AJÁNLÓ
 
14:31
2015. 09. 27.
Kaja a hűtőben! Itt elérhetők vagyunk: http://laligaloca.blog.hu/ 
A bejegyzés folyatódik
 
14:31
2015. 09. 27.
Sajnálattal közölendő a cím, mivel az utóbbi évek megszokott triója ismét összeállt...
A bejegyzés folyatódik
 
14:31
2015. 09. 27.
Három rangadónk is volt a bajnokság 24. fordulójában, ebből az egyik a legnagyobb derbi...
A bejegyzés folyatódik
 
14:31
2015. 09. 27.
A Sevilla csak nem akar leállni, az Atlético pedig mintha kifújni látszana az elmúlt...
A bejegyzés folyatódik
 
14:31
2015. 09. 27.
Az idei év kétségtelenül a Real Madridról szólt, legalábbis ami a sikerességet illeti....
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Vizca Catalunya, Adiós Barca?

0 komment

Katalónia ma választ. Nem csak pártokat. A Junts pel Sí (Juntos por el Sí - magyarul együtt az igenért) tömörülés létrejöttével arról is döntés születhet, hogy a jelenleg széleskörű autonómiával rendelkező közösség, melyet „Madrid” egyedül az adózás terén tart rövid pórázon, önálló államként folytathatja létezését. A döntés a sportéletre nézve is forradalmi változást jelentene. Az is előállhat, a La Liga a Barcelona nélkül indul útjára pár éven belül.

 

Soy independentista! - azaz függetlenség párti vagyok. Sok politikus és közéleti személyiség szájából hangzottak el ezek a szavak az elmúlt hetekben. Hogy ne menjünk messzire, a Baryernnél dolgozó Pep Guardiola is kiállt az önálló katalán állam létrejöttéért küzdő politikai koalíció mellett, melynek kampányát teljes mellszélességgel támogatta is.

Mire ez a forradalmi vircsaft? Nos, teljesen leegyszerűsítve a helyzetet, Katalónia kulturális, nyelvhasználati, oktatási és önkormányzati autonómiája mellé gazdasági függetlenségét is szeretné kiharcolni, melyet a madridi kormányzat (jelenleg a spanyol néppárt, a PP (Partido Popular) irányításával) soha nem akaródzott megadni. Tény, Katalónia gazdasági ereje miatt lényegesen többet fizet be a „közös kasszába”, mint amennyit a fővárosból aztán visszaosztanak neki. A régió a spanyol állam egyik legdinamikusabban fejlődő vidéke, mind a mezőgazdaság, mind az ipar (autógyártás, divat) terén kimagasló eredményekkel. Érthető, ha az önálló identitással rendelkező közösség nehezményezi, megtermelt javaik, miért a szegényebb területek, így Andalúzia vagy Extremadura felzárkóztatására fordítódnak, ahelyett, hogy a katalán közösség fejlesztését biztosítanák belőle.

A spanyol és az Arthur Mas (CIU, CDC) vezette katalán önkormányzat, a Generalitat huzavonája természetesen hamar nemzeti felhangot kapott, melyet Barcelonában a gonosz madridi kormányzat és a kihasznált, kifacsart katalán társadalom bajvívásaként festettek le. A történetben itt lép be a gránátvörös-kék futballklub, melynek sportsikerei nem csak a nemzeti büszkeség megélését szolgálják (el Clásico, nemzetközi sikerek, spanyol válogatottsági tagságok, stb.), az FC Barcelona sokak szemében a katalán „nemzeti tudat” létezésének kézzel fogható bizonyítéka is egyben. A Barcelona több mint klub (Més que un club), a Barcelona reprezentálja Katalóniát. Kész. Pont. Nincs vita.

Az FC Barcelona képviselői együtt koszorúznak a katalán nemzeti ünnep (szeptember 11.) alkalmából a "katalán Petőfi", Rafael Casanova szobránál.

Érthető tehát, hogy e kiélezett politikai helyzetben a klub, mely amúgy is ezer szállal van jelen a katalán közéletben (pl.: szeptember 11-i Diadán való részvétellel, mely a katalán nemzeti ünnep fő motívuma) fokozatosan egyre élesedő nyomás alá került. A média csak úgy ugrott minden elejtett félmondatra, vagy olyan Piqué-monológokra, amiben a játékosok saját világnézeteik hirdetésével álltak ki Katalónia mellett. Félreértés ne essék, nem csak a futballistákat tették próbára a kampány üzenetei, az egész katalán sport került lehetetlen helyzetbe: a friss Európa-bajnok kosárlabdázó Paul Gasolnak, de az úszófenomén Mireia Belmontének is nehéz pillanatokat kellett megélnie, amikor újságírók kamerái előtt vonták kétségbe a spanyol színek iránti elkötelezettségüket. Ami csak rápillantva az említett sportnagyságok válogatottban elért eddigi eredményeikre, megmosolyogtató.

A független katalán állam létrejötte, mely önmagában rengeteg kérdést vet fel (EU-tagság, nemzeti valuta vs. euró, stb.), a sportéletet is újrarajzolhatja. Az LFP (spanyol Hivatásos Labdarúgó Liga) nevében Javier Tebas elnök sietett is leszögezni, nem gondolkodik független Katalóniában, ám ha mégis bekövetkezne az új állam kikiáltása, a Barcelona nem állhat rajthoz a La Ligában. Az egy dolog, hogy a szamár (ez Katalónia egyik nemzeti szimbóluma) elvesztésével a spanyol pontvadászat is ivartalanításon esik át, amivel a La Liga sexy faktora is lényegesen csökken, ám ennél talán még fontosabb, hogy a fordulattal a katalán együttes élete is gyökeresen megváltozna.

Gondoljunk csak bele, az ősi rivális kiesése mit hozna magával! – már nem lenne több mint egy klub, hanem „a klub” lenne. A klub, mely ideológiai síkon bebocsájtást nyer létezésének fő célját jelentő „Nirvánába”, a független katalán államba, majd ugyan abban a pillanatban fel is olvad benne: létezésének addigi formája ugyanis e nézőpontból nézve értelmét veszti. Nem csak elvi síkon, a romantika és a filozófia világában, hanem gazdasági értelemben is. Mely tévétársaság fog fizetni egy enervált katalán bajnokság közvetítéséért, ahol a Sabadell-FC Barcelona vagy az Espanyol-Gimnástic Tarragona mérkőzések jelentik a rangadókat? Hogyan fogja a tv-s pénzek kiesése után a Barcelona fenntartani költségvetését? Ne csukjuk be a szemünket, sehogy! El kell adni a sztárokat. Igen, a Messiket is. Marad majd a La Masía, a saját nevelésre épülő futballfilozófia, a melldöngetés, melynek végén egy ibériai Ajax-szint valósul meg. Aki tehát most Vizca Catalunyát kiállt, ugyan azzal a mozdulattal adióst is inthet a ma koordináta rendszerében ismert Barcának. Ez a nagy büdös katalán paradoxon.


comments powered by Disqus

laligaloca

blogavatar

"Mert a spanyol futball több mint a Barcelona és a Real Madrid!"

Facebook

Tabella

Widget powered by WhatstheScore.com