laligaloca

Az el Clásico mindig is többről szólt, mint a futball. Történelmi, gazdasági, politikai és kulturális melldöngetés terebélyesedett a labdarúgó-mérkőzésre, mely sokszor oly hatalmas árnyékot vet, hogy az apropóját adó sportesemény eltörpül mellette. A felfokozott érzelmi hangulatban a két klub között keringő játékosokra a "júdás" bélyeget sütötték az elhagyott egyesület szurkolói. Lássuk, kikből lettek páriák egyik, illetve másik oldalon. A futballklasszikus legnagyobb júdásai következnek.

Ancelotti a minap azt nyilatkozta, sosem edzené a Barcelonát. Az ultráknál jópontot érő "lózungok" a párharc történetében már sok szereplőtől, sokszor elhangzottak, ám épp annyiszor meg is szegték őket. Itt vannak a legjobb példák.

Az első pofon a legnagyobb - Josep Samitier

Az első júdás a culés történelemben, aki a Barcelona mezét a Real Madrid szerelésére cserélte Samitier volt. Josep alig 17 évesen igazolt a katalán sztárklubhoz, ahol hamar közönségkedvenc vált belőle. Öt kupát, 12 katalán bajnokságot és az első spanyol bajnokságot (1928/29) zsebelte be a gránátvörös-kékekkel. Culés pályafutása során 326 gólt termelt, amivel Messi és Paulino Alcántara mögött a klub történetének harmadik legeredményesebb gólvágója. A gyorsasága és a robbanékonysága miatt "El mago y el hombre langosta", azaz "a varázsló és szöcskeember" becenévvel látta el a culés publikum, mely megőrült játékáért. A szerelem azonban gyorsan gyűlöletté alakult, amikor '20-as évek katalán idolja 1933-ban úgy döntött, átigazol a Real Madridhoz. A blancókkal Zamora oldalán egy spanyol bajnokságot és egy spanyol kupát nyert. "Árulása" megbocsájtást nyer: a katalán klub irányításában is szerepet kapott játékos pályafutása után - állítólag Kubala leigazolásában is nagy szerep volt. 

A német cipész - Bernd Schuster

Schuster az 1980-as Európa-bajnokság után költözött Kölnből a katalán fővárosba, ahol nyolc szezont húzott le. 1988-ban szerződése lejártával a Real Madridot választotta következő kenyéradójának, ahol a legendás "la Quinta del Buitre" (ez volt a közkedvelt megnevezése annak a madridi saját nevelésű ötösfogatnak, melyet Emilio Butragueño, azaz el Buitre fémjelzett négy társával, Miguel Pardezával, Manolo Sanchís-zel, Míchellel és Rafael Martín Vázquezzel együtt - formációhoz csatlakozva góljaival segítette a blancókat az akkor ligarekordnak számító 107 bajnoki találat elérésében. (Ez a rekord 2011/12-es bajnokságig állt, amikor szintén a Real Madrid döntötte meg, 121 szerzett találattal). Bernd Schuster Barca-socióként később irányította a királyi klubot is, így méltán kiérdemelte a júdás bélyeget.

A bosszúálló dán gólzsák - Michael Laudrup

Spanyolországban minden anya ilyen férjet kívánna a lányának. "Az északi szépségjegyek" mediterrán környezetben mindig könnyen eladhatók, de Michael emellett jól fésült, intelligens és  kedves volt. Nem csoda, hogy a pályán mutatott kecses és egyúttal határozott fellépése sok bugyit benedvesített '90-es években. Laudrupot mindenhol szerették, egyedül a Barca szurkolói nehezteltek rá. 1989-ben, kifejezetten Cruyff kérésére érkezett Olaszországból a katalán fővárosban, ahol 1989-1994 között négy alkalommal nyerte meg csapatával a spanyol bajnokságot. Ezek voltak a Dream Team mágikus évei. A felhőtlen szerelmet, mely a játékos és klubja között bimbózott Romario 1993-as leigazolása törte meg, mellyel Laudrup fokozatosan a padra szorult (akkor még csak három külföldi szerepelhetett egyszerre a pályán). Az utolsó cseppet a pohárba az jelentette, amikor 1994 májusában a dán csatárt a padon jegelve a Barca kikapott az AC Milantól az Athénban rendezett BL-döntőn. Laudrup még azon a nyáron váltott: a királyi klubot két szezonon át szolgálta. Egyik legemlékezetesebb mérkőzése az volt, amikor a Real Madrid tönkreverte a Barcelonát (5-0). A culék szerint így állt bosszút Cruyffon...

A habkönnyű horvát cigivel a szájában - Robert Prosinečki

1991-ben érkezett a Real Madridhoz Radomir Antics unszolására. A blancók az AC Milant előzték meg a játékos kegyeiért folyó licitben. Robert azonban nem tudott méy gyökeret ereszteni Chamartínban: hol játszott, hol nem. Tény, súyos sérülések hátráltatták és a Balkán-háború okozta depresszióval is meg kellett küzdenie. Prosinečki sosem mondott le egyik legnagyobb függőségéről, a cigarettáról sem, ami szintén okozott beilleszkedési problémákat. Három szezon után (1991-1994) dobbantott az Oviedóhoz, majd onnan került 1995 nyarán Barcelonába. Rengeteg szép emléket itt sem őriznek róla. A madridi drukkerek  sosem zárták a szívükbe, de a culés kaland miatt, ahol két év alatt csupán egy szezont játszott rendesen, még inkább neheztelnek rá.

"A madridi Figo" - Luis Enrique

Antics igazolta le a gijóni tehetséget. 250 millió pesetás vételárát a klub valaha kötött legjobb üzletei között emlegetik. Antics és Benito Floro (1992-94) is inkább csak védekezésre használta, így a kezdés nehezen indult számára, de Valdano érkezésével megváltozik megítélse: Luis Enrique többet foglalkozhat a támadásépítéssel és a befejezéssel. 1994-1995-ös szezonban kivette a részét a Barcelona legyalulásában (jobb szélső, 5-0), majd játékának is köszönhetően a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot. A következő szezonban teljes a pofáraesés: a királyi klub szakmai mélypontján nem ajánlott szerződéshosszabbítást a játékosnak, így Luis Enrique vette is a kalapját és meg sem állt Barcelonáig. Árulás! Kapott érte hideget és meleget! A Barcelonával mindent megnyert Spanyolországban. A culék büszkesége lett a blancók árulója. Fordított Figo.

A Kárpátok Maradonája - Hagi

Hagi 1990-ben, az olaszországi világbajnokság után került a Real Madridhoz. Két évet töltött a blancók mezében, de a Dream Team uralkodása idején nem tudott kitűnni csapatával. Elhagyva Spanyolországot a Bresciához igazolt, ahol felvezette az együttest a Seria A-ba. Cruyff édesgette vissza az Ibériai-félszigetre, ahol a Barcelona mezében próbálja meghódítani a világot. Újabb két év következik, de a Kárpátok Maradonája nem nyer semmit hispán földön. Ellenben később a Galatasarayjal!

Az "igazi", a brazil - azaz Ronaldo

A nagy reménység kirobbanó fizikummal 1996-ben érkezett a PSV-től a katalán kikötővárosba. A holland bajnokság brazil gólkirálya 2.500 millió pesetáért öltötte magára a culék gránátvörös-kék mezét. Barcelonában 37 mérkőzésen 34 gólt szerzett: egy csapásra berobbant az európai elitbe, így nem tudták megtartni(!). A korszakban domináló calcio nagyágyúi folyamatosan ostromolták, és végül az Inter 4.000 millió pesetát fizetve érte halászta ki és vitte Olaszországba. Térdsérülések és kimaradt szezonok után a 2002-es világbajnokságon újra remekel, ami felkeltette a Real Madrid érdeklődését. Leigazolják. A Chamartínban a galaktikus-éra oszlopos tagja, amivel nem lett szerethetőbb a katalánok számára. Sőt!

Egyiknek csoda, a másiknak csalódás - Luis Figo

Luis Figo ikon volt Barcelonában. Különálló intézmény, csapatkapitány, vezér, társ, s túlozzunk, mert jól áll, családtag. Épp ezért vált közellenséggé, amikor 2000-ben a Luis Van Gaal által zátonyra dirigált, megfeneklett és süllyedésnek indult katalán hajóról egyszerűen átugrott az ősi rivális anyahajójára. Persze rengeteg pénzért. Figo, vagy ahogy a vérszemes culék emlegetik, a disznófejű Florentino Pérez első zsákmányaként vonult be a versengés történetébe, mely a galaktikus-éra kezdetét jelentette. Váratlan és megdöbbentő átigazolásával mindent felégetett maga mögött. Katalóniában találkoztam olyan szurkolókkal, akik előtt a mai napig sem lehet kiejteni a nevét....

 A sor még sokáig folytatható. Saviola, Eto'o vagy akár Celades is megjárta mindkét klub öltözőjét pályafutása során. Csókolgatták a mezüket, énekeltek szitkozódó rigmusokat egyik és másik címerrel is a szívükön. Így Ancelottitól annyit lehet kérni, ügyeljen a provokáló kérdésekre adott válaszaival, mert lehet, szavai egyszer a Barca kispadján mosolyognak vissza rá. Ami, mint láttuk, nem lenne egyedi jelenség, de mindenképpen kellemetlen.