laligaloca

Mielőtt teljes erővel rástartolnánk az Eb-re, számot kell vetnünk a La Liga BBVA 2015-16-os kiírásának legfontosabb történéseivel. Bombameglepetések ugyan nem tarkították a szezont, de a 20 csapatos bajnokság így is felemésztett 10 edzőt, ami viharvert időkről árulkodik. A nemzetközi kupában nem színeztek, hanem satíroztak a spanyolok: madridi BL-házidöntő mellett az EL-elődöntőben két hispán csapat szerepelt. Az idény végén több egykori csillag elbúcsúzott: Juanfran, Valerón vagy Manuel Pablo nevét már ne keressük többet a keretek ismertetésénél. Zár a krimó, az égbolt és mi is. A Getafe kapta a szezon első gólját és a madridi kicsik szerezték az utolsót a kiírásban, nézzük, mit foglal keretbe e két pillanat!

Amikor a Las Palmas visszajutott az elsőosztályba, az első reakciónk az volt, hogy na mostmár a Villarreal számára is van értelme az idegenbeli szerelésnek. A második az, hogy mindig jó, ha ilyen festői szépségű szigetekről jut fel egy csapat, akkor meg főleg, ha nagy tömegbázisa, és nem tizenkevésezres futottak még szurkolótábora van. A harmadik dolgot is azonnal rögzítettük: tiszta jó, hogy feljutottak, így Juan Carlos Valerón elsőligás szezonnal fog elbúcsúzni a labdarúgástól. A negyediket tavasszal tapasztaltuk meg az addig elég sótlan kiscsapat kapcsán, éspedig a játékukról, amelyről maga Quique Setién mondta: "Nagyon büszkévé tesz, amikor az emberek dicsérik, hogy hogyan játszunk". Erről írt nekünk Faja (alias Saúl Ñíguez) egy kimerítő és nagyon izgalmas posztot.

Eddigi és leendő Las Palmas-szimpatizánsoknak és -fanatikusoknak melegen ajánlott! A továbbiaknak saját hangján mondja el nekünk, miért is jó eme csapatot nézni, valamint legfőképpen azt, hogy mit érdemes látni:

Eddig még francia tréner nem nyert BL-döntőt, pedig már négyszer is állhatott gall mester a legrangosabb európai kupaviadal fináléjában. Szombat este az is kérdés lesz, vajon Zidane-nak sikerül-e megtörni az átkot, és a Real Madrid mestereként elhódítania a BL-serleget.

Miben rejlik Cholo Simeone és az Atlético Madrid sikerének titka? Erre a kérdésre keresi a választ vendégszerzőnk, Saúl Niguez (faja), aki a Vicente Calderón gyepszőnyegén kapott taktikai utasításokat osztja most meg velünk.

Időről időre meglovagoljuk a történelem álomfoltos táltosát, hogy hátrafelé nyilazva vágtázzunk vissza a múltba, így énekelve meg a spanyol labdarúgás egy-egy felejthetetlen pillanatát. Most 10 évet szakítunk az idő aranyfonalán, hogy lássuk, amint a Barcelona vert helyzetből fordítva, a 10 emberrel küzdő Arsenal orra elől elhódítja a BL-serleget. Ünnepeljünk, hiszen 2006. május 17-én emelték magasba Ronaldinhóék a Bajnokok Ligája-trófeát!

Mielőtt még egy kézlegyintéssel elintéznénk a két gigász mai meccsét és vele a bajnoki címmel járó izgalmakat, ugorjunk kicsit vissza az időben. Nem is olyan régen a Barcelona hazai pályán maradt alul a csalódást keltő Valenciával szemben, amivel a hosszú hónapok alatt összeszorgoskodott előny gyakorlatilag semmissé vált. A bajnokság megszűnt maraton lenni többé, helyette egy öt fordulós sprint vette kezdetét. A sprint lényege, hogy nem hibázhatsz, minden egyes levegővételnek, mozdulatnak döntő jelentősége van. Ebben a kegyetlen mentális teherrel járó versenyfutásban az Atlético Madrid botlott meg először, amivel búcsút is intett a La Ligának. Maradt tehát a két örök rivális, a Barcelona és a Real Madrid. Tiszta sor, hogy a blancók csak akkor lesznek bajnokok, ha megverik a Deportívót és közben a Granada pontot rabol a katalánoktól. Ehhez egyébként a spanyol futball Platinije is adhat egy kis extra motivációt, ami tegyük hozzá gyorsan, teljesen jóhiszemű ilyen helyzetben.

A csapat neve a Copa del Rey sorozatból lehet ismerős sokaknak, amikor az akkor Segunda B-ben harcoló "kicsik" kiejtették a Pellegrini által vezetett Real Madridot a Király-kupából (2009/2010). A csodát a spanyol sajtó Alcorconazo néven ma is emlegeti. Most újra felkapta a csapat nevét az internet: az Alcorcón ugyanis kijátszotta a cuki-kártyát, ami elsőre ugyan émelyítően édes, de nem lehet nem megenni!