laligaloca

A hétközi európai hepaj után halad tovább a bajnokság és már lassan mondhatjuk, hogy már a harmadik etapban járunk, még 8 kanyar van hátra a célegyenesig, úgyis elkezdődött a Forma-1. Boldogok lehetünk egyébként, az összes spanyol csapat, amelynek volt esélye a továbbjutásra, az tovább is ment, a Valencia csak azért hasalt el, mert spanyol volt az ellenfél. Nézzük mi vár ránk a liga ezen fordulójában, két rangadóval a végén: 

Sporting Gijón – Atlético Madrid:  Egyre igazságtalanabb a sors a piros-fehérekkel, már ami a Gijónt illeti. Lassan minden fordulóra jut egy játékvezetői tévedés a Sporting kárára, ami végül mérkőzéseket dönt el, ahogy Abelardo nyilatkozta a Granada elleni mérkőzés után, meglopták a csapatát. Ebből a rossz formából hamar ki kell lábalni, mert elkezdett focizni a Granada és a Levante is, ráadásul ez a két rivális nyerhető mérkőzést játszik a fordulóban. Ez Choloék ellen talán az egyik legnehezebb feladat, de ne felejtsük el, hogy a matracosokban bőven van kedd óta kilométer és az első meccsen is megszenvedtek a Sportinggal.

Mióta a fia Oscart nyert, szárnyal a pályán.

Granada – Rayo Vallecano: Véres háború várható Andalúziában a kihullás veszélye ellen. A két 27 pontos csapat közül a Granada áll jelenleg valamivel jobban formailag. A darazsak ellen szól az is, hogy 14 idegenbeli mérkőzésből mindössze egyszer sikerült diadalmaskodni. A Granada zsinórban harmadik alkalommal maradhat veretlen hazai pályán, de nélkülöznie kell azt a David Barralt eltiltás miatt, aki a télen érkezett, de már több piros lapnál jár, mint találatnál.

Real Sociedad – Las Palmas: A kanárik egyszerűen minden dícséretet megérdemelnek. Oda-vissza zseniálisat meccseltek a két gigásszal, otthon Sevillát, aktuális ellenfelet vertek (Goodbye David!), három pont a Madrigalból, egy a Mestallaból. Ha így tepernek a következő fordulókban, szinte biztos, hogy jövőre is kell az ellenfeleknek a Kanári-szigetekre utazniuk és hát ki nem akar oda utazni. A szigetlakókkal ellentétben a Soci mostanság csak keresi önmagát, legutóbb szűk egy hónapja nyertek egy baszk derbit. Az ezt megelőző győzelmi sorozatnak  köszönhetően jöttek föl a felsőházba és zárkóztak 10 pontra a még EL selejtezős Celta mögé. A papírforma azt mondatja velem, hogy ezt most végre behúzza a txuri urdin, de a Las Palmas az nem ilyen félvállas cucc. Pont ugyanennyire benne van a vendégsiker is.

Ezt a kézmozdulatot is a Las Palmasnak köszönhetjük még novemberről.

Deportivo – Levante: Amennyire hihetetlen volt a Depor előző félévi szárnyalása, annyira nem hiszem el ezt a mélyrepülést. A legutóbbi 15 mérkőzésből egyet sikerült csak megnyerni, ez a győzelem pedig valahol ennek a szörnyű sorozatnak az elején van. Így pedig már hátrafele kell pillantgatni a tabellán, hat pont választja el a galíciaiakat a kiesőzónától. A Levante szintén nem büszkélkedhet a formájával, de a játékuk alapján azért nem lehetetlen a küldetésük. Kihasználva a Depor gyenge formáját akár a közvetlenül a piros vonal alá ugorhatna előre a békasereg. Lucas Péreznek pedig kellene nyomnia egy kemény hajrát, hogy a csapatot és az EB esélyeit életben tartsa.

Betis – Málaga: Juan Merino érkezése óta csupa öröm az élet Sevilla zöldövezetében, a Pepe Melt váltó tréner érkezése óta továbbra is csak az a Sociedad elleni vereség árválkodik ott, formában még a rivális Sevillát is hazavágják jelen pillanatban. Ezúttal osztályharcot kell vívni a Málagával, amely egy győzelem esetén ellépne a Betistől, ellenkező esetben azonban helycsere történik. Ha az előző mérkőzésnél megemlítettem a gólerős hispán befejezőket, akkor Rubén Castro mellett sem mehetünk el, aki szintén mindent megtesz azért, hogy nyáron ott lehessen Franciaországban. Nem lennék Del Bosque, elég hülyén is néznék ki azzal a bajusszal…

Espanyol – Athletic Bilbao: Galca még mindig tartja a frontot a perico kispadján és úgy tűnik jó döntés volt a megtartása. Önmagukhoz képest jó tempót diktálnak, viszont a Bilbao más súlycsoport, mint a közelmúlt ellenfelei. Az Athletic félgőzzel is továbbment hétközben a Valencia ellen, Isten keze elég volt a negyeddöntőhöz. Így kérdés, hogy milyen ritmusban térnek vissza a bajnoki kerékvágásba, abba a stadionba, ahol legutóbb valamikor még az előző évszázadban nyertek. Ha a történelmet nézem akkor Espanyol, ha a játékoskeretet, akkor Bilbao, ha meg a jelen formát akkor „az kizárt dolog mert nem tudom…”

A férfi a Bilbao Basketből: Markel Susaeta.

Villarreal – Barcelona: Olyant jelenthetünk ki, hogy a Barcelona és a Real Madrid is rangadót játszik a jelen fordulóban, azonban nem egymás ellen. Das ist bohócliga már megint…Azt is fontos megemlíteni, hogy egyik gigász ellenfele sem az esélytelenek nyugalmával lép pályára. Jelen esetben a Villarrealról van szó, amely simán negyedik még mindig és Európában is szépen menetel a kisebbik kupasorozatban. Gyorsan hozzáteszem, hogy a Barcelona legyőzését nem tudták 2008 óta reprodukálni, mégis talán most van a legnagyobb esély arra, hogy megfogják a fékezhetetlennek vélt katalán armadát. Ne számítsunk látványos futballra a tengeralattjárótól, vélhetően a stabil védekezés és az erre épülő kontrák fogják jellemezni a sárga mezes amigokat a gyepen. Az MSN-nek hatalmas erőpróba következik, az Atleti mellett a félsziget legkeményebb védelmével néz szembe az Európát rettegésben tartó triumvirátus.

Valencia – Celta Vigo: Mindig egy icipicit úgy tűnik, hogy a Valencia képes túllépni önmagán és képes nagyon jó futballra, de aztán jön egy nagyobb, fontosabb mérkőzés és megint minden borul. A csütörtöki európai harc a Bilbao ellen épp egy ilyen fellángolás volt és ha nincs az olasz spori hatalmas hibája, nem kizárt, hogy a továbbjutást is elcsípi a Neville - sereg. Jézusom ez leírva is borzalmas. A fél világ nem is tudja sírjon-e vagy nevessen az önkritika nélküli Mr. Rögeszmén. Akik pedig érzelmeket próbálnak oszlatni, azok a kelták lesznek. Nolito visszatérésével újra rátalált a helyes útra a Celta és nagyon jó irányba halad afelé, hogy a két éve csak üldözött hetedik hely magabiztosan meglegyen. De lőtávolon belül van még a negyedik is, hogy elrugaszkodjunk a talajról. Az első meccs novemberben 1-5-ös végeredményt hozott, amelyet méltán nevezhetünk a szezon legnagyobb meglepetésének. Suprise reload!

"Nem tehetek róla Mónika, idegállapotba vótam!"

Real Madrid – Sevilla: Az utóbbi évek legförtelmesebb Real Madridja az, amelyet láthatunk a képernyőn fordulóról fordulóra, talán a 2009-es volt még ennyire gyenge előbb Bernd Schusterrel, majd Juande Ramosszal. A Marca egyik újságírója szerint nem az edzők munkásságával van a probléma, Zidane elégedetlen a gárdával, ám szavai a falról verődnek vissza. Csoda, hogy nem pirosodik az arca ennyi verbálsugárzástól. Úgy tűnik a Bajnokok Ligájában még állni is fog a csapat, a Wolfsburgot már csak legyűrik, de sokat ne várjunk. A jelenlegi ellenfél is erős és képes egy mérkőzésen jobb lenni a Madridnál. Egyetlen dolog szól a Sevilla ellen, az pedig a vendégszereplés. Továbbra sincs győzelme idegenben Emery gárdájának, ami mostanra kezd betegessé válni. A nagy számok törvénye alapján van mitől tartania a Sevillának, ahogy a mutatott játék alapján a királyiak sem lehetnek nyugodtak.    

Nem csak a kispadon, egyébként is gáz van Madridban.