laligaloca

Új, hagyományteremtő rovat első cikke következik! Mindenki szereti az okoskodós posztokat, mindenki szeret menedzseresdit játszani, mindenkinek vannak vágyai, hogy kit igazolna le a másik csapatból, ha csak úgy, csettintve is lehetne, így ezzel fogunk most egyet játszani. Egy kisebb csavar lesz benne, nem ligaválogatottat szeretnék összerakni unalomig ismert élcsapatok játékosaiból, hanem megnéztem, hogy kik teljesítettek csapatuk szintjén felül, és kik azok, akikre feltétlen érdemes figyelni a kisebbek közül.

Sundin mintájára, aki az újoncválogatott felelőse, olyan fantáziacsapatot fogok minden szezon végén összeállítani, amelynek egy tagja sem játszott idén Európában érdekelt, vagy európai helyet kiharcoló csapatban. Mivel az a megszorítás is benne van, hogy idei Európa Ligás csapatból sem válogatok, így a Betis és a Valencia is kikerült a szórásból, mivel ezekről a játékosokról úgyis némileg több szó esett. Az idén Európát kiharcoló 2 baszk csapat sem, ahogy a Sevilla és a Villarreal sem adhat ide játékosokat, és természetesen a 3 gigacsapat sem. Erre azért volt szükség, mert eurótízmilliókat érő, kvázi befutott Valencia-játékosokkal nem akartam megtölteni az Európáról lemaradó csapatomat. További megkötés, hogy ne legyen egy nagy kedvenc vagy szimpatikus kiscsapattal tele a fantáziakeret, a 23 kiválasztottból maximum 4 játékos lehet egy klubból. Lássuk tehát a 7. helytől lefelé elhelyezkedő csapatok fantáziaválogatottját!

Ezt úgy is felfoghatjuk, mint egy vb-keretet, így minden posztra két emberünk van, van köztük több, akinek a pozíciója mozdítható, de kapusból 3 van, mint minden rendes keretben. A bajnokság legelterjedtebb játékrendszere a 4-2-3-1, így a posztokat is erre a játékrendszerre fogom kiválasztani, itt veszített némileg a Celta Vigo is, a Granada viszont kevésbé, mivel jobban illettek a játékosaik a rendszerbe.

Vágjunk bele!

Kapusposzton sok gondolkodnivalóm nem volt, a Levante remeklésében oroszlánrészt vállaló Keylor Navas bemutatott néhányat a bajnokság legnagyobb védései közül. Costa Rica válogatottjának legnagyobb értékéről van szó, kétségtelenül. A békások szép pénzt akasztanak majd érte, ha a vb-n is tündökölni fog, és úgy döntenek, hogy eladják. 16 meccsen nem kapott gólt, csapatunk megkérdőjelezhetetlen 1-ese.

Tartalékja, akinek idei teljesítménye hajszállal elmarad talán mögötte, az a málagás Willy Caballero, aki a bajnoki ünneplést utolsó pillanatban elhalasztotta (Atléti-Málaga 1-1), és akit testületileg követelünk az argentin válogatottba is hosszú hónapok (évek) óta! 12 meccsen nem kapott gólt idén a kopasz kapus.

Harmadik hálóőrünk az espanyolos Kiko Casilla, aki ebben a csapatban arra a legbüszkébb, hogy Cristiano Ronaldo nem talált be neki idén (és a bajnokik mellett a Király Kupában is találkoztak a Reallal egy dupla menetre), valamint azt is érdemes megjegyezni, hogy a Realnál is emlegették pótléknak a papagájos kapust.

Jobbhátvéd az a félig görög és félig cseh Loukas Vyntra lesz, aki klubtársa a Costa Rica-i kapusfenoménnek. Idős, tapasztalt játékos, sokszoros görög bajnokként érkezett Valenciába, univerzális védő, középen is bevethető, ebben a bekkelős csapatban pedig igazi oszlop. A gólszerzésből is kivette a részét, a Barca ellen vezettek is a fejesével (végül 1-1-re hozták a meccset), a Sevilla ellen pedig egy győztes meccsen (3-2) egyenlített 2-2-re, szintén fejjel. A Panathinaikosz alapembere volt hosszú évekig, 30 fölött próbálta meg a szerencséjét a topligákban – bejött neki a lépés. Jó eséllyel utazik a vb-re is Hellasszal, teljesen megérdemelten van benne a bő görög keretben.

Tartaléknak felkészül a málagai saját nevelésű Jesús Gámez, aki az arab olajcsapatban is alapember volt, sőt, előtte is és utána is, igazi világoskék vérű andalúz, aki már a másodosztályban is a klubot szolgálta.

Középső védő fronton az volt a döntő, hogy összeszokott és jól működő párost rakjak össze. Mivel egész szezonban úgy gondoltam, hogy ami az Atlético nagyban, az az Espanyol kicsiben, így a legstabilabb belső párosuk lesz a mi védelmünk tengelye is. Az Hector Moreno / Diego Colotto volt a középmezőny legstabilabb védőpárosa, a veterán argentin Colotto 4 gólt hozott össze (ez pályafutása leggólerősebb szezonja), a mexikói pedig 1-et. Utóbbi megy a vb-re is. Meglepne, ha jövőre is együtt maradna a duó, főleg, hogy távozott az edzőjük is, Javier Aguirre, de ha igen, akkor az már elvárás lenne, hogy feljebb lépjenek végre a tabellán. (Elég rég játszottak UEFA-döntőt, hiányzik az élmény...)

Tartaléknak felkészül a valladolidos Stefan Mitrovic, akitől senki sem számított sokra téli érkezésekor, de megmutatta a szerb, hogy nagy stabilitást tud adni a kasztíliaiaknak. Érkezése óta, első topligás szezonjában alig kaptak gólt a pucelások, ha szezon elejétől is itt van, szinte biztosan bennmaradnak.

Szintén csere lenne Alejandro Arribas az Osasunából, aki egy kis keménykedésért nem megy a szomszédba, de a bikások védelmének vezére volt az egész szezonban. Fiatal kora ellenére már több mint 100 meccse van a Primerában, vélhetően a kiesés után is lesznek ajánlatai az elitmezőnyből. Talán épp a nevelőklubjába tér vissza, a Rayónál elkel majd egy jó védő, persze, ha ki tudják fizetni, mivel még egy évre van elkötelezve Pamplonában.

Balhátvéd pozícióban nem volt kérdéses számomra Edu Albácar helye, aki egészségesen az Elche megkérdőjelezhetetlen bástyája volt a baloldalon, és ő a szabadrúgásfelelős is a zöld-fehér klubban. A fantáziacsapatomban is ő végezne el minden pontrúgást, és mind kaput is találna. Ha nem lett volna a hosszú sérülése, az Elche még szebben teljesített volna a nagyok között, így is egy csepp izgalom nélkül hozták a minimális célkitűzést, a biztos bennmaradást, mindezt úgy, hogy előzőleg 24 éve jártak utoljára az élvonalban. Különösen megsüvegelendő a veterán védő teljesítménye, főleg ha hozzátesszük, hogy egész pályafutását a Segundában töltötte, idén debütált az élvonalban, 34 évesen!

Veterán kedvencünk helyettese az a Sebastián Dubarbier, aki nagy vándormadár, és úgy tűnik, hogy a Földközi-tenger partján találta meg végre a legstabilabb formáját, ugyanis összes elsőosztályú csapata közül itt játszotta eddig a legtöbb bajnokit. Jövőre is minden adott, hogy ez javulhasson. Az argentin a Granada elleni derbin góllal is hozzájárult csapata bennmaradásához.

Védekező középpályára ismét két embert keresünk, de ide nem kell olyan szimbiózisban élnie a doble pivotnak, mint a védőpárosok esetén, így nem lesznek klubtársak az első opciók. Első választásunk az idén nagyot fejlődő, és kis híján még házi gólkirállyá is avanzsáló Ignacio Camacho Málagából, akit talán a nevelőklub Atlético hazacsábít majd, mivel nagyon kelleni fog a mély keret jövőre is.

Párja a középpálya hátravontabb részében a granadás Manuel Iturra, aki a közelmúltban azt is bizonyította, hogy a BL-ben is megállja a helyét (Pellegrini-féle Málaga). A chilei nagyon meggyőző szezont húzott le a másik andalúz csapatban is, főként szerelések számában tartozik az abszolút élmezőnybe (3,6 meccsenként).

Cserének, tartaléknak felkészül a Rayo Vallecano szintén matracos kötődésű fiatal vezére Saúl Ñíguez. A tini üstökösként tűnt fel a Madrid külvárosának villámos csapatában, és amilyen átjáróház szokott lenni a Rayo nyaranta, óriási esély mutatkozik a távozására, őt is a nevelőklub hívhatja majd haza.

Mellette ül a padon az idén visszavonult élő legenda, a pamplonai Patxi Puñal, az Osasuna 38 éves vezére, aki tavaly ilyen góllal kínálta meg a Sevillát:

Ő lenne a csapatkapitány is a menedzserjátékos klubunkban, mint az állandóság és klubhűség jelképe.

A támadó szekcióban balszélen helyet kap a celtás Nolito, aki a tavaszi idényben csak úgy szórta a duplákat, Luis Enrique nyerőembere volt, 14 góllal zárt a Benficát is megjárt Barca-nevelés. Leginkább elemében a Valladolid elleni örömjátékban volt, de a legszebb gólja talán mégis ez:

Mögötte van a sorban Iago Falqué, aki óriási szerepet játszott a Rayo feltámadásában, a Málaga ellen 4-1-en 2 élményszámba menő gólt lőtt a Tottenham kölcsönjátékosa. Amekkora játékosdömping van a Spursnél, remélhetőleg marad még legalább egy évet Spanyolhonban a labdával jó barátságban levő középpályás.

A támadó hármas középső posztján Sergio García helye megkérdőjelezhetetlen, 12 gólja és 9 gólpassza önmagáért beszél, az Espanyol bajnoki góljainak hozzávetőleg 51%-ában tevékeny részt vállalt a volt válogatott, Eb-győztes csatár. Elegáns labdatartása pedig a csapat támadó potenciáljának egyik záloga. Szükség esetén előretolt csatárt is játszathatunk vele.

Cseréje az az Alberto Bueno lenne, szintén a Rayóból, aki 11 gólt szerzett idén ezen a poszton, közte egy halom győzteset és pontot érőt. A Rayo tavaszi hadjáratának másik alapembere ő volt, és csak azért nem kezdő, mert előtte a már kipróbált klasszis García van a sorban.

Jobbszélsőben szűkebb a választék, ezért ide Yacine Brahimit vezéreljük, aki több poszton is bevethető, de itt jut neki hely. A cselkirály algériai meccsenként 4,7 sikeres cselt tud felmutatni, ezzel a teljes bajnokság legjobbja. Utazik is a vb-re, alapembere lesz az észak-afrikai csapatnak. Ilyeneket tud:

Cseréje az a húszéves  villámléptű Suso lenne, aki csak azért nem a kezdőcsapat tagja, mivel annyi poszton játszott, hogy felsorolni is sok, és még nagyon fiatal, így maradjunk annyiban, hogy az első támadó csere ebben a csapatban, mivel mindenhol bevethető (és be is vetették) az offenzív harmadban. A Liverpool, ha visszahívja Almeríából, nagyon okos döntést hozna, de ha hagyják még fejlődni Dél-Spanyolországban, mi annak még jobban örülünk.

Előretolt csatár pozícióban dúskálunk a lehetőségekben, a kezdőcsapatban nálam Joaquín Larrivey szerepelne, egész egyszerűen lehengerlő amit a Rayo a szezon hajrájában letett az asztalra, ehhez pedig Larrivey létfontosságút tett hozzá 12 góljával. Cseréje a szintén 12 gólos marokkói Youssef El-Arabi, többek között akinek hála bentmaradt a Granada az elsőosztályban, nagy blama lett volna, ha ez a csapat kiesik.

Tehát a kezdőnk így néz ki: Navas – Vyntra, Moreno, Colotto, Albácar – Camacho, Iturra – Nolito, S. García, Brahimi – Larrivey (a játékosok száma klubonként: 2 Levante, 3 Espanyol, 1 Elche, 1 Málaga, 2 Granada, 1 Rayo, 1 Celta)

A cserék pedig szintén ki tudnak állni egy kezdőcsapattal: Caballero – Gámez, Mitrovic, Arribas, Dubarbier – Ñíguez, Puñal – Falqué, Bueno, Suso – El-Arabi (2 Málaga, 1 Valladolid, 2 Osasuna, 2 Almería, 3 Rayo, 1 Granada)

Összesen tehát a kedvenc 23 játékos így oszlik el: 4-4 játékost ad az Espanyol és a Rayo, 3-at a Granada és a Málaga, 2-t a Levante, az Almería és az Osasuna, valamint 1-et a Celta, az Elche és a Valladolid, ez pont egy 23-as keret.

Vitára fel, hiányzókat is lehet követelni, tehát vitatkozni szabad, sőt ajánlott!