AJÁNLÓ
 
11:29
2015. 02. 06.
Mielőtt még egy kézlegyintéssel elintéznénk a két gigász mai meccsét és vele a...
A bejegyzés folyatódik
 
11:29
2015. 02. 06.
Nagyon fáj ez nekem. Tulajdonképpen nincs csapat, amelyik megérdemelné a kiesést. A...
A bejegyzés folyatódik
 
11:29
2015. 02. 06.
Diego Simeone a lefújást követően egyesével gratulált a játékosainak. A sajtótájékoztatón...
A bejegyzés folyatódik
 
11:29
2015. 02. 06.
Hamarosan becsengetnek a Camp Nouban, a világ szeme pedig Undiano Mallenco az Atlético...
A bejegyzés folyatódik
 
11:29
2015. 02. 06.
A szokatlan újévi hajtás sem lepte meg annyira a La Liga csapatait, mint engem. A beharangozóból...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

22. forduló - Madridi derbi

0 komment

Pár évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor mindenki a halál faszára kívánta a klasszikókat. Érdekes módon ez pont az az időszak volt, amikor elvileg a klasszikó számított a legcsúcsmeccsebb csúcsmeccsnek. Még érdekesebb módon viszont igazából az van, hogy az egészben nincs is semmi érdekes, és egyszerűen arról van szó, hogy valami, amit különlegesnek és egyedülállónak tartunk, hétköznapivá válva elveszti a báját. Azzal, hogy az utóbbi időben az Atléti is beszállt a nagyok párharcába, egyfelől jóval izgalmasabb lett a bajnokság, és a madridi derbiket újra nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a világ. Másfelől viszont, amikor a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a spanyol kupában is találkozva egymás hegyén-hátán jönnek az összecsapások, akkor megint a hétköznapivá válás fenyeget. Egészen biztosan erre gondolt James Hetfield is, amikor gyerekkoromban (azidőtájt, amikor még éppen nyitottunk a világra, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogyan kéne magunkra reteszelni az ajtókat) arról dalolt az MTV-n, hogy szomorú, de igaz. De legyen akármilyen szomorú meg igaz, bazz, ez a forduló akkor is a madridi derbiről fog szólni!

Oké, valemelyest persze az Athletic – Barcelonáról, és kicsit az összes többi meccsről is, de jórészt a madridi derbiről. Már csak azért is, mert az a hét pont különbség, ami jelen pillanatban a két csapat között van, még éppen a látóhatáron belüliség érzetét kelti. Négyre csökkenteni nyilván erősítené ezt az érzést az Atléti számára, ha viszont tízre nőne, az alighanem azt jelentené, hogy a királyiak kiütnek egy közvetlen vetélytárst a bajnoki címért folytatott harcból. Nem azért, mert tíz pont különbség önmagában baromi sok lenne akkor, amikor még negyvenhatot lehet szerezni a maradék tizenhat fordulóban, hanem sokkal inkább annak fényében, hogy a Real ennél kevesebbet (kilencet) hullajtott el az eddigi huszonegy fordulóban.

Ennyit a tétről,  a derbi kultúrtörténeti vonatkozásait pedig már letárgyaltuk egy posztban akkoriban, amikor még volt érkezésünk zseniális történeti posztokra (de persze reméljük, hogy lesz is még), úgyhogy jöjjenek az aktualitások. Először is az, hogy Cholo jó ütemben jelenthette ki, hogy mindenkire, tehát mindenkire számíthat a derbin – pont azidőtájt, amikor a Real majhogynem egy fél potenciális kezdőt kényszerül nélkülözni. Igaz, ez a nélkülözés egy Benzema, Bale, Ronaldo, Isco, Kroos, Illara vagy Khedira potenciális kezdőnévsort tekintve annyira azért nem tűnik életveszélyesnek. Egy Coentrao, Nacho, Varane, Carvajal hátsó alakzatot tekintve viszont már inkább akadhat némi gond, még akkor is, ha Nacho egyébként megbízhatóan ugrott be Ramos helyére a Sevilla elleni sérülést követően. Összességében azonban leginkább az a helyzet, hogy a Real kerete van olyan mély, hogy az ne adjon okot se előzetes aggodalomra, se utólagos kifogásokra.

Ami az Atlétit illeti, amit fél szezon után le lehet szűrni a keret átszervezéséből, az az, hogy Griezmann egyelőre messze a legjobb igazolásnak tűnik. Persze kellett hozzá némi idő, januárban viszont öt góllal és két gólpasszal be is húzta az LFP-től a hónap játékosa díjat. Mandzukic továbbra is Mandzukic, Torres pedig alighanem az utolsó esélyét kapta a klubtól arra, hogy focistaként tekinthessen magára. Szurkolunk, hogy összejöjjön neki, és a Realnak és Barcelonának lőtt kupagólok annak ellenére is jó irányba mutatnak, hogy az erőlködés-felszabadultság tengelyen még mindig inkább az előbbi felé billen a mérleg az alapján, amit eddig láttunk tőle.

De visszatérve csapatszintre, a meccs kulcskérdése az lesz, hogy Carlónak sikerül-e végre kifőznie valamit Cholo ellen. Simeone ugyanis a kezdeti vereségek után rátalált valamire a Real játékát illetően (miközben a Barca még mindig komoly gondot okoz neki), amivel Carlo láthatóan nem igazán tud mit kezdeni. És ez igaz az utóbbi időszak legfontosabb meccsére is, ami történetesen ugyan Real-győzelmet hozott a BL-döntőn, ami hiába volt olyasmi, amire azt mondjuk, hogy megérdemelt győzelem, nehéz lenne egyszersmind azt is mondani, hogy Carlón múlott a dolog. De akárhogy is alakuljon a meccs edzői szempontból, részünkről elsősorban azt szeretnénk látni, hogy bármi is történjen, az szolgáljon rá a derbi megnevezésre. Hajrá!


A teljes program

Depor – Eibar

Atlético – Real

Villarreal – Granada

Levante – Málaga

Real Sociedad – Celta

Córdoba – Almería

Getafe – Sevilla

Espanyol – Valencia

Althletic – Barcelona

Elche – Rayo

További infók úgy a fordulóról mint a spanyol fociról a Facebook oldalunkon.


comments powered by Disqus

laligaloca

blogavatar

"Mert a spanyol futball több mint a Barcelona és a Real Madrid!"

Facebook

Tabella

Widget powered by WhatstheScore.com