laligaloca

A tavalyi szezont betetőzendő, újra spanyol belháborúnak lehetünk tanúi, a teljesen spanyol Európa Liga-elődöntő, a madridi BL-döntő és a néhány éve már megtörtént BL-es clásico árnyékában viszont végre nem egy unalomig ismételt párosítás jegyében telik egy spanyol házi rangadó Európában. A tavalyi bajnokság legjobb meccsei közé mind a 2 Real Madrid - Sevilla menet jelölhető lenne, a madridi a gólparádé (7-3) a teljes szezon legnagyobb lőtt gólszámával büszkélkedhet, meg a legjobb támadó focis erődemonstrációval is, az andalúz visszavágón pedig a Sevilla a Real egyik példátlan győzelmi sorozatát szakította meg (2-1).

A trófea múltja és a csapatok

A Realnak az Achilles-ina az Európai Szuperkupa fogalma. Egyrészt, amikor hatszoros BEK-győztesként megnyerhették volna évről-évre az ’50-es években, még nem létezett nemhogy ez a kupa, de a legelején még a Vásárvárosok Kupája sem, másrészt a Real sosem nyert KEK-et, harmadrészt, amikor a Real UEFA Kupákat nyert a ’80-as évek közepén, akkor az még a harmadik számú sorozatnak számított, így nem ért Szuperkupa-jelenlétet, negyedrészt meg újkori történelmében első két nekifutásra nem sikerült megnyernie BL-győztesként. Előbb Hiddinkkel bukta el a királyi gárda a KEK-győztes Chelsea ellen 1998-ban, majd del Bosquéval sem jött össze: az UEFA Kupát bezsebelő Galatasaray vitte haza a bónusz serleget 2000-ben. 2002-ben sikerült először és eddig utoljára megnyerni, talán az újkori Real legjobb garnitúrája volt az, amely legyűrte a Pierre Van Hooijdonkkal felálló Feyenoordot:

A Sevillának sem ismeretlen a terep, kétszer UEFA Kupa-győztesként egymás után két ilyen döntőt is játszott már az andalúz csapat, amely 2006-ban sokkolta a világot, és 3-0-ra kalapálta el a BL-győztes Barcelonát, de 2007-ben viszont alulmaradt a Milannal szemben. Idézzük fel azt a 3-0-t is egy érzelmileg túlfűtött kommentárral, ahogy illik:

A meccset az angol Mark Clattenburg vezeti majd, aki a Realnak vezetett már többgólzáporos meccset, ezekből kettőt a tavalyi BL-szezonban, a Dortmund elleni hazai 3-0-t és a Galatasaray elleni kinti 6-1-et dirigálta, de a Realnak van még vele közös történelme, szintén a BL-ből egy Ajax elleni hazai 3-0 is. A Sevillának még nem vezetett mérkőzést.

Az esélyek

A Sevilla mindig is eladó klub volt, idén sem volt ez nagyon másként, a klub talán legnagyobb ásza (Rakitic) a Barcelonához távozott, meglehetősen olcsón, de egyéb lényeges embert nem veszítettek Emeryék. Ő meg amúgyis mindig megoldja, ha eladják a legjobbját. Elég csak Villa, Silva és Mata eladására gondolni 2 év leforgása alatt, amelyekre baszk mesterünk bajnoki bronzérmekkel válaszolt Valenciában. Emeryt nem kell félteni, Rakitic kalibernél nagyobbat is vesztett már, és azt is megoldotta. Meggyőződésem, hogy a Sevilla játéka nem fogja ezt megsínyleni, csak egy vezért kell találni a középpályára. Elöl ott van Bacca, aki legutóbb 2 gólt lőtt a Realnak azon a 2-1-en, Gameiro többnyire csereként is házi gólkirály lett, és ennek megfejeléseképpen jött a tavalyelőtti Celta Vigo egyik legjobbja, akinek nem jött be a kormorános kaland: Iago Aspas is bevetésre vár. A középpályájuk masszivitását Iborra és Daniel Carriço adhatja, de a frissen vásárolt Krychowiak is az efféle félig fontos de nagynevű meccseken bizonyíthatja, hogy számíthatnak rá.

Több lehetőség juthat az idei szezonban a német Trochowskinak is, de a fiatal Barca-nevelés Denis Suárez is játékra éhes, és ott van még az Almeríából hozott szintén katalán Aleix Vidal is, meg a klublegenda Reyes is. A széleken ráadásul az eddigiek mellé ott van két fiatal srác, aki már tavaly is náluk bizonyított. Vitolo és Jairo ma is nyerőember lehet. A védelem eddig egyben maradt, sőt, erősödött is, Arribas érkezésével stabilabb lesz majd a hátvédsor közepe, így a Sevilla nyugodtan várhatja a nagy presztízsmeccset, ahol nem kezeljük outsidernek, de azért elég meglepő lenne a győzelmük. Épp ez az a szituáció, amely megfelel csapatnak és edzőnek egyaránt. A barátságos meccsek jól sikerültek, gyakran lőttek 2-2 gólt, a győzelmek is ritkán maradtak el, ez a csapat sikerre éhes. Lehet, hogy Alberto Moreno utolsó meccse lesz ez a Sevillában, akit nagyon vinne  a Liverpool, így különleges alkalom lehet ez a bekk számára. Csapata ráadásul az Antonio Puerta Kupát is megnyerte aug. 6-án a Córdoba ellen. Egy ilyen kisebb horderejű kupa ráadásul a kisebb csapatot mindig jobban motiválhatja.

A királyi gárdánál nagyobb volt a mozgás, jött 3 bombaigazolás, de vélhetően nem mind a három a kezdőbe (Casillasé a kezdőkapus posztja, egyelőre, mondta Carlo, így Navas az újonnan igazoltak közül padon ül majd). Így a csapategység nem biztos, hogy megmarad a kicsit variált kezdőnek hála, de kiemelkedő egyéni képességekkel meg nincs híján semmilyen felállásban a habfehér csapat. Gareth Bale otthonában lesz a találkozó, fél Wales kint lesz legnagyobb aktív játékosát látni újra, ha meg a barcás kupadöntőre gondolunk, akkor nem nehéz arra számítani sem, hogy a villámléptű szélső nagyon motivált lesz. A hazai publikumnak ráadásul készülhet valami különlegessel, így számára plusz jelentőséggel bír a cardiffi helyszín. Sergio Ramosnak is nagy nap lesz ez, mivel döntőben még sosem szerepelt szíve egyik csapatában szíve másik csapata ellen, az érzelmek harca lesz ez neki. Carlo Ancelottinak másért is főhet a feje, mégpedig attól, hogy a támadó harmadban két csapatra való klasszisa van, és hogyan rakja föl a figuráit a sakktáblára, de aki kitalálta tavaly, hogy menet közben lehet 4-2-3-1-ről 4-3-3-ra váltani, az meg tudja oldani ezt is. Elöl mivel a BBC adott, mögöttük meg Modric helye megkérdőjelezhetetlen, a többiek a jelöltek a maradék két helyre. Még „szerencse”, hogy Xabi Alonso eltiltott, így az ő csatasorba állításán nem kell lázasan aggódni. Di María és Khedira szerepeltetése is nagy kérdőjel, ahogy úgy általában a belső hármas összetétele, amelyet sokféle kombinációban lehet jól kinézően összerakni. Az újak és mellőzöttek közül James Rodrígueznek és Kroosnak nehéz lesz helyet szorítani, de valahogyan muszáj lesz, aztán ott van még a mellőzöttebb , Isco  is, akinek sok játékperc jár majd.

Kapusposzton is lehet gond, a mostanában bizonytalan és nagyon nem meggyőző Casillast gesztusértékű lenne beállítani, de kérdés, hogyha itt van a tavalyi év és a vb vitathatóan legjobb kapusa, akkor miért azt a legendát kell erőltetni, aki mellől eladták azt a vetélytársat, aki jobbnak bizonyult nála másfél évig. Nehéz ezt a kérdést okosan kezelni, mivel a jelenlegi Real Madrid egyik legkényesebb ügye.

Az előszezonra persze lehet legyinteni, össze-vissza játszottak Castilla-nevelések a kezdőben, hogy játékpercet gyűjtsenek, sosem látott felállásokat láthattunk, hiányoztak alapemberek, így a Nemzetközi Bajnokok Kupája nevű meghívásos tornán látottak alapján nem szabad ítélni, amelyet idén nem nyert meg a Real, elég messze járt tőle (tavaly a Real épp a Chelseat verte a döntőben). Ez viszont ne tévesszen meg senkit, nem attól fog jól vagy rosszul játszani a Real, hogy hogyan szerepelt egy barátságos tornán jól pár hete egy senkit nem érdeklő barátságos tornán az Államokban. Szinte mindenki egészséges (Jesé szeptemberre lehet teljesen rendben), Cristiano Ronaldo sérülése a múlté, Bale egész nyáron izmot gyúrt magára, szóval a gépezet nagyjából teljes gőzzel teperhet előre.

Nagy meccs lesz, még ha nem is egy létfontosságú trófea a tét! De kettő vívja a mi csapataink közül, mivel csak a spanyol foci győzhet, így panaszra nem lehet ok! Ha kérhetem, legyen egy közönségbarát, sokgólos, nyílt, támadó szellemű meccs, és akkor mindenki elégedett lehet!