laligaloca

A nagy melléfogások következő fejezetében Eugenio Prieto, a Real Oviedo elnökének hatalmas baklövését mutatjuk be, aki a rossz nyelvek szerint Ronaldo de Assis Morei, azaz Ronaldinho helyett, Fabio Pintót igazolta le csapatának.

Eugenio, kérlek, ülj le, egyes!

Az évszázad üzletét ott bukta el a Brazíliába gyakran repülő prezi, amikor súgói rossz lóra fogadtattak vele. Tény, nagy volt a kísértés, gyorsan kellett dönteni és első bikkre kis rizikót tartogatott a felkínált üzlet. Prietónak 1998-ban az U17-es vb-n aranyérmet szerző brazil csapat (1997, Egyiptom) két ékkövét kínálták fel, s ő, annak tudatában, hogy nem hibázhat (ez a brazil csapat az Iker Casillas, Xavi Hernández fémjelezte La Rojitát búcsúztatta az elődöntőben), mohón rábökött az egyik névre. Mint később kiderült, a rossz névre. A másik tehetséget ugyanis Ronaldo de Assis Moreinek, azaz Ronaldinhónak hívták.

Az Oviedo akkoriban ugyan a Primera Divisiónban vitézkedett, ám kiesés ellen harcolt. Ezért kellett a friss erő, a sorsfordító durranás, a nagy igazolás, egy álomcsatár, így esett a választás Fabio Pintóra. A brazil támadó 1998-ban 400 millió pezetáért (suttogtak akkoriban 750 millióról is) került az öreg kontinensre az SC Internacionaltól. Oviedóban örömtüzek gyúltak, a lapok arról cikkeztek, Prieto az új Ronaldót hozta Spanyolországba. Maga az elnök is úgy nyilatkozott az 1998. július 13-án megjelent Marca sportlapban, hogy „Fabiónak megvan az a képessége és gyorsasága, ami honfitársának, Ronaldo Luiz Nazario de Limának (azaz Ronaldónak)”. Puff.

Az Oviedo akkori edzője, Fernando Vázquez csak pislogott az elnök lelkesedésén, mivel a játékossal ekkor már végigcsináltatta a felkészülést, ahol kijöttek a hibák: „gyors, erős játékos, de még éretlen...” - nyilatkozta a csatárról a tréner. Ennek ellenére Fabio Pintót egyből bedobták a mély vízbe: az első fordulóban kezdett. Nem aratott maradandót.

A második játéknapon az Real Oviedo otthon, a Carlos Tartiere stadionban fogadta a később a bajnokságot is megnyerő Barcát. A katalánok előnyhöz jutottak (grande Rivaldo!), de az Oviedo a cserként beálló Pinto segítségével (az egyenlítő találatot szerezte lefutva Pellegrinót, Hesp mellett elpöckölve a lasztit) fordított. A kis törpéből egy csapásra hős lett, az elnök vállát pedig vörösre verték az elégedett mamelukok!

Akkor még nem lehetett látni, ez lesz a brazil egyetlen találata a két szezon során, amit a Real Oviedónál tölt... Teljesítménye ingadozott, edzésmunkáját sokszor kritika illette, így jött a felébredés. Mindössze négy fordulóval később, az Oviedo-Racing mérkőzésen az a szégyen is megesett vele, hogy a 66. percben csereként pályára küldött támadót edzője a hosszabbításban lekapta (helyére a dán Peter Möller állt be) a pályáról. Öt hónap telt el a ronaldós elnöki nyilatkozat és a szégyencsere között. Pinto a padlóra került. A két szezon alatt, melyet Spanyolországban töltött, mindössze hét esetben(!) kapott kezdőként lehetőséget. Megtört és elfogyott.

Végül hazakullogott Porto Alegrébe, ahol nevelőegyesületénél az SC Internacionalnál (2000-2001) nyalogatta sebeit, hogy később még belevágjon egy európai kalandba, de a Galatasaraynál is megégett (2002-2003). Hazájában aztán megjárta az ősi rivális Gremio, majd a Coritiba és a Cruzeiro együttesét is. 2006-tól nem tényező a brazil futballban sem. Tehetségének csillaga hamarabb lobbant el, mint hogy beteljesedhetett volna. Így nem hogy Ronaldo, Pinto sem lett belőle...