laligaloca

Nagyon fáj ez nekem. Tulajdonképpen nincs csapat, amelyik megérdemelné a kiesést. A Levante persze más, tőlük már fájdalmas búcsút is vettünk, de a még harcoló csapatok közül maradhatna az összes. Sok ismeretlenből áll az egyenlet, amelyből megkapjuk a három kiesőt és a bajnokot. Még a BME-n se tanítják és én sem próbálom most megfejteni, egyrészt mert matematikából gyenge voltam mindig is, illetve nem szeretném ha a kedves blogot böngészőben megnyitó és olvasó elkeveredne a számmisztikában. Lesz az utolsó előtti kanyarban kiesési rangadó, városi derbi és Celta – Málaga is. Lássuk tehát mi vár minket az ötórai tea vagy az estebéd mellé:

Getafe – Sporting Gijón: Ha én Sport TV lennék és háttérbe dobnám a nézettséget (csődbe mennék és kapnék a nyakamba egy rakat divatbarcást), akkor ezt a mérkőzést tűzném műsorra. Minden szempontból izgalmas, hajtós és drámai találkozó lesz, aki kikap az jó eséllyel ki is hullott a bajnokságból. Ez főleg a Sportingra igaz, amely odafele vereséget szenvedett a madridi kékektől hazai pályán, így ma különösen fontos lenne ezt a mérleget megfordítani, amely egy 2-3-as győzelemmel sikerülne is. Mindkét oldalon remek motivátorok vezetik  a csapatokat, a hajrában hozzák a hozhatót. Talán egy fokkal acélosabbnak tűnik az Esnaider féle Getafe, mind fejben, mind játékban. De lehet-e ilyenkor hideg fejjel pályára lépni? Kellene, de nem lehet.

​
Az ember aki kinevezése előtt motiválóra itta magát. Bejönni látszik.

Real Sociedad – Rayo Vallecano: Az előzőleg összefoglalt páros fél szemmel ezt a mérkőzést fogja majd követni. A Rayo ugyanúgy 35 pontos, mint a Getafe és a Sporting, viszont lényegesen egyszerűbb dolga lesz az utolsó fordulókban. A Soci maximum jobb pozícióért küzdhet ebben a két fordulóban, a Levante pedig már kiesőként csak egy örömfocival tudja meglepni a darazsakat. De ezek a darazsak ha koncentrálnak, akkor nagyot harapnak. Mindig meg tudták szorongatni az ellenfelet, a pontszerzéssel akadtak problémák. Ez a sorsolás azonban remek sansz, a keret pedig van annyira érett, hogy sikerüljön kiharcolni az első osztályú tagságot. A baszkokról nincs igazán mit mondhatni, egy kiszámíthatatlan, hullámzó klub, pont amilyennek egy igazi középcsapatnak lennie kell. Nem fognak beleköpni Paco Jémez levesébe sem.

Sevilla – Granada: Miután Emery zsinórban harmadszorra vezette be a Sevillát az Európa Liga döntőjébe (ennek igazából hírértéke csak akkor lenne, ha nem sikerült volna a döntő), mondhatni jelentéktelen mérkőzések következnek a Liverpool elleni döntőig. Már csak az ötödik helyért harcolhatnának, de minek, ha az EL-t úgyis megnyerik. Ez lehet a Granada szerencséje is, mivel jó esély ez a pontszerzésre. Az igazán nagy szám a győzelem lenne, ami már csak azért lenne fontos, mert az utolsó fordulóban a Barcelonát fogadják, amelynek még most sem biztos a bajnoki címe. Mióta José González átvette a csapatot, azóta egy sima egy fordított a mérleg, szép sormintás a csapat formája. Pókerben már lehet kaszált volna vele egy nagyot. Most viszont nem kaszálni kell, hanem szántani. És nem neki hanem a srácainak.

​
Vajon jövőre is szól a kilenclövetű az élvonalban?

Villarreal – Deportivo: Kassai Viktor a nyaralási célpontok közül vélhetően kihúzta Vila-Real városát, ha hasonlót szeretne látni leutazhat Siófokra, a város majdnem ugyanakkora és a helyi csapat is sárga. Félretéve 2011 legjobb játékvezetőjének bírálatait, a játékosok fejében is  elég nagy volt a rumli („My head is a jungle, jungle”), ami sajnos meghatározó volt abban, hogy a Villarreal idén sem jut be semmilyen fináléba és nem fog nyerni semmit. A bajnokságban komoly célja már nincs a tengeralattjárónak, a negyedik hely már biztos. Viszont Toral (vagy Rotal) nem tudja alkalmazni a tartalék keretét, mivel sok fiatal tegnap a Villarreal B-t szolgálta. A Deportivo teljesítményére érdemes kitérni, mert komoly csalódás félév óta. Meccset jó ha egyet nyertek, zömében csak döntetleneket játszottak, ezzel a kiesés szélére sodródtak. Megnyugtató tény viszont, ha ma sikerül akár csak egyetlen egy pontot is szerezni, azzal jó eséllyel sikerül bennmaradni.

Barcelona – Espanyol: Egyesek szerint a forduló főattrakciója, szerintem egy egyszerű katalán rangadó, amin majd születik egy 4-0-s végeredmény. A bajnokság végkimenetele szempontjából a Barca egyetlen mérkőzést sem engedhet el, míg az Espanyol a Sevilla legyőzésével szinte biztosan bennmarad. Ez lesz a 198. Derbi barcelonés, amely eddig 113 Barcelona és 43 Espanyol győzelmet számlál 41 döntetlen mellett. A 3 pont sorsa nem kérdéses, csak az, hogy a perico ázsiója tovább csökken-e a futballvilág, de legfőképp a barcások szemében.

​
Így lehetne röviden összefoglalni a mai erőviszonyokat egy barcelonai derbin.

Real Madrid – Valencia: A Bernabeuban lassan sláger-eredmény a 2-2, vagy egyáltalán a döntetlen ha a Valencia Madridba látogat. Erre most is megvan minden esély a denevérek pocsék szezonja ellenére is, nagyok ellen jó a mérlege Mustafiéknak. A királyiakra visszatérve, sikerült a BL döntő és Zidane-nak is az, hogy első szezonjában eljutott erre a szintre. 14 éve játékosként emelhette magasba a BL trófeát, most edzőként teheti meg ugyanezt. Így talán nem rúgják ki fél szezon után. Ráérnek ha jövőre nem sikerül. A bajnokság megnyerése is még lehetséges dolog, ehhez viszont a Barcának és az Atletinek is el kellene hasalnia itt a hajrában, ezeket pedig nehezen lehet elképzelni, bár a Barcának Granadában nehéz dolga lesz. Tény, hogy ebben a Realban sokkal több lehetőség volna, ez idén a maximum volt.

​
Idén öltönyben is készülhet hasonló fotó.

Levante – Atlético Madrid: 2004-ig kell visszamenni addig, hogy az utolsó Atleti győzelmet feljegyezhessük a Ciudadban. Kérdés hogy biztos kiesőként mit fogunk látni tőlük. Örömfoci, avagy nem akarnak beleszólni a bajnokságba és átengedik a területet a magasabban kvalifikált ellenfélnek. Az az érzésem hogy nem fogják úri módon tálalni a saját tizenhatosukat és nem fogja érdekelni őket, hogy az Atlético bajnoki címre hajt. A matracosok Cholo vezényszavait nélkülözve fognak játszani, miután a Málaga elleni labdázgatás után eltiltották a szezon hátralévő részére. Azóta saját stábtagját molesztálta Münchenben a 72. percben és döntőbe vezette a csapatot két év alatt másodszorra. Bárki bármit mond, emberfeletti amit véghez vitt mióta trenírozza ezt a gárdát. Lehet, hogy duplázás lesz a vége? Ahhoz meg kellene törni a 12 éves átkot Valenciában.

Celta Vigo – Málaga: Brutál a Celta idén, végre sikerült felépíteni egy Európa Liga képes gárdát. Luis Enrique megalapozott mindent és Berizzo fel tudta juttatni arra a szintre, amire ez a csapat hivatott. Végig versenyben voltak az elejével és még most is tudnak feljebb jönni egy helyet, igaz ehhez kellene a Bilbao végelgyengülése. Túloldalon pedig csak a szokásos, jó játékosokból összerakott keret és felsőházi végeredmény. A BL korszak óta ezt tudja a Málaga, de ezt nagyon is jól tudja. Gyenge kezdés után Javi Graciában továbbra is bízott a klubvezetés és tényleg úgy tűnik, hogy csak idő kérdése volt az egész gépezet beindulása.

Las Palmas – Athletic Bilbao: Erre a csapatra sincsenek szavak, amit letoltak itt fél szezon alatt ezzel a kerettel, ezzel a költségvetéssel, na az is példátlan. A Las Palmas nem az hogy bennmarad, hanem a végére már ostromolta a Sevillát és küzd a Valencia – Málaga duóval a számukra bajnokság értékű nyolcadik helyért. A feljutók közül talán a legkiegyensúlyozottabb szezont produkálták, nagyon megérdemlik. A Bilbao is azt hozta amit vártunk, az EL terhelés miatt kicsit lagymatag, de eredményes szereplés, amely a csoportkörbe jutást eredményezheti. Hacsak a Celta nem gondolja úgy, hogy elkezdi pakolni a kazánt gazdagon. És végül, de nem utolsó sorban nagy tisztelet Juan Carlos Valerónnak, aki a mai napon fogja utolsó mérkőzését játszani a Las Palmas közönsége előtt. 372 bajnoki, 44 BL, 24 kupa és 18 UEFA kupa mérkőzéssel a háta mögött a bajnokikat 373-ra gyarapítva szögre akasztja a stoplist. Itt a szigeteken kezdődött a pályafutása, majd a Deporral érte el legnagyobb sikereit, itt vált belőle legenda, de a szurkolók sosem felejtik el a Palmasban töltött éveket. Ő sem felejtette el és visszatért. A 47-szeres spanyol válogatott középpályás 40 évesen vonul vissza a profi labdarúgástól. Gracias Juan!

​

Nem lehet egy oldalban összefoglalni ezt a történetet. Legenda.

Eibar – Betis: Nem rossz szándékból hagytam a végére ezt a mérkőzést, de tulajdonképpen tényleg jelentéktelen találkozó. Mindkét gárda teljesen nyugodtan állhat az utolsó fordulók elé, ez pedig vagy egy örömteli jó futballt fog eredményezni, vagy egy unalmas gólnélküli döntetlent. Ahhoz képest, hogy az Eibar – Mendilibar párosításból kiesést remélt mindenki, igazán ütőképes csapat vált az Elche anyagi problémái miatt második esélyt kapó baszkokból. Jobb a játékerő, hosszabb a kispad így az elejétől kezdve minden adott volt egy jó szezonhoz, csak Mendilibar személyétől tartottam, aki azelőtt az Osasunában és a Levantéban is megbukott. A Betis hullámzó szezont produkált, jól kezdtek, aztán nagyon sokáig visszaestek, Merino kinevezésével aztán megint képesek voltak eredményes játékra és ez középmezőnybeli helyezést ér majd. Egy biztos: Rubén Castro olyan mint egy jó nyolcvanas évekbeli rockbanda. Kicsit régi már, de ugyanazzal az energiával végzi a dolgát és sosem kopik ki a divatból. A spanyol futball AC/DC-je.