laligaloca

Néhány hete sokan már lefutottnak tekintették a spanyol bajnokságot. Néhány hete az egyetlen kérdés az volt, mikor dönti el az FC Barcelona a Liga sorsát. Nos, ahogyan azt már megszokhattuk a világ legőrültebb ligája újra megrázta magát, és szinte minden fronton nyitottá tette a kérdést. Hajtás után 33. forduló egy-egy kérdéssel és a sárga-kék csodával.

Mielőtt még azonban nekirohannánk a tegnap már elkezdődő fordulónak, illene talán egy-két szót ejteni a hétközben történtekről. Túl nagy meglepetés nincs: két spanyol csapat a BL elődöntőjében, két spanyol csapat az EL elődöntőjében. Az MSN nem bírta tovább, az Atletico pedig a legjobbkor állt össze – minden tekintetben. A Real felpofozta a kekeckedő német suhancot, a Villarreal pedig – egyelőre – nem hajlandó összezuhanni az év végén (az Athletic Bilbaóval ellentétben?). És persze a jó „öreg“ Sevilla, aki a: „Nyerd meg az EL-t, bejutottál a BL-be. Csípd el a harmadik helyet a csoportkörben, bejutsz az EL-be. Nyerd meg az EL-t.“ ördögi körre esküszik. Nézzük mi vár ránk a világ legerősebb bajnokságában:

Getafe - Real Madrid

A Geteféhez visszatérő Esnaideren a sor, hogy megpróbálja megmenteni a spanyol kertvárosiak valagát. Az edzői karrierjét egyébként (asszisztensként) itt kezdő világjárónak könnyű dolga nem lesz, mivel (a Levante tegnapi győzelme után) a tabella fenekén ülő csapata elsőként a klasszikuson lendületbe libbenő Real Madriddal száll ringbe. Az egykori keményvágású támadó motivációjával gond biztosan nem lesz, kérdés mennyire lesz képes átadni azt csapatának. (Hátralévő ellenfeleik: Real Sociedad (i), Valencia (o), Deportivo (i), Sporting Gijón (o), Real Betis (i)). Benn marad a Getafe? Tipp: Balázs, menekülj!

Las Palmas - Sporting Gijon

No, itt most megállunk egy szóra, tanár úr! Tudod ki állna a spanyol bajnokság harmadik helyén, ha csak az utolsó 7 mérkőzést vennénk figyelembe? Igen, a Valencia Las Palmas. Quique Setién októberi kinevezését sokan rosszalló tekintettel figyelték nem csak a szigeten, de egész spanyolhonban. A santanderi születésű mester szülővárosában kezdte a szakmát, ahol rövid úton elköszöntek tőle. Az utóbbi hat évben a Segundában viaskodó Lugo csapatát trenírozta, míg egy szép októberi napon megcsörrent a telefonja, amelynek végén Miguel Ángel Ramirez, a sárga-kékek elnöke ült. Érkezésééig a Las Palmsa nyolc mérkőzésen két árva pontot szerezett, ami valóban gyászos, de még mindig jobb, mint a mutatott játékuk. Se igazán védekezni, se igazán támadni nem tudott Paco Herrera csapata, s októberre a fantázia legapróbb szikrája is kiveszett játékosaiból.

Setién szakított a kiscsapatok tradícióival és úgy döntött semmit nem bíznak a véletlenre. Teljes pályás letámadás és gyors visszazárások mondhatni teljes mértékben jellemző a spanyol kis és középcsapatokra. Az, hogy kivel milyen mértékben veszik fel a kesztyűt, az már az ellenféltől függ. Setién azonban nem az ellenfél játékára szabja taktikáját. A Las Palmast egy, a spanyol csapatokra nem igazán jellemző 4-1-4-1-es felállással küldi harcba hétről hétre, amelyet bármikor képes 4-3-3-ra vagy 4-5-1-re változtatni. Igazán meglepőnek még persze ezt sem nevezhetnénk. Akkor mi a titka? Setién képes a pálya bármely részén kiborítani ellenfelét az egyensúlyából.

Érkezése után az első négy mérkőzésén öt pontot szerzett, amivel sikerült elnyernie a hitehagyottnak tűnő játékosai és a szurkolók bizalmát. December elején aztán csapata komoly fizikai felkészülésen esett át. Az eredmények talán ennek is köszönhetően újra elhalkultak, (vereség a Deportivótól, a Gijóntól, az Espanyoltól) a spanyol sajtó pedig újabb pünkösdi királyságként tekintett a Las Palmas projektre. Setién azonban nem csak a következő meccset tartotta szem előtt, inkább hosszú távra tervezett. A csapat szépen lassan ráérzett a mester elképzeléseire, és bár eltartott míg megtalálta a számára tökéletes kezdőt (Varas, Garcia, Lemos, Aythami, Castellano/Garrido, Mesa, Momo, Viera, Tunausu, El Zhar/Nili, Willian Jose/Araujo), de immáron biztosan állíthatjuk, megérte a beleölt hetek-hónapok munkája.

40 és aktív :)

Ha a játékstílusukat szeretnénk definiálni talán részben az Atleticóhoz, részben pedig a Villarrealhoz hasonlíthatnánk. Sok csapattal ellentétben nem a saját tizenhatosukban tömörülnek, hanem előtte zárják le a területet. Az ellenfelet már a támadók elkezdik zavarni a támadásépítés során, a rengeteteg futó középpályásaik pedig már a labdaátvételnél megpróbálják megakadályozni, hogy az ellenfél középpályásai a kapujuk felé forduljanak. Ami a legmeglepőbb, hogy defenzívebb csapat ellen sem esnek kétségbe. Setién megköveteli, hogy védői játékba vonják a kapust is, s így próbálják meg kicsalogatni az ellenfelet. A támadásvezetések a középpályán gyorsulnak fel. A labdát többnyire egy-két érintéssel játsszák át a pálya ezen részén a keresztbemozgó támadóknak, majd az így egyik oldalra billent pálya szabad felén felfutó szélső védőknek játsszák azt vissza, akik a második hullámban érkező középpályások elé tálalhatnak. Labdavesztés esetén azonnali letámadás, taktikai szabálytalanságok – ahogyan a nagykönyvben az meg vagyon írva.

Dajka László 1988-től1990-ig a Las Palmas gárdáját erősítette

Nem tudjuk hol és hogyan ér majd véget a Las Palmas csodás története, de az eredetileg kiesésre tippelt szigetlakók jelen pillantan a tizedik helyen állnak, s egy győzelemmel már matematikailag is bebiztosítanák a bennmaradást. Legyünk bármely csapat szurkolói, Quique Setién és csapata minden elismerést megérdemel.

Eibar - Real Sociedad

A Sevilla és az FC Barcelona után az Eibar lesz Veláék következő áldozata?

Celta Vigo - Real Betis

Bajnokok Ligája ebből már nem lesz, de az EL helyekért még mindig öldöklő csata folyik. Jobb lesz odafigyelni Vigóban és nem lebecsülni a kiismerhetetlenül tántorgó Betist. A zöld-fehérek nem állnak egyébként rosszul, de nehéz sorsolás jutott az utolsó fordulókra: Barcelona, Las Palmas, Sevilla, Eibar, Getafe. Nolitóék jövőre Európában kardozhatnak majd?

Malaga - Athletic Bilbao

Nem és nem és nem értem az Athletic Bilbaót. Év végére szinte mindig leereszt ez az egyébként kifejezetten erős banda, és olyan bután szórják el a pontokat, mint egy rutintalan kiscsapat. Elnézve az utolsó néhány fordulót az EL kiesés után az sem lepne meg, ha maximum hat pontot fognának, pedig az Európa Liga szinte már a markukban van. Sokat kivehetett a csapatból a necces hétközi kiesés, így nem vagyunk benne biztosak, hogy meglesz-e legalább az egy pont a kőkemény Malagánál. Meglesz?

Sevilla - Deportivo La Coruna

Emery jelenlegi legjobb esélye a nemzetközi porondra, ha megnyeri az EL-t. Ehhez először is a Shakhtart kellene megfektetni az elődöntőben, idehaza meg mondjuk így a bajnokság vége felé megtanulni nyerni idegenben is. A Depor nagyjából ugyanabban a cipőben jár, mint a Betis, bár a mutatott játékuk lényegesen összeszedettebb. Az elsőosztályú tagság meghosszabbításához még hat egységet kellene bekaromolni. Mi lesz veled Sevilla?

Atletico Madrid - Granada

Összeállt az Atletico a szezon legfontosabb részére... de még hogy! A Carrasco-Griezmann duó egy-két éven belül Európa egyik legdurvább támadótandemjévé válhat. Ha ehhez hozzávesszük Viettót és Correát, akik kétség kívül a liga legnagyobb talentumjai között vannak számontartva, a középpályán pedig Saúlt és Kokét, akkor a vak is láthatja, hogy Simeone szépen, csendben összerakta a jövő csapatát. A védelmük pedig egyszerűen elképesztő. Rettegj Európa! Itt nincs kérdés.

Rayo Vallecano - Villarreal

A hétvége leglátványosabb mérkőzése? Oké, ez nem is igazán kérdés, hanem megállapítás. Paco vs. Marcelino. Orbitális meccs lesz.

FC Barcelona - Valencia CF

Nem tudjuk mennyire mély a nyúl ürege, de ha a Valencia sem lesz képes kiugrasztani onnan a katalánokat, akkor sokkal nagyobb gond van Barcelonában, mint hittük. A denevér tanyán az év elején azon filóztunk megszerzik-e a harmadik helyet, vagy sem. Most a kiesés elől menekülnek. Kár volt ezért a szezonért. Elk**tuk, elnök úr?