laligaloca

Lassan 4 éve annak, hogy elindult a La Liga Loca, és pancho_sanza felkért, írjak én is a blogra. Azóta sok minden történt, pancho például lelépett és ez már a harmadik felület, ahova blogolunk. Sok jót – szinte csak azt – adott nekem a blog, de ha azt kérdezi valaki, mire vagyok leginkább büszke, akkor egyértelmű a válaszom. A liga újoncainak ez már a negyedik darabja. Minden hibájával és erényével együtt vállalom ezt a sorozatot: számtalan olyan játékost látok én is a listákon, akikkel komolyan árnyékra futottam, és olyanokat is, akik igazolták az elvárásaimat. „Tovább után” az idei lista.

Diego Marino (Valladolid)
Gyors szabálymagyarázás: minden szezonban olyan tehetséges – és lehetőleg fiatal – játékosokat válogatok be, akik első, komolyabb szezonjukat teljesítik a spanyol élvonalban. Az idei kapus az a Diego Marino, aki végigjárta a korosztályos válogatottakat, ahol azonban rendre De Gea mögé szorult. A sors valószínűleg kísértheti, mert nevelőegyesületénél, a Villarrealnál is háttérbe került a szezon előtt Sergio Asenjo érkezése miatt, ezért a Valladolidhoz igazolt. Ez akkor is jó döntésnek bizonyult, ha végül kiesnek, mert sikerült elsőosztályú tapasztalatot szereznie.
Dani Carvajal (Real Madrid)
Jó példa lehet a Real Madrid fiataljai számára. A biztos padozás helyett elszerződött Németországba, és az ott mutatott teljesítménye miatt egy év után „visszarendelték”. Támadó feladatait már most jobban látja el, mint Arbeloa, védekezésben viszont még van hova fejlődnie. Nem véletlen, hogy komolyabb meccseken még Arbeloa kap szerepet, ha pedig mégsem, akkor kiütköznek Carvajal hiányosságai (lásd El Clasico, 3-4).
Murillo (Granada)
Ha egy védőről többször is azt mondja a vezetőedzője, hogy nélkülözhetetlen, akkor az a védő tud valamit. Márpedig Murrilo jó védő. Az elmúlt éveket kölcsönben alacsonyabb osztályokban töltötte, idén viszont állandó, sőt meghatározó tagjává vált a Granada védelmének. Játékával az Inter és az Atlético Madrid figyelmét is felkeltette, és ha így folytatja, a kolumbiai válogatott behívó sem várat sokat magára.

Carrico (Sevilla)
A maga 25 évével korelnöknek számít ebben a csapatban, éppen ezért nem meglepő módon neki van a legkomolyabb tapasztalata. A Sporting Lisszabonban nevelkedett, onnan Angliába került, előbb a QPR, majd a Reading játékosa lett, most utóbbi csapat kölcsönjátékosaként játszhat Sevillában. A védelem jobb oldalán és középen is tud játszani, de egy sorral előrébb, védekező középpályásként is remek teljesítményre képes.
Bernat (Valencia)
Hívhatnánk az új Jordi Albának is, annyi a különbség kettejük között, hogy Bernat tősgyökeres valenciai. Ő is szélsőnek indult, de egyre többször a bal hátvéd pozíciójában találta magát, és ebben az idényben végérvényesen ott ragadt. Végigjárta az összes korosztályos válogatottat, és ha így folytatja, esélye (sokkal több, mint szélsőként) lehet a nagyválogatottban is. A klub vezetése egy hónapja tárgyalni kezdett az ügynökével a hosszabbításról, ami szintén az idei teljesítményét dicséri.
Rafinha Alcantara (Celta Vigo)
Édesapja világbajnok, bátyja a Bayern München meghatározó játékosa, ezek után milyen játékos lehetne Rafinha? Univerzális, a középpálya szélén éppúgy felbukkanhat, mint a csatárok helyén. Ballábas, de ez egyáltalán nem zavarja abban, hogy mindkét szélen remek teljesítményt nyújtson. Az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetségének tartják Európa szerte. Az még kérdéses, hogy a spanyol vagy a brazil válogatottat választja, jelenleg inkább a brazil felé húz a szíve.
Saúl Niguez (Rayo Vallecano)
Rafinhához hasonlóan ő is futballistacsaládból származik, de a Niguez família jóval szerényebb eredményekkel rendelkezik. Talán fiatalabb fivére, Aaron lehet sokak számára ismerős, mert pár évvel ezelőtt ő volt az ügyeletes spanyol tinicsillag (24 évesen a 8. klubjában (Elche) játszik). Saúl az Atlético Madrid kölcsönjátékosaként játszotta végig (szó szerint) a szezont a Rayoban. Simeone játékrendszerének egyik fontos része, a középpálya közepe a posztja, komoly védekező feladattal. Ha minden jól megy, a következő szezontól egy sokkal erősebb csapatban bizonyíthat.

Trigueros (Villarreal)
A Villarreal a két évvel ezelőtti kiesés után erőteljes fiatalításba fogott. Ennek eredményeként egyből visszajutottak az élvonalba, majd ott az első évben sem szerepeltek rosszul. A fiatalok közül kiemelkedik Manu Trigueros, aki komoly játékintelligenciával van megáldva. Bár Murciában nevelkedett, hosszú évek óta a Villarreal játékosa, így nyugodtan nevezhetjük sajátnevelésnek. Mindkét lábával jól cselez és lő, 15 méterről is gólt fejel, talán a gyorsaság „hiánya” az, amit fel lehet neki róni. Idei teljesítménye megegyezik csapatáéval: remek szezonkezdet után komoly visszaesés és fásultság.

Jesé Rodriguez (Real Madrid)
Dani Carvajal útja csak egy opció, úgy is lehet csinálni, ahogy Jesé tette ebben a szezonban. Lendületből. Számomra az utóbbi évek legmeggyőzőbb „Castillás” játékosa, ritkán látni ennyire magabiztos fiatalt, mint ő. Minden meccsén felszántotta a pályát, és ami még fontosabb, a kapu előtt sem jött zavarba és a világsztárok közül sem lógott ki. Sajnos egy súlyos sérülés miatt sokat kell kihagynia, remélhetőleg a következő szezonban ott folytatja, ahol abba kellett hagynia.
Paco Alcacer (Valencia)
Két hónapja összeszedtem egy bővebb listát, és azok közül válogattam ki a nekem leginkább tetsző tizenegyet. Paco Alcacer már akkor bekerült, és azóta azon gondolkodtam, hogyan fogom megmagyarázni a döntésemet. Alcacer viszont tett arról, hogy ne kelljen magyarázni semmit. Sőt, talán már bemutatni se kell senkinek. A tavalyi szezont kölcsönben a Getafenél töltötte, de ott nem ment neki, most viszont minden arannyá válik, amihez hozzányúl. Talán nem túlzás, de a legjobb dolog, ami idén a Valenciával történt, az maga Paco Alcacer.

Santi Mina (Celta Vigo)
Alig több mint 17 évesen már bemutatkozhatott a spanyol élvonalban, és nem sokkal később megszerezte első bajnoki gólját, amivel természetesen klubrekordot állított fel. Azóta rendszeresen szóhoz jutott, de teljes meccset még ritkán játszik végig. A Celta Vigonál Luis Enrique szívesen játszatja a fiatalokat, akik roppant tehetségesek, de Santi Mina még közülük is kiemelkedik, mindössze 18 évesen.

A 2011-es névsor: Guaita (Valencia) – Kevin (Mallorca), Ekiza (Athletic Bilbao), Jordi Amat (Espanyol), Mario Gaspar (Villarreal) – Di María (Real Madrid), Jonathan de Guzman (Mallorca), Ruben Perez (Deportivo la Coruna), Kiko Femenia (Hercules), Griezmann (Real Sociedad) – Rondón (Malaga)

A 2012-es névsor: Courtois (Atlético Madrid) – Alvaro (Racing Santander), Inigo Martinez (Real Sociedad), Varane (Real Madrid), Aurtenetxe (Athletic Bilbao) – Cuenca (Barcelona), Benat (Betis), Barrada (Getafe), Isco (Malaga) – Michu (Rayo Vallecano), Ruben Castro (Betis)

A 2013-as névsor: Adrián (Betis) – Hugo Mallo (Celta Vigo), Laporte (Athletic Bilbao), Alberto Moreno (Sevilla) – Kondogbia (Sevilla), Ruben Garcia (Levante), Pizzi (Deportivo la Coruna), Leo Baptistao (Rayo Vallecano) – Iago Aspas (Celta Vigo), Pabón (Betis)