laligaloca

A nyár egyik leghosszabb hercehurcája - culebrón total -  a Barcelona nevéhez fűződik, mely a homlokverejtékes hónapok során mindent megtett, hogy megtalálja a csapat MSN mögé keresett negyedik támadóját, de a kiszemelt játékosok eddig rendre visszautasították a katalán klubot. Micsoda?! Létezik olyan, hogy valaki nem akar a Barcelonában játszani?  

Az elmúlt évtizedben a Barca nagyban támaszkodott a La Masía futballteremtő erejére, hiszen az alma mater hadseregnyi játékost biztosított az első csapat számára. Az utóbbi években azonban némileg árnyalódott a trend, és manapság már alig találunk olyan saját nevelésű fiatal(!) tehetséget, aki valós terhelés mellett, megfelelő játékpercet kapva be tudott illeszkedni a csillagászati összegekért vásárolt sztárok közé. Ezzel nem azt állítom, a La Masía elveszítette kiemelt szerepét a klub filozófiáját nagyban meghatározó játékospolitikában, ám lényeges látni, a kiapadatlan forrásnak tűnő akadémia, nem minden esetben tudja maradéktalanul megoldani a Barcelona első keretének problémáit.

Robert, a Barcelona sportigazgatója - idén csak kosarat kapott a kiszemelt támadóktól

A La Masía korlátai újonnan a csatár pozíció kapcsán kerültek napirandre, hiszen az MSN (Messi-Suárez-Neymar) mellé Luis Enrique sem Munirt, sem az azóta már távozó Sandrót nem találta megfelelő alternatívának, így a klub a nyáron negyedik számú támadó után nézett. A kísérlet eleinte nem tűnt megugorhatatlan akadálynak: ki ne akarna a Barcelonába igazolni?! Később azonban egyre másra érkezetek a nem várt pofonok. Most ott állunk, hogy pár nappal a Gamper-kupa és bő két héttel a bajnokság kezdete előtt a Barcelona még mindig támadó után koslat.... Roberto sportigazgató számára a projekt arcpirító kudarc.

1, Nolito és a könyvelési mérleg

A Barcelona már a 2015-16-os szezon téli átigazolási idényében vissza akarta csábítani egykori játékosát, Manuel Aguadót, azaz Nolitót, majd ugyanezt megtette most nyáron is, de a játékos végül Guardiola hívását fogadta el és magára öltöte a Manchester City szerelését. Pedig tökéletes választásnak tűnt! Lucho ismerte, dolgozott vele a Barca B-nél, később a Celtánál is, a játékosnak pedig felkínálta a sors a dicsőséges visszatérést. Az üzletből mégsem lett semi. Állítólag Nolito megszerzését az is hátráltatta, hogy a klub pénzügyi szabályzata szerint a vezetőség lemondatásával is járhat, ha két egymást követő évben adósságot halmoznak fel... Az együttes akkori anyagi helyzetében a könyvelési mérleg is döntő tényezőnek bizonyult, így történhetett meg, hogy egy 18 milliós játékost nem tudott megengedni magának egy 600 milliós költségvetéssel dolgozó klub. Nolito pedig nem várt, ellépett. Manchesterbe.

2, Dembélé – az első igazi nem  

Mivel az első nagy szerelem csalódással végződött, a Barca gyorsan megrázta magát és újabb zsákmány után nézett. Hamar meg is találta a következőt csatár-jelöltet, Ousmane Dembélét. A francia-mali kettős állampolgár 21 éves kora ellenére bizonyított a Rennes-ben, labdaügyes, gólerős és a kiszolgálásban is jeleskedett a Ligue 1-ban. Adta magát, hogy a Barca hívására összepisili magát örömében, és ha kell, szépen kussban végigpadoz félidényeket, hogy aztán az MSN mögött 15 perces beugrásokkal tolja a katalán csodakaravánt. Nem így lett. Az utolsó pillanatban ugyanis a szélső a Borussia Dortmund ajánlatát fogadta el és átcuccolt a Ruhr-vidékre. Hidegzuhany! Hogy miért? Az ügynökét idézzük: „Több játéklehetőségért!” Dembélé nem csak pénzt akart keresni, hanem játszani, fejlődni is szeretett volna, így 14 millió euró ellenében, 2021-ig aláírt a sárga-fekete németekhez.

3, Jól van, akkor kölcsönveszünk! Ja, nem.

Robert újabb pofáraesése után már könnyebb vadra ment rá: tehetséges fiatalok kikölcsönzésével igyekezett enyhíteni Luis Enrique csatárgondjait. Tudni lehetett, hogy az Atleti, mely szintén megszállotként hajszolja már évek óta a támadókat, bővelkedik keretében olyan ígéretekben, akik elvágyódását a Barca könnyedén ki tudja használni. Correa és Vietto esetében is élt a katalán vonal, de végül az üzlet nem jött létre. Pedig a matracosok kezdetben hajlottak volna a keringőre: az Atleti is új csatár megszerzésén dolgozott, Diego Costa, majd Gameiro leigazolásán fáradoztak, így fölös támadójuk akadt bőven. Hogy ennek ellenére nem csaptak kézbe a felek, három kérdéskörrel magyarázható: 1. Az Atleti csak úgy mondott volna le a két játékosról kölcsönben, hogy ha beüt a krach, és a FIFA eltiltja a klubot az igazolástól, akkor a játékosok visszarendelhetők lesznek; 2. Cholo úgy gondolta, nem is annyira nagy gond a sok csatár, hiszen ez nagyobb kompetencia-harcot eredményez, ami  csapat hasznára válik; 3. Mindkét játékos biztosítékot akart bizonyos számú játékpercre, amit a Barca nem akart előre garantálni. Vietto végül Sampaoli hívására igent mondott és kölcsönben a Sevillához került, Correa pedig egyelőre a maradás mellett döntött.

4, Sebaj, majd Gameiro!

Kétség kívül a 2015-16-os kiírás egyik csillaga a Sevilla csatára, Kevin Gameiro volt. A gall ék érthetően felkeltette a Barcelona érdeklődését is, de a francia nem akart kötélnek állni. A minap a L’Equipe –nek adott interjújában odáig ment, hogy leszögezte: „Ha az Atlétcio nem igazol le, inkább a Sevillában maradok, sem mint a Barcelonához igazoljak!”Sértettség, vagy fájdalmas őszinteség?! Mindenki döntse el maga. Egy biztos, Monchi és Simeone sokkal gyorsabban reagált, mint Robert, így a Barcának ez a lehetőség is elúszott.  

5, A legnagyobb pofon, Gabriel Jesús

Hogy egy brazil ne a Barcát vagy Realt válassza más csapatokkal szemben, korábban nehezen volt elképzelhető. A Palmeiras támadója, az új Ronaldónak tartott Gabriel Jesús mégsem az Ibériai-félszigeten kötött ki. A támadót klubja gyakorlatilag árverésre bocsátotta, amiből a két spanyol óriás vesztesen került ki. Gabriel Jesús a Manchester City-ben került. Robert megint beégett.

Habár a sportigazgató azt ígérte a nyár elején, hogy a Luis Enrique által kért negyedik támadó már a felkészülést a csapattal fogja megkezdeni, az is csoda lenne, ha a La Liga Santander nyitányára (aug. 20-21) megoldódna a kérdés. Hallani Bacca, Van Persie megkörnyékezéséről, de a tömeges kikosarazások miatt a Barca csendben tapogatózik, puhít, kerülve a sajtófelhajtás választottjai körül. S míg nyáron egy regimentnyi támadó mondott nemet a világ egyik legjobb csapatának, a teljes alázattal és odaadással dolgozó Munir úgy fogalmazott, "ha engem hívna a Barca, hogy csatlakozzak a csapathoz, én gondolkodás nélkül jönnék." Bántó, hogy e kijelentésre a szakmai stábból senki nem figyelt fel...