laligaloca

2, azaz kettő, azaz KETTŐ pont választja el egymástól a tabellán az első és az ötödik helyezett csapatokat, amiben az a különös, hogy mindez akkor történik, amikor nem a harmadik, hanem a tizedik fordulóra kanyarodunk. És nem azért szerepel az előző mondatban egy rakat szám, hogy kifejezzuk az aritmetika iránti vonzalmunkat, hanem azért, hogy rámutassunk, mitől különleges az idei szezon: attól, hogy sokszereplős verseny van. Hardcore. Egyelőre legalábbis.

Nem pontosan emlékszünk, mikor fordult elő utoljára ilyesmi, és nem tudjuk, meddig tart idén, de amíg van, addig örvendezünk. Mert az ugyan fasza, hogy minden évben akad egy spanyol csapat, amelyik odavágja magát (legyen az a Málaga, a baszk klubok, vagy éppen az Atléti), de az igazán fasza az lenne, ha ezek a teljesítmények nem felejtődnének el már a következő szezonban, hanem legalább páréves konjunktúrákat fenn tudnának tartani. Ebben a szellemben vezetjük fel hajtás után a tizedik fordulót, miközben az is kiderül, hány gólt vágott eddig az isteni Larrivey (hello Cagliari-blog!), és miközben olyan dolgokon is elmerengünk kicsit, mint a hétközi LFP-gála madridi tarolása, vagy éppen a nyomasztó kérdés, hogy Barcelonában pontosan ki is pihentet kit a BL-játéknap előtt. Hajrá!

Az el Clásico mindig is többről szólt, mint a futball. Történelmi, gazdasági, politikai és kulturális melldöngetés terebélyesedett a labdarúgó-mérkőzésre, mely sokszor oly hatalmas árnyékot vet, hogy az apropóját adó sportesemény eltörpül mellette. A felfokozott érzelmi hangulatban a két klub között keringő játékosokra a "júdás" bélyeget sütötték az elhagyott egyesület szurkolói. Lássuk, kikből lettek páriák egyik, illetve másik oldalon. A futballklasszikus legnagyobb júdásai következnek.

Világ életemben csábított a gondolat, hogy egyszer Lóri életbölcsességét megosztom a nagyvilággal. Jelentem, eljött a pillanat. Mielőtt akár csak egy ujjpercemet is megtáncoltatnám a klaviatúrán elklásszikós örömódát zengve, szögezzük le: a puncinál nem létezik jobb ezen a kerek világon. Az üzenet alap igazságával kár is lenne vitába szállni! S ha bárki azt hinné, az abszolútum - itt a fogalmat nem a hegeli filozófia értelmében használva - önmaga tökéletességében minden fokozástól mentes, téved! Ha valami minden képzeletet felülmúl, na, arra használjuk a nagyon pina kifejezést. Így felvezetve a beharangozót, látva a 9. forduló kínálatát, előljáróban engedjetek meg annyit: Nagyon pina lesz! Hajtsunk is a lényegre!

Jelentjük a Liga a selejtezők után visszatér, és így a mondókánk elején ejtenénk is néhány szót erről a keserédes spanyol válogatottról. Míg itthon úgy érezzük végre beérett Pinyő munkássága Dárdai Pál felkavarta a poshadt magyar állóvizet, addig az Ibériai-félszigeten sokan már Del Bosque fejét követelték a Szlovákia elleni bukta után.

A Spanyol csapat 8 év után veszített EB-selejtező mérkőzésen

Az eset nem ma történt, de a spanyol labdarúgás lakmuszpapírján mély nyomokat hagyott. Diego Armando Maradona Dél-Amerikából szédült át az Ibériai-félszigetre, ahol azonban a barcelonai rongyrázás nem érdekelte. A nép hőse akart lenni, így két éves katalán futballtánc után (1982-1984) meg sem állt Nápolyig. A búgó mandolin és a ringatózó halászhajók hazájában felért a csúcsra - tán még annál is fejjebb. Majd jött a kokó, és a drogos éjszakák csábító karjaiból történő kényszeres menekülés. A segítő kezet ekkor a Sevilla nyújtja, mely izgatottan várja az "isteni" csodát. Diego Maradona rögvest lázba hozza a Nerviónt. A kapcsolat nagy szerelemnek indul, mely sokat ígér, ám gyorsan ellobban. Így fordított hátat a futballisten Sevillának.

Hamarosan keretet hirdet Vicente del Bosque a Szlovákia és Luxemburg elleni válogatott meccsekre, mert közeleg a soknapos válogatott szünet. Mi meg túlvagyunk az első kanyaron a bajnokságban, egy féltucat forduló lejárt már, nagyjából azt kapjuk, amit vártunk, itt-ott kisebb eltérésekkel. Egy nyeretlen csapat van még, ez a rendkívül küzdelmes meccseket játszó Córdoba, veretlen viszont több is van még, egész pontosan négy: a Barcelona, a Valencia, az Atlético és a Celta Vigo. Két csapat, a Getafe és a Real viszont nem játszott még döntetlent a 20-as mezőnyből. Hajtás után megnézzük, ki kivel mérkőzik a hétvégi fordulóban:

Hisz tudjátok, időről-időre meglovagoljuk a történelem álomfoltos táltosát, hogy visszatekintve a múltba, felelevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy emlékezetes momentumát. 1966. október 2-án adták át az El Vicente Calderón stadiont. 48 éve történt.