laligaloca

Nem is olyan rég, még egy fabatkát sem ért és a fenébe kívánták. Nyűg és szájhúzás kísérte a Copa del Rey küzdelemsorozatát, melynek presztízse a bajnoki cím és a nemzetközi szereplés mellett csekélynek bizonyult. Az elmúlt években azonban a Király-kupa felértékelődött, és a két óriás, a Barcelona és a Real Madrid versenyfutásának citrom-díjaként büszkén csillogott a klubmúzeumok vitrinjében. Itt is, ott is.

A 2011-es döntő visszavágója következik, ahol a Barca a Tata Martino-éra becsületének a megvédéséért száll harcba az ősi rivális, Reallal, melynek jelen pillanatban inkább púp a hátán az "elklásszikós" Király-kupa. A blancók BL-álmai (A por la Decima!) és bajnoki reményei mellett tyúkszem a minden erőbedobást megkövetelő fellépés, melyen mind a két oldalon kulcsfigurák hiányoznak. Nincs alku. El Clásico van!

A helyszín kultikus. A Mestalla nem is olyan rég, 2011-ben már adott "elklásszikós" kupagyőztest. Akkor a Pep Guardiola vezette Superbarca, mely abban az évben a La Ligát és a BL-t is behúzta, 1-0-ra kapott ki a Mourinho tüzelte Real Madridtól. A Cristiano Ronaldo felhőfejesével elért diadal a Special One első királyi serlegét jelentette. Öröm volt ez az ürömben - legyintett is rá akkor Mou.

A Király-kupa döntőjében utoljára ugyan Valenciában csaptak össze a felek, de 2011 óta nem rendeztek Copa del Rey finálét úgy, hogy a klub culé vagy a merengue ne tette volna tiszteletét. A történeti hűség megkívánja, hogy megemlítsük, előtte elvétve kerültek serlegközelbe: az ezredforduló utáni első években a Real Madrid kétszer is kupadöntőt játszhatot, de előbb a Deportivo (2002, 2-1), majd a Zaragoza (2004, 3-2) is barackot tört a koronások fejbúbjára. A katalánok valamivel eredményesebben tejesítettek, a 2009-es nagy menetelés során a Barca áttáncolva az Athletic Bilbaón (4-1) hazavitte a trófeát. 

(Régi jelszó, aktuális üzenet: Som UN! - Si juntos creemos, juntos podemos - avagy együt sikerülhet!)

OFF: A gigászok legendás vetélkedését egyébként egy Franco-érában rendezett Király-kupa-döntő is elevenen őrzi. Az 1967-68-as kiírásban a Barcelona Zunzunegui öngóljával 1-0-ra győzte le a Real Madridot az akkor még Copa del Generalisimo néven futó sorozat végén. A találkozó Rigo sportárs közreműködésének köszönhetően botrányba fulladt: a felhergelt közönség egy-egy játékszituáció után üvegeket dobált be a pályára, így megszakításokkal folyt a játék. A döntő innen kapta később a nevét "la final de botellas" .

(Miben fájdult meg a derekad?! - Az üvegszedésben! - spanyol csendélet '68-ból)

Node, most térjünk vissza a jelenbe! A Barca és a Real is kedden utazott el Valenciába, ahol a katalánok a Westin hotelben alakították ki főhadiszállásukat, míg a fővárosiak Palau de la Marban vertek tanyát. A két edző közül Tata Martino helyzete kényesebb. Az argentin mester azt a bravúrt hajtotta végre, hogy a Neymar-Messi párossal a keretében kiesett a BL-ből, és odáig botladozott együttesével a La Ligában, hogy a Barcelona lépéshátrányba került a bajnoki címért folyó hármas versenyfutásban. (Egyértelmű, hogy a katalán sajtó a fejét követeli, úgy hírlik, Klopp érkezhet a nyáron a helyére.) Ahogy azt a RAC1 hétfőn világgá kürtölte, a culéknál hatalmas fejtörés, hogy a sérült Piqué és a kérdőjeles Bartra (esetleges) kiesésével ki legyen az amúgy is bizonytalan "Masche" belső párja. Megoldást jelenthet a rehabilitációja után egy-egy mérkőzésre még összekalapálható, de nem 100%-os Puyol, illetve alternatívaként még ott van Busquets hátra vonása. El Tiburón csatasorba állítása költői lezárása lehetne egy páratlan pályafutásnak, és biztosak lehetünk benne, a nyáron bizonyára távozó csupaszív Puyi oda is tenné magát a szép búcsú érdekében. Ha rá esik a választás, a kényszermegoldás Busquets sem rémülhet meg a feladattól, hiszen Guardiola alatt egy-egy esetben megfordult már a védelem tengelyében. Ha egyik sem nyeri el Tata Martino tetszését még mindig ott van a mindenre kapható Adriano, ám a brazil középen nem sokat labdázott, így félő, Mascheranóval együtt pokoli párost alkotnának.

(A vágyódás tárgya: Kupa, te drágassszág!)

A Real Madridnál sem kerek a világ. Ancelotti mágnestáblája is hiányos. Ramos hétfőn még a csapattól külön edzett (utolsó információnk az, hogy kedden játékra alkalmasnak nyilvánította az orvosi stáb), míg Cristiano Ronaldo a gyepre sem merészkedett ki. Mr. Zselé tehát tuti lelátós, játékát nem is nagyon akarják erőltetni már a Bayern elleni BL-csatára gondolva. A portugállal egyetemben Marcelo, Khedira, Jesé és Arbeloa is maródi, így Carlo berántott két canteránót az utazó keretbe. Nemes gesztus, de azt ne gondoljuk, hogy William José vagy Llorente az időhúzó csere szerepkörén túl fontosabb momentumhoz juthat... Ez ugyanis nem játék, ez az El Clásico!

(Madridinak lenni isteni dolog! - állítják a blancók)

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy Di María milyen pozícióban jut majd szerephez, illetve, hogy Isco vagy Illarramendi kapja meg Ancelottitól a bizalmat. Ángel "Cé" szerepkörében remekül fickándozott az Almería ellen 4-0-ra megnyert bajnokin, de ha a bulldog Iscóra szavaz támadásban, Di Maríának be kell segítenie a Modric-Alonso tandemnek a védekezésben is, ami ugye nem igazán az argentín szélső világa. Itt jöhet képbe Illarra, aki húsevőnek elsőrangú, de támadásban már kevés. Száz szónak is egy a vége, Isco-Di María-Illarramendi hármas közül egy biztos padozó, s abból, hogy kinek kell lecsücsülnie Diego López mellé, kiderül, Ancelotti hogyan tervezi az estét.

Az estét, amikor Antonio Mateu Lahoz első Király-kupa-döntőjét fújja. Az estét, melyen régi harcostársak és riválisok csapnak össze. A 2011-es találkozón szereplő játékosok közül hárman biztosan nem jutnak szóhoz: David Villa már az Atletivel kergeti ámulatba a világot, Özil Londonban savanyodik, míg Carvalho Monacóban vezet le. Nélkülük nem  lesz ugyan az az El Clásico, de most a hasonlóval is megelégszünk. Bale contra Neymar az új szlogen a 200 millió eurós külön csatán, ahol csak vesztes van, egyedül a győzelem számít, a részvétel kevés vígasz.