laligaloca

Akkor most képzeld el ezt: Egy Puerto Colombia nevű halászfaluban élsz, Dél-Amerika északi csücskén. Reggel 5 órakor kelsz. Kimész a kikötőbe, beülsz a csónakba és kievezel a nyílt tengerre. Kiveted a hálód és imádkozol, hogy legalább félig megteljen zsákmánnyal, amit eladhatsz, és amiből megveheted a kenyeret a családnak, amiből eltengődhetsz egyik napról a másikra. S miközben teszed a dolgodat a hűvös, hullámzó tengeren, az agyad folyamatosan egyetlen szerelmeden jár, a labdán. A meccsen. Csatár vagy. Jó csatár vagy. Minden nap edzel munka után, mert nem akarod elengedni ezt az egy dolgot az életedből, ami szebbé, elviselhetővé teszi a napjaidat. Arról álmodsz, hogy egyszer majd tömegek figyelnek, a nevedet skandálják, amikor betalálsz a hálóba ... a nevedet, ami Carlos. Carlos Bacca.

A fenti történet nem kitaláció, legalábbis nem az egész az, ráadásul a kolumbiai gólvágó mesébe illő története szerdán este folytatódhat az Európa Liga döntőjében.

Ez a kis sztori egyébként teljes mértékben igaz az andalúz csapat idei teljesítményére is. Az emberek nagy része úgy gondolta, túl sok meghatározó játékos távozott ahhoz, hogy a piros-fehér alakulat bármi lényegeset letehessen idén az asztalra (Negredo, Navas, Kondogbia, Medel, Luis Alberto, Palop, Perotti, etc.)  Az év eleji bukdácsolás után azonban összerázódott Unai Emery Etxegoien csapata, és egy hihetetlen második félévet produkálva kihozta a gárdából a maximumot, ami idén 1 fordulóval a vége előtt az 5. helyet jelenti.
A baszk mesterről valenciai ténykedése óta tudjuk, hogy ha ki is húzzák alóla a talajt (évről évre eladják a legjobbjait, nem kap elég pénzt az igazolásokra) mindig talpra áll, „nevenincs” arcokkal pótolja sztárjait, és mindennek tetejébe még eredményeket is produkál. Az idei EL döntőben azzal a Benficával kell megvívniuk, akikről sokunknak kapásból két dolog jut az eszébe. Az első az idén januárban eltávozott legenda, Eusebio (Isten nyugosztalja), a másik pedig az „elátkozott vesztes” jelző.

A portugál sztárcsapatot nem más, mint maga Jézus vezeti immár 5 éve, s bár a csodák eddig elmaradtak Európában, a portugál ligát azért viszonylag magabiztosan nyerték meg a Sporting és a Porto előtt.  Útjuk a döntőig szinte sima volt, a legjobb 16 között a PAOK Salonikit majd a Tottenhamet búcsúztatták magabiztosan, aztán lesimázták a holland kiscsapat Alkmaart, hogy végül az olasz bajnok Juventus testén (kínkeservesen) átlépve újra a döntőben találhassák magukat. A két csapat közös történelméből túl sokat nem tudhatunk meg, utoljára ugyanis 1957-58-as BEK selejtezőjében találkoztak, akkor spanyol továbbjutással (3-1, 0-0).

Tovább tart a Guttmann átok?

A portugál csapat – írd és mond – 1962 óta(!) nem tudott nemzetközi kupát nyerni, ami bizony fájdalmasan sok idő egy ilyen nagy múltú klubnál. Sokak szerint erről a magyar edzőzseni, egy bizonyos Guttmann Béla tehet. A történet „mindössze” annyi, hogy miután Bélabá' legyalulta előbb a Kocsis féle Barcelonát, majd a Puskás fémjelezte Realt két egymást követő esztendőben a BEK döntőben, volt pofája fizetésemelést kérni. Nemleges választ kapott, mire csak annyit mondott, hogy akkor én emelem a kalapom, „a Benfica meg nem nyer több európai kupát”. Az, hogy utána egymás után öt BEK-döntőt is elbuktak, (később 1983-ban az UEFA-kupát is), majd néhány éve az Európa Ligát is, ad némi alapot a babonának ...

A Sevilla viszont sokunk nagy örömére a legutóbbi két alkalommal mikor döntőbe jutott 2006-ban és 2007-ben is megnyerte az UEFA kupát. Idén az útjuk a csoportkör után a szlovén Branik Maribor ellen kezdődött, ahol épphogy átcsusszantak, majd ugyanilyen hektikus eredményeket produkáltak az idén a Primerától búcsúzó városi riválissal, aztán sokak meglepetésére szórakoztak egyet a Portóval, hogy végül a Pizzi által újra kiásott és felélesztett Valencián verekedjék át magukat a döntőbe.

Az, hogy a spanyol klub mennyire akarja ezt a serleget, sokat elárul a hétvégi kezdőjükből, ahol Eméry kiküldött egy félig-meddig ifikből álló csapatot (kezdőben három, majd csereként még egy) a Getafe ellen. Igaz, meg is lett az eredménye, de ki tudná hibáztatni ezért? A Belgiumból előhalászott (ha-ha) Bacca és a divat fővárosában kegyvesztetté vált brazilos nevű francúz Gameiro, valamint a fél Európa által körbeudvarolt szőke ciklon Rakitic kiváló formában várják a döntőt, ahol újra esélyesként szállnak ringbe...

Megvallom őszintén, hogy a fent leírtakon kívül nem tudok túl sokat Jorge Jesus csapatáról. Persze volt szerencsém látni néhány meccsüket és mi tagadás, egész pofásan tudnak focizni, sőt..  Jól csengő név is akad dögivel, hisz elég csak Luisaot, Maxi Perreirát, a másodvirágzását élő ex-Realos Garayt, Gaitánt, Cardozot, Limat vagy Rodrigot említenünk. S bár nem vagyok a statisztikák nagy híve, sokat elárul még a Juventus ellen idegenbeli gól nélkül(!!!) hozott döntetlen is, valamint az 58:18-as gólkülönbség (a portugál liga eddigi 30 meccsén). A másik oldalon álló Sevillát már annál jobban ismerjük. A védelem miatt kissé aggódhatunk, hisz sohasem a bombabiztos védekezésről voltak híresek, bár Coke visszatérése azért sokat lendít a dolgon. Akadnak még pozitívumok, hisz Beto mostanában egész vállalhatóan véd, az argentin óriás Fazio pedig duzzad az önbizalomtól (pontrúgásoknál óriási szerepe lehet). A Mbia-Iborra szűrőpáros jó formájára szintén szükségük lesz, előttük pedig nagy a valószínűsége egy Reyes-Rakitic-Marin(?) villámhármasnak, akik bizony nem csak papíron jó játékosok. Nagyjából ez lenne a várható kezdő tizenegy.. nagyjából.., mert ugye itt van még az Emery faktor, akinél sosem lehet tudni milyen felállást választ nagy meccsekre, no meg kikkel tűzdeli azt tele... Ez esetben az idén játszott 4-4-2 és 4-2-3-1 közül mi inkább az utóbbira szavazunk. Bármi is lesz, unatkozni nem fogunk, az fix!

Íme, hát a torinói végállomás, ahol a "ligák legjobb vesztesei" csaphatnak össze, a mérkőzés, ahol a győzelem mindig gyógyír mindenre. Mi pedig, a spanyol foci szerelmesei, büszkén és nagy reményekkel várjuk az utolsó ütközetet, ahol teljessé válhat a hispán uralom az öreg kontinensen.

Szerda, 20:45, Torino

j.v.: Felix Brych (német, igen AZ a német)