laligaloca

Az olasz bulldog szeptember utolsó napjaiban a spanyol fővárosban teszi tiszteletét: a Bayern München élén érkezik Madridba, hogy a bajorokat sikerre vezesse a Bajnokok Ligájában. Csoportellenfelük az az Atlético Madrid lesz, mely a talján mester életét épp úgy megkeserítette már, mint a bőrgatyásokét. Ancelotti-interjú.

Pénteken elrajtol a La Liga 2016/2017-es szezonja, mi pedig szokásunkhoz híven igyekszünk megtippelni az előttünk álló idény legfontosabb történéseit. A bajnoki címért ezúttal is hármas versenyfutást várunk, mivel a Sampaoli kezei alatt formálódó Sevillán kívül nincs igazi kihívója a nagyoknak. Az Espanyolnál és a Málagánál meglepetést szimatolunk, a legnagyobb kíváncsisággal mégis Patót figyeljük, aki a megroggyant(?) Villarrealnál építené újjá magát.

Eddig még francia tréner nem nyert BL-döntőt, pedig már négyszer is állhatott gall mester a legrangosabb európai kupaviadal fináléjában. Szombat este az is kérdés lesz, vajon Zidane-nak sikerül-e megtörni az átkot, és a Real Madrid mestereként elhódítania a BL-serleget.

Mielőtt még egy kézlegyintéssel elintéznénk a két gigász mai meccsét és vele a bajnoki címmel járó izgalmakat, ugorjunk kicsit vissza az időben. Nem is olyan régen a Barcelona hazai pályán maradt alul a csalódást keltő Valenciával szemben, amivel a hosszú hónapok alatt összeszorgoskodott előny gyakorlatilag semmissé vált. A bajnokság megszűnt maraton lenni többé, helyette egy öt fordulós sprint vette kezdetét. A sprint lényege, hogy nem hibázhatsz, minden egyes levegővételnek, mozdulatnak döntő jelentősége van. Ebben a kegyetlen mentális teherrel járó versenyfutásban az Atlético Madrid botlott meg először, amivel búcsút is intett a La Ligának. Maradt tehát a két örök rivális, a Barcelona és a Real Madrid. Tiszta sor, hogy a blancók csak akkor lesznek bajnokok, ha megverik a Deportívót és közben a Granada pontot rabol a katalánoktól. Ehhez egyébként a spanyol futball Platinije is adhat egy kis extra motivációt, ami tegyük hozzá gyorsan, teljesen jóhiszemű ilyen helyzetben.

Időről időre berobbantjuk Doki és Mcfly DeLorean-jét, hogy a csodagép segítségével visszasuhanjunk a múltba és felelevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy meghatározó pillanatát. Most 21 évet repülünk tova, hogy lássuk, amint 1995. május 10-én a Zaragoza magasba emeli Nayim csodagóljával a KEK trófeát.

Nagyon fáj ez nekem. Tulajdonképpen nincs csapat, amelyik megérdemelné a kiesést. A Levante persze más, tőlük már fájdalmas búcsút is vettünk, de a még harcoló csapatok közül maradhatna az összes. Sok ismeretlenből áll az egyenlet, amelyből megkapjuk a három kiesőt és a bajnokot. Még a BME-n se tanítják és én sem próbálom most megfejteni, egyrészt mert matematikából gyenge voltam mindig is, illetve nem szeretném ha a kedves blogot böngészőben megnyitó és olvasó elkeveredne a számmisztikában. Lesz az utolsó előtti kanyarban kiesési rangadó, városi derbi és Celta - Málaga is. Lássuk tehát mi vár minket az ötórai tea vagy az estebéd mellé: