laligaloca

Végülis nincsen abban nagy meglepetés, ha a spanyolok elvesztik az első vb-meccsüket. Kedvenc csapatunk 4 éve is nyögvenyelősen kezdte a tornát, a svájciak bekkelték ki őket hatékonyan, de ott csak egy alig bevánszorgó, erőnek erejével begyömöszölt góllal kapott ki a Selección 1-0-ra. Felrémlik még bennem a francia vb iszonyatos Nigéria-meccse is, mert ilyesmi történt '98-ban is, amikor Zubizarreta hajmeresztő hibája kellett a vereséghez az akkori nyitómeccsen. Az a Nigéria volt ez, amely abban a csoportban aratta története utolsó sikerét vb-meccsen (később legyőzték Bulgáriát is, aztán meg Paraguayjal lezsírozták a harmadik körben, hogy Európának viszlát legyen, akármi történik a spanyol-bolgáron). Döcögősen kezdődött a '94-es vb is (meglepetésdöntetlen Korea és egy bravúros X a németek ellen), végül pedig itt a vitatott körülmények között (olaszok elleni könyöklős eset) történt negyeddöntős kiesés is borzolja a kedélyeket. Így azt is mondhatom, hogy szokva vagyunk a sors kegyetlenségeihez, és a 2002-es dél-koreai csalássorozatot még nem említettem, de nem akarom, hogy felmenjen a vérnyomásom, így nagyvonalúan lapozzunk is, de előtte foglaljuk össze, mit tanultunk meg újra a hollandoktól.

A Sevilla már megkoronázta a hetünket azzal, hogy megnyerte története harmadik Európa Ligáját (illetve UEFA Kupáját), de Batsányi után szabadon, mi vigyázó szemünket nem Párizsra, hanem Barcelonára vetjük, ahol pontrendszeres bajnokságokra oly kevéssé jellemző módon gyakorlatilag bajnoki döntőre kerül majd sor. Mintha viszont a sors is úgy írta volna, hogy minden meccsnek legyen valami értelme ebben a fordulóban is, kevés a tétnélküli találkozó. Még egy kisebb madridi derbi is van, a 6. helyről is dönthet az egyik európai rangadó, valamint az utolsó négy is egymással játszik. Idén nem panaszkodhatunk a Nagy Rendezőre, meg az izgalmakra sem (ez meg ugye nemcsak a Nagy Rendező érdeme, hanem a csapatoké is). Na de lássuk részletesen!

Bár még két forduló hátravan ebből a bajnokságból, nem túlzás azt állítani, hogy ez minden idők egyik legjobb és legizgalmasabb spanyol bajnoksága. A BL-ben spanyol házi döntőt rendeznek, és ha nem sorsolják össze a Sevillát és a Valenciát az EL-ben, ott is könnyen összejöhetett volna. A spanyol csapatok játékerejét ezek után nem is kell tovább részletezni, az izgalmakat annál inkább. Tegnap volt napra pontosan 10 éve annak, hogy nem a Barcelona vagy a Real Madrid nyerte a bajnokságot (akkor Valencia). Közöttük ugyan előfordult érdekes, izgalmas versenyfutás az elsőségért, de mivel a többi csapat egyáltalán nem tudott beleszólni a bajnok címért folyó harcba, mindig volt némi hiányérzetünk. Most nem lehet. Az Atlético Madrid felnőtt a feladathoz, és első számú várományosa az aranyéremnek. A szezon ezen szakaszában már csak az hordozott némi izgalmat magában, kié lesz a negyedik hely, és melyik csapatok esnek ki. Az elmúlt hétvége, és a Real Madrid hétközi pótlása azonban minden képzeletet felülírt.

A nemzetközi porondon már szétfröccsent a földöntúli boldogság, így a madridi csapatok átpréselve magukat a BL tűfokán, csütörtöktől már a bajnokságra koncentráltak. A játéknap legfontosabb kérdése, hogy a Londonból már szerda este hazatérő Atleti képes-e tovább diktálni a ritmust a Barca-Real párosnak. A matracosokat a Ciutat de Valenciában hívja tetemre Caparrós békás fenevada, a gyászoló Barca a Camp Nouban fogadja a Getafét, míg a Bernabéu Pizzi izzó Valenciájára készülhet. Az Athletic BL-indulása nincs veszélyben, de egy győzelem még elkél a Sevillával vívott külön versenyfutásban. Az alsóház is pezseg, idegőrlő időszak jön sok edző számára: a már biztos kieső Betis mellett két csapat még az ebek harmincadjára kerülhet, a 12. Espanyoltól délre (41 pont) mindenki veszélyben! Egy, két , há' és tessék!