laligaloca

Elnökként meddig mennél el a csapatod benntartásáért? A válasz, lássuk be, nem egyszerű. A Cadena Ser rádiócsatorna Larguero című műsora a minap újabb csalási botrányról rántotta le a leplet, melyben az Espanyol-Osasuna (1-1) besározódott bajnoki mellett két Betis-játékos is érintett. Bundahálózat vagy egy túlbuzgó elnök vergődése? A lepacsizott sunyiságok felszínre fröccsenése után beindult az egymásra mutogatás. Az eset kiterítésére teszünk kísérletet.

Pár évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor mindenki a halál faszára kívánta a klasszikókat. Érdekes módon ez pont az az időszak volt, amikor elvileg a klasszikó számított a legcsúcsmeccsebb csúcsmeccsnek. Még érdekesebb módon viszont igazából az van, hogy az egészben nincs is semmi érdekes, és egyszerűen arról van szó, hogy valami, amit különlegesnek és egyedülállónak tartunk, hétköznapivá válva elveszti a báját. Azzal, hogy az utóbbi időben az Atléti is beszállt a nagyok párharcába, egyfelől jóval izgalmasabb lett a bajnokság, és a madridi derbiket újra nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a világ. Másfelől viszont, amikor a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a spanyol kupában is találkozva egymás hegyén-hátán jönnek az összecsapások, akkor megint a hétköznapivá válás fenyeget. Egészen biztosan erre gondolt James Hetfield is, amikor gyerekkoromban (azidőtájt, amikor még éppen nyitottunk a világra, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogyan kéne magunkra reteszelni az ajtókat) arról dalolt az MTV-n, hogy szomorú, de igaz. De legyen akármilyen szomorú meg igaz, bazz, ez a forduló akkor is a madridi derbiről fog szólni!

Állandó rovatunk, mely a hispán labdarúgás külföldre szakadt képviselőit mutatja be, újabb fejezetéhez érkezett. Gonzalo Rodríguez neve ismert az Ibériai-félszigeten, ám az erőnléti edző mégsem a La Liga egyik csapatát segíti. A tréner dolgozott a Liverpoolnál, a Valladolidnál és az Albaceténél is. Most Ázsiában keresi a kenyerét. A lehetőségek csábították a kontinensre, ahol munkájának elismeréseként az iraki szövetség felkérte, csatlakozzon az ország válogatottjának szakmai stábjához. Az Aritz Gabilondo által készített interjút az As.com közölte.

Nyakunkon az év vége, így elkerülhetetlenek az összeállítások. Nem is tudom, hogy vezessem be az első kategóriát: A lónak is négy lába van, mégis megbotlik? Ciki. Szóval, blama. Mármint döntő pillanatban pofára esni, ráadásul több tízezer ember előtt a helyszínen és milliónyi tv-re tapadó szempár ölelésében. Hát, van benne valami. A 2014-es visszaemlékezésünk első felvonásában a legnagyobb bukásokat énekeljük meg, a szó szoros értelmében. Pedro, Bale és Paco Jémez.

Villarreal egy ötvenezer lelket számláló település, Valenciától egy órányi vonatútra. A település Submarinónak becézett egyletnek köszönhetően került fel a világtérképre. A Villarreal 1998-ban jutott fel először az élvonalba, 10 évvel később, a Real Madrid mögött a második helyen végzett a spanyol első osztályban, úgy, hogy 10 pontot vert a 3. Barcelonára. 2006-ban a Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig menetelt. A klub történetében fordulópontot jelentett Fernando Roig szerepvállalása, aki pénzt és időt nem sajnálva, megszállottan építette fel az egyesületet. Az interjúért köszönet Farkas Norbertnek, aki a Sport TV Fieszta című műsorában beszélgetett a Villarreal elnökével.

Rég hallatta a hangját. Most sem a szereplésvágy csábította a sajtó célkeresztjébe, hanem egy futballünnep lökte a rivaldafénybe. Francisco Gento López, vagy ahogy mindenki ismeri, Paco Gento, a "hőskorban" tette le névjegyét a Real Madridnál. Olyan csapattársak halványították csak el csillogását, mint Di Stéfano vagy Puskás. A kantábriai szélviharnak becézett Guarnizo-i születésű szélső októberben ünnepelte 81. születésnapját. A páratlan statisztikával rendelkező blancóval az AS.com munkatársa beszélgetett. Interjú.

Az el Clásico mindig is többről szólt, mint a futball. Történelmi, gazdasági, politikai és kulturális melldöngetés terebélyesedett a labdarúgó-mérkőzésre, mely sokszor oly hatalmas árnyékot vet, hogy az apropóját adó sportesemény eltörpül mellette. A felfokozott érzelmi hangulatban a két klub között keringő játékosokra a "júdás" bélyeget sütötték az elhagyott egyesület szurkolói. Lássuk, kikből lettek páriák egyik, illetve másik oldalon. A futballklasszikus legnagyobb júdásai következnek.