laligaloca

Az év újoncait összegyűjtő posztsorozatom idén 5. epizódjához érkezett. Nem is nagyon húznám a dolgot, íme a listám, fogadjátok sok szerettel.

Sergio Rico (Sevilla)
A szezont a Sevilla két kapussal kezdte, és egyiküket sem Sergio Riconak hívták. Szeptemberben úgy alakult, hogy Beto, és a padra igazolt Barbosa egyszerre sérültek meg, így az utánpótlásból kellett felhívni valakit. Annyira jól sikerült a bemutatkozása (első két meccsén gólt sem kapott), hogy a szezon során egyre többször kapott bizalmat. A szezon végére EL-győztesnek mondhatja magát, és del Bosque is behívta a spanyol válogatott keretébe.

José Gaya (Valencia)
Rengeteget erősödött a Valencia Peter Lim érkezése óta, elsősorban az igazolásoknak köszönhetően. Az egyik legnagyobb erősítés mégsem kívülről érkezett, hanem az utánpótlásból. Nagyon tehetséges balhátvéd, nem véletlen, hogy a Real Madrid szerette volna már idén leigazolni, végül hosszabbított jelenlegi klubjával. Sergio Ricohoz hasonlóan ő is most debütálhat a válogatottban.
Emiliano Velázquez (Getafe)
A Getafe egy-két szezont leszámítva mindig is szürke, színtelen csapat volt. Egyedül azt kedveltem bennük, hogy a többi csapathoz képest elég sok fiatalnak adnak bizonyítási lehetőséget, többnyire kényszerből. Így kerülhetett Emiliano Velázquez is a kezdőbe, hogy aztán középhátvédként a szezon egyik legjobbja legyen csapatában. Az uruguayi játékos egyébként az Atlético Madrid játékosa, kölcsönben szerepelt a Getafe csapatában.
José Gimenez (Atlético Madrid)
Miért volt fontos leírni a legutolsó mondatot? Gondoltam jelzem, milyen jól áll az Atlético Madrid (és Uruguay, bár ez itt most másodlagos) középső védőkkel. José Gimenez korunk egyik legtehetségesebb középső védője, amit jól mutat, hogy idén rengeteget lehetőséget kapott a Godín, Miranda kettős mellett is.

Eric Bailly (Villarreal)
A szezont az Espanyol csapatában kezdte, és a Villarrealban fejezte be. Közben megjárta az ANK-t, ahol mind a hat meccset végigjátszva megnyerte válogatottjával a tornát. Fizikai adottságai kiválóak, fejben kell még rendbe tenni, mert képes nagy baklövésekre. Ha ezektől a sallangoktól sikerül megszabadítani, az elkövetkezendő évek egyik meghatározó játékosává válhat.
Enzo Roco (Elche)
Dél-amerikai játékosmegfigyelőnek lenni a világ egyik legjobb foglalkozása lehet. Gyönyörű vidékek, jó foci, mi kell még? Arra pl. kíváncsi lennék, Enzo Rocot hogyan szúrták ki a chilei bajnokságból. Remek játékos, aki remélhetőleg maradhat a következő szezonra is, a lejárt kölcsönszerződés ellenére is.
Gyenyisz Cserisev (Villarreal)
Furán néz ki így leírva a neve, ettől még így kell. Remek bal lába van, jól cselez és lő. Már tavaly komoly szerepet kapott volna Sevillában, ha nem sérül meg, így a Villarrealnál kapta meg a lehetőséget a bizonyításra. Élt is vele, sokáig a szezon legjobbja volt a sárgáknál, egy sérülés után visszaesett, mentségére legyen mondva, hogy az egész Villarreal komolyat zuhant a szezon végére.
André Gomes (Valencia)
Végigjárta a portugál korosztályos válogatottakat, míg nem tavaly a felnőttek között is bemutatkozhatott. Ekkor indult el igazán a pályafutása, a Benficával EL-döntőt játszott, majd Valenciába költözött többedmagával. Elsősorban támadó feladatokat lát el, de ha kell, a védekezésbe be tud segíteni. Univerzalitása miatt hamar alapemberré vált.
Denis Suarez (Sevilla)
Annyira jól kezdte a szezont ősszel, hogy még az is felmerült, a Barcelona visszarendeli. Ez végül nem történt meg, most már csereként használnák egy esetleges Aleix Vidal üzletben, ez azonban mit sem von le Denis Suarez érdemeiből. Nagyon szép teljesítményt nyújtott idén, főleg ha összevetjük csapattársával, Deulofeuvel. A 11-es listából talán ő játssza leginkább a futballt.
Inaki Williams (Athletic Bilbao)
Ramalho után nem lepődünk, ha egy néger játszik az Athletic Bilbaoban, viszont ő az első olyan játékos, akinek egyáltalán nincsenek baszk gyökerei, édesapja ghánai, édesanyja libériai. Az utánpótlásban nagyon ment neki, a komoly csatárgondokkal küszködő Athleticnek pedig ő jelentheti a megoldást hosszútávon, miután Kike Sola és Viquera sem vált be.
Luciano Vietto (Villarreal)
Sokan hasonlítják Agüerohoz, amit ő maga szerényen elutasít. Pedig a játékstílusa nagyon hasonló, csak Kun fizikálisan erősebb. Ezt leszámítva – szentségtörés vagy sem – benne van a lehetőség, hogy hasonló szintű játékossá váljon. Még egy éve sincs, hogy Európába igazolt, máris le szeretné igazolni mindenki, nem véletlenül.

A 2011-es névsor: Guaita (Valencia) – Kevin (Mallorca), Ekiza (Athletic Bilbao), Jordi Amat (Espanyol), Mario Gaspar (Villarreal) – Di María (Real Madrid), Jonathan de Guzman (Mallorca), Ruben Perez (Deportivo la Coruna), Kiko Femenia (Hercules), Griezmann (Real Sociedad) – Rondón (Malaga)

A 2012-es névsor: Courtois (Atlético Madrid) – Alvaro (Racing Santander), Inigo Martinez (Real Sociedad), Varane (Real Madrid), Aurtenetxe (Athletic Bilbao) – Cuenca (Barcelona), Benat (Betis), Barrada (Getafe), Isco (Malaga) – Michu (Rayo Vallecano), Ruben Castro (Betis)

A 2013-as névsor: Adrián (Betis) – Hugo Mallo (Celta Vigo), Laporte (Athletic Bilbao), Alberto Moreno (Sevilla) – Kondogbia (Sevilla), Ruben Garcia (Levante), Pizzi (Deportivo la Coruna), Leo Baptistao (Rayo Vallecano) – Iago Aspas (Celta Vigo), Pabón (Betis)

A 2014-es névsor: Diego Marino (Valladolid) – Dani Carvajal (Real Madrid), Murillo (Granada), Caricco (Sevilla), Bernat (Valencia) – Rafinha (Celta Vigo), Saúl Niguez (Rayo Vallecano), Trigueros (Villarreal), Jesé (Real Madrid) – Paco Alcacer (Valencia), Santi Mina (Celta Vigo)