kiskölyök erről akkor még mit sem tudott. Aztán meg már késő volt. A tüzet és a vizet is lehet hát szeretni, valahogy így, lelkesen, gyermeki, őszinte módon - rivalizálás nélkül.