laligaloca

A nézőknek élmény. A szurkolóknak szenvedély. A médiának közönség. A szponzoroknak pénz. Egyes játékosoknak presztízs. A spanyoloknak polgárháború! Nem, nem fogunk Franco idejébe visszaugrani és a spanyol-katalán ellentét történelmében elmerengeni, mert semmi értelme. Lehetsz madridi szurkoló vagy Barca-fanatikus, ennek a párharcnak az érezelmi töltetét nem tudod a magadévá tenni. Szeretheted, de nem imádhatod. Utálhatod, de nem gyűlölheted. Hajtás után pulga és Equinox közös posztja következik.

Az őszi meccsből kár lenne kiindulni, hiszen akkor egy tökélyre fejlesztett Real Madrid söpört el egy átmeneti fázisban rekedt Barcelonát. Kiforrott stílus és koncepció hiányában Luis Enrqiue elkövette azt a hibát, hogy a röghöz kötött sémák alapján küldte pályára csapatát. Suárez a vonal mellett tipródva debütált, míg Messi középen gyötrődve igyekezett betölteni a hamis 9-es szerepét. A döntő különbséget mégis a középpálya jelentette, ahogy azt Michael Cox (többek között a zonalmarking, a fourfourtwo, a guardian és az espn szerkesztője) is kifejtette. A Xavi-Iniesta duó már jó ideje csak nevében hasonlít a Pep fémjelezte kreatív kettőshöz, mégis nekik szavazott bizalmat a spanyol tréner. Ám sem dinamikában, sem sebességben nem tudták felvenni a versenyt a túloldalon ficánkoló Kroos-szal és Modric-csal, akik a passzpontosság tekintetében is felülmúlták barcelonai kollégáikat (előbbi 93, utóbbi 100%-ot hozott). Ebből következve a szokásos dominancia és a velejáró kontroll is megszűnt, amit a 42-58%-os labdabirtoklás bizonyít. A Barcelona kizökkent a komfortzónájából, a mentális fölény pedig olyannyira nyomasztó volt, hogy a Realt a korai hátrány sem zavarta meg.

A java viszont még csak ezután következett. Az Anoetában elszenvedett vereséget követően a katalán klub a média kereszttüzébe került. Edzői ultimátumról, valamint Messi zsarnokságáról és lehetséges távozásáról szóltak a hírek. Aztán az Atlético Madrid elleni párharcok megnyerésével valami megváltozott. A csapat egységes lett, a játékosok teljesítménye pedig lehetővé tette, hogy a taktikai elképzelések a pályán is visszaköszönjenek. Az elemek a helyükre kerültek, a kirakós összeállt. A Barca pusztító gépezetté érett. A stílusjegyeit megtartva talált alternatívákat a Guardiola óta stagnáló rendszernek. A csapat megtanult kontrázni, direktebb focit játszik és a saját fegyverévé tette a pontrúgásokat. Az egyén szerepe felértékelődött és a támadások kivitelezése az elől lévő hármas kreativitásán alapszik. Suárez a kezdeti nehézségek után teljesen beilleszkedett és igazi 9-esként köti le az ellenfél belsővédőit, teret nyitva ezzel Messi és Neymar előtt. A brazil láthatóan lubickol Messi bizalmában, az argentin pedig olyan szintre emelte a játékát, amilyenen talán még ő sem járt. Jobbkor tehát nem is jöhetne a klasszikus Barca szempontból, azt leszámítva hogy Busquets játéka erősen kérdéses. Ugyan a csütörtöki edzésen részben a többiekkel együtt dolgozott, a sérülését még aligha hagyta maga mögött. Bármennyire is adott a minőségi pótlás Mascherano személyében, Sergio esetleges hiányát megérezhetik a katalánok. A legutóbbi összecsapásukkal ellentétben viszont most ott lesz az a Rakitic, akinek jelentős szerepet kell vállalnia Cristiano semlegesítésében, ezáltal tehermentesítve Alvest.

Luis Enrique időzítése lehet a kulcs a sikerekhez. Tata Martino és Jordi Roura Tito Vilanova irányítása alatt is megfigyelhető volt a kiugró őszi teljesítmény, ami aztán tavasszal csúnyán visszaütött. Idén azonban a szezon második fele valóságos sikertörténet. A bajnokság korai szakaszában összeszedett hátrány mára már egy pontos előnnyé avanzsált, a spanyol Király Kupa elhódítása karnyújtásnyira, a Bajnokok Ligájából pedig ellentmondást nem tűrően takarították el a Manchester Cityt. A Barcelona esélyessé lépett elő mindhárom fronton.

A királyiak kerete kezd rendben lenni, felépült Modric és Ramos is, sőt, Kroos is pihent már egy meccset, ami nagyon rá is fért, egyedül a csatársorban kellene mutatniuk egy kis szikrát a tavalyi fajtából - ha már Carlo nem tudja vagy nem akarja úgy forgatni a keretet, hogy mindenki tűzben legyen állandó jelleggel. Elnézve a két csapat múltját, ez a szikra most lehet, hogy kirobban majd, mivel Benzema is a nagy meccsekre veszi elő a jobbik énjét.

A bajnokságnak, a versenyképességnek a vendégek pontszerzése tenne jobbat, mivel a 4 pont különbség, ha még nem is tetemes ahhoz, hogy valamit is bebiztosítson, de jelentős előny 2 olyan csapat esetén, amelyek vélhetően a  végsőkig játékban lesznek a Bajnokok Ligájában is. Két ilyen csapat között, ha van több, mint egy meccsnyi különbség, az nagyon megnyugtató vagy megterhelő lehet, így nekünk annyi marad, hogy drukkoljunk a jó meccsnek, ha lehet, bírói hibáktól, fölösleges feszültségtől mentesen. A szórakozás úgyis garantált! Ha valaki a csapatok részéről elfogultabb beharangra vágyik, itt a hazai illetve a vendégcsapat bloggereinek munkája is.