laligaloca

Négy mérkőzés maradt mára, amelyeknek 3 esetben is érdekes múltja van. A tegnapi meglepetések után (Villarreal, Málaga), ma is benne van a kalapban a váratlan, így nézzük az eseményeket:

Új év. Új forduló. Sorrendben a 17. A La Liga a Mestallára figyel majd vasárnap, ahol a friss klubvilágbajnok Real Madrid botlását kívánja a cochonerós és culés tábor. Mi tagadás, az üldözőkre ráférne a király bukása: Ancelotti csapata úgy is vezeti egy ponttal a tabellát, hogy a marokkói túra miatt egy mérkőzéssel kevesebbet játszott! A denevéreseknek itt a nagy lehetőség a bizonyításra. Az Atletinek könnyebb, a Barcának valamivel nehezebb dolga akad, míg a Sevilla akár edzőt is buktathat a Nerviónban. Berizzo (Celta), Víctor Fernández (Depor) és Caparrós (Granada) az állását is kockára teszi a hétvégén, de Paco Jémez (Rayo Vallecano) sem ülhet nyugodtan a kispadon. Sok lett a mondanivaló, így kivételesen két részletben énekeljük meg a játéknap eseményeit. Lássuk, mit kínál a La Liga szombaton!

A téli átigazolási szezon hagyományosan nem a nagy meglepetések időszaka, de akadtak nagy fogások a La Liga történetében a zimankós hónapokban is. Hogy ne szaladjunk messzire, elég pár napot visszatekinteni: Fernando Torres, El Niño visszatért az Atletihez. A tékozló fiút pedig kebelére öleli az egész matracos-család! A kölyök példáján keresztül megnézzük, melyek voltak a legnagyobb téli átigazolások.

Ahol Zamorák, Cañizaresek, Casillasok, De Geák, Zubizzarreták, Arconadák teremnek, vagy ahol Navasok, Caballerók, Courtois-k, Ochoák és Kamenik tűnnek fel vagy igazolnak oda, az a bajnokság mondhatjuk, hogy kapusnagyhatalom, így mindig van írnivaló a portásokról. Nem volt ez másképp a 2014-es évben sem, ezekből válogatunk, a teljesség igénye nélkül, szubjektívan, emlékeink között kutatva, mutatunk nektek egy csokrot emlékezetes teljesítményekből a 2014-es naptári évből.

Nyakunkon az év vége, így elkerülhetetlenek az összeállítások. Nem is tudom, hogy vezessem be az első kategóriát: A lónak is négy lába van, mégis megbotlik? Ciki. Szóval, blama. Mármint döntő pillanatban pofára esni, ráadásul több tízezer ember előtt a helyszínen és milliónyi tv-re tapadó szempár ölelésében. Hát, van benne valami. A 2014-es visszaemlékezésünk első felvonásában a legnagyobb bukásokat énekeljük meg, a szó szoros értelmében. Pedro, Bale és Paco Jémez.

A nemzetközi kupák sorsolása után jön az aktuális spanyol bajnoki forduló, amit ezúttal szűkre szabva harangozunk be, mivel blogszempontból leginkább karácsony előtti szopófordulónak tűnik - annak legalábbis, akire a beharang esik, tehát nekem. Amikor ezt gépelem és felviszem a blogfelületre, akkor éppen szerda van; csütörtökön, miközben egész nap vonatozom, a srácok kitűnő csapatmunka keretében megtömik képekkel a posztot; ma pedig együtt lepődünk meg a végeredményen, ha a nap folyamán valamikor gép elé kerülök... Ríltájmban persze valójában még csak szerda van, és csak remélem, hogy péntekre pufók angyalkák és repülő rénszarvasok közé szorulnak a betűk, de akárhogyis lesz, hajtás után itt a 16. forduló, ho-ho-ho!

Villarreal egy ötvenezer lelket számláló település, Valenciától egy órányi vonatútra. A település Submarinónak becézett egyletnek köszönhetően került fel a világtérképre. A Villarreal 1998-ban jutott fel először az élvonalba, 10 évvel később, a Real Madrid mögött a második helyen végzett a spanyol első osztályban, úgy, hogy 10 pontot vert a 3. Barcelonára. 2006-ban a Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig menetelt. A klub történetében fordulópontot jelentett Fernando Roig szerepvállalása, aki pénzt és időt nem sajnálva, megszállottan építette fel az egyesületet. Az interjúért köszönet Farkas Norbertnek, aki a Sport TV Fieszta című műsorában beszélgetett a Villarreal elnökével.