laligaloca

Ezer és egy okot lehetett olvasni a spanyol sajtóban a Chile elleni második csoportmérkőzés előtt, miért is tud majd gólzuhataggal visszatérni a vb-re a hollandus tömegszerencsétlenségben megrogyott La Roja. Mind hamisnak bizonyult. Besült a csodafegyver, így a tiki-taka átka, mely végzett anno a Barcelonával, majd idén a Guardiola vezette Bayernnel, most újra lecsapott. Adiós Mundial, adiós campeón! Adíós, generación de oro!? Hogyan tovább?!

Végülis nincsen abban nagy meglepetés, ha a spanyolok elvesztik az első vb-meccsüket. Kedvenc csapatunk 4 éve is nyögvenyelősen kezdte a tornát, a svájciak bekkelték ki őket hatékonyan, de ott csak egy alig bevánszorgó, erőnek erejével begyömöszölt góllal kapott ki a Selección 1-0-ra. Felrémlik még bennem a francia vb iszonyatos Nigéria-meccse is, mert ilyesmi történt '98-ban is, amikor Zubizarreta hajmeresztő hibája kellett a vereséghez az akkori nyitómeccsen. Az a Nigéria volt ez, amely abban a csoportban aratta története utolsó sikerét vb-meccsen (később legyőzték Bulgáriát is, aztán meg Paraguayjal lezsírozták a harmadik körben, hogy Európának viszlát legyen, akármi történik a spanyol-bolgáron). Döcögősen kezdődött a '94-es vb is (meglepetésdöntetlen Korea és egy bravúros X a németek ellen), végül pedig itt a vitatott körülmények között (olaszok elleni könyöklős eset) történt negyeddöntős kiesés is borzolja a kedélyeket. Így azt is mondhatom, hogy szokva vagyunk a sors kegyetlenségeihez, és a 2002-es dél-koreai csalássorozatot még nem említettem, de nem akarom, hogy felmenjen a vérnyomásom, így nagyvonalúan lapozzunk is, de előtte foglaljuk össze, mit tanultunk meg újra a hollandoktól.

(fotó: AFP)

Mindannyian láttuk, mi történt tegnap, de alighanem kevesen értjük. A megértés a reflexió termékeként utólagos tevékenység, amire bizonyára sor is fog kerülni, ha nem is közvetlenül a tegnapi meccs, de a világbajnokság egésze után és kapcsán. Amit egyelőre tehetünk, az mindössze annyi, hogy gratulálunk a hollandoknak a történelmi meccshez, és hogy felvesszük a fonalat ott, ahol az elvárások megfogalmazása alkalmával még a vb kezdete előtt abbahagytuk, és belefogunk egy spanyol hegyibeszédbe.

Aki kicsit is szereti a labdarúgást az pontosan tudja, hogy 2010. július 11. óta milyen rémálmai vannak Arjen Robbennek. Az a bizonyos momentum, amikor a 62. percben Iker Casillas-szal megvívta (és elbukta) minipárbaját Johannesburgban, ott és akkor fájdalmasan hosszú és megismételhetetlen pillanatnak tűnhetett, s lám, 4 évvel később rögtön a torna elején itt az alkalom a "törlesztésre". Sovány vigasz, de a tüske mélyen van.

A lényegesen nagyobb játékerőt képviselő hollandok és chileiek után az ausztrálokkal mérkőzik a spanyol válogatott a harmadik csoportmeccsén. Ha azt mondom, hogy Ausztrália, a legtöbb embernek beugranak a legtipikusabb képzetek: angol fegyencek, kenguruk, Tasmánia, kacsacsőrű emlős meg ilyenek. Innen ered a válogatott beceneve is, a Soccerook ugyanis a focit (nem európai angol nyelvterületeken: soccert) játszó kenguruk. Nick Cave, az AC/DC vagy Kylie Minogue hazájának fociválogottja nem olyan gyenge, hogy lábjegyzetté silányuljon. Emlékezzünk csak az olaszokkal szinte leikszelő 2006-os csapatra, amely nyolcaddöntőt játszott 8 éve Németországban. Igaz, akkor még Harry Kewell meg Mark Viduka is ott rúgta a bőrt. 2010-ben is kint voltak a vb-n, 4 pontot szereztek, de nem jutottak tovább a német, ghánai, szerb csoportból. Őket fogjuk most közelebbről megnézni.

Az idei klubszezon mindenkiben mély nyomokat hagyott, egy ritkán látható bajnoki döntővel, és a nemzetközi porond teljes hispán dominanciájával. Azonban nincs időnk elmerengeni az Atlético megismételhetetlen menetelésén, a Real történelmi BL címén, az Emery vezette Sevillán, vagy a Barcelona csalódást keltő teljesítményén. Három nap múlva ugyanis kezdetét veszi a világ legnagyobb (sport)eseménye, aminek a 'selección' címvédőként, de nem első számú esélyesként vág neki. Hajtás után egy trilógia első felvonása következik.