laligaloca

Az olasz bulldog szeptember utolsó napjaiban a spanyol fővárosban teszi tiszteletét: a Bayern München élén érkezik Madridba, hogy a bajorokat sikerre vezesse a Bajnokok Ligájában. Csoportellenfelük az az Atlético Madrid lesz, mely a talján mester életét épp úgy megkeserítette már, mint a bőrgatyásokét. Ancelotti-interjú.

Eddig még francia tréner nem nyert BL-döntőt, pedig már négyszer is állhatott gall mester a legrangosabb európai kupaviadal fináléjában. Szombat este az is kérdés lesz, vajon Zidane-nak sikerül-e megtörni az átkot, és a Real Madrid mestereként elhódítania a BL-serleget.

Mielőtt még egy kézlegyintéssel elintéznénk a két gigász mai meccsét és vele a bajnoki címmel járó izgalmakat, ugorjunk kicsit vissza az időben. Nem is olyan régen a Barcelona hazai pályán maradt alul a csalódást keltő Valenciával szemben, amivel a hosszú hónapok alatt összeszorgoskodott előny gyakorlatilag semmissé vált. A bajnokság megszűnt maraton lenni többé, helyette egy öt fordulós sprint vette kezdetét. A sprint lényege, hogy nem hibázhatsz, minden egyes levegővételnek, mozdulatnak döntő jelentősége van. Ebben a kegyetlen mentális teherrel járó versenyfutásban az Atlético Madrid botlott meg először, amivel búcsút is intett a La Ligának. Maradt tehát a két örök rivális, a Barcelona és a Real Madrid. Tiszta sor, hogy a blancók csak akkor lesznek bajnokok, ha megverik a Deportívót és közben a Granada pontot rabol a katalánoktól. Ehhez egyébként a spanyol futball Platinije is adhat egy kis extra motivációt, ami tegyük hozzá gyorsan, teljesen jóhiszemű ilyen helyzetben.

Nagyon fáj ez nekem. Tulajdonképpen nincs csapat, amelyik megérdemelné a kiesést. A Levante persze más, tőlük már fájdalmas búcsút is vettünk, de a még harcoló csapatok közül maradhatna az összes. Sok ismeretlenből áll az egyenlet, amelyből megkapjuk a három kiesőt és a bajnokot. Még a BME-n se tanítják és én sem próbálom most megfejteni, egyrészt mert matematikából gyenge voltam mindig is, illetve nem szeretném ha a kedves blogot böngészőben megnyitó és olvasó elkeveredne a számmisztikában. Lesz az utolsó előtti kanyarban kiesési rangadó, városi derbi és Celta - Málaga is. Lássuk tehát mi vár minket az ötórai tea vagy az estebéd mellé:

Ahogy azt megszokhattátok, időről időre meglovagoljuk a történelem álomfoltos táltosát, hogy visszavágtázva a múltba, felelevenítsük a spanyol futball egy-egy emlékezetes pillanatát. Most 7 évet csapatunk át, hogy lássuk, amint a Barcelona tönkre veri a Bernabéuban Juande Ramos Real Madridját. 2009. május 2-án történt, hogy a katalánok 2-6-ra győztek a királyi szentélyben.

A spanyol futball örökrangadója után két nappal az AS.com azzal állt elő, bizony, megszerezte Zidane és stábja el clásicós feljegyzéseit! Az ügy kicsit zavaros. Maga a médium is hangsúlyozza, hitelesnek tekinti a dokumentumot, ám teljes bizonyossággal nem tudja állítani (értsd bizonyítani), hogy a mérkőzés előtti percekben(!) hozzá eljuttatott feljegyzések valóban a Real öltözőjéből származnak. A lényeg: Zidane nyerte meg, nem Luis Enrique veszítette el!

Sportszakmailag aligha lehetne érdektelenebb a mai Clásico. A Barcelona kilenc tíz pontos előny birtokában és egy kőkeménynek ígérkező Bajnokok Ligája párharc előtt fogadja a legnagyobb riválist, míg a Real Madrid koncepció nélküli gépezete már inkább a következő szezonra összpontosít. A Clásico viszont Clásico. A meccs. A meccs, amelyet ha megnyersz, a félresikerült idényt is a feledés homályába taszítod.