laligaloca

A La Liga idei kiírásának eddigi legmókásabb jelenete zajlott le a 21. fordulóban. Nem, most nem az olajfa-ültetésről van szó, sőt, azt sem boncolgatjuk tovább, Viettónak hogyan sikerült egy csellel Vitolót és Emery-t is kiállíttattnia. Képzeletbeli kameránk fókuszát arra irányítjuk, mit tett a Sevilla edzője miután leballagott a pályáról. Embercsempészet, kispadhoz vezető földalatti járatok, falazás és egy kabát történetét mesélik el a sevillai kispad mozgolódását rögzítő felvételek....Komolyan mondom, ezt az akciót Joaquín "Chapo" Guzmán drogbáró is megirigyelte volna.

Vasárnapra maradtak az igazi ínyencségek:

Paco Rayója otthon vadászná le a döglődő Malagát; Gary Neville idegenben debütálhat és villanthat a La Ligában, ám ehhez az Eibarnak is lesz egy-két szava; Madridba látogatnak a baszkok rangadózni, valamint Villarrealba a kupából kiebrudalt blancók. Vasárnap:

Sokáig azt tartották róla, ő lehet az Atlético Madrid Busquetsje. Cholónak mégsem kellett. Nagy útra szánta el magát így a Marca újságírója, aki Madridból Toscánába látogatott, hogy mikrofonvégre kapja Mario Suárezt, a matracosok saját nevelésű, Fiorentinához igazolt középpályását. A játékos már régóta édesgette a váltás gondolatát, mivel több lehetőségre vágyott. Először hagyta el Spanyolországot, így örömmel beszélt az új kihívásról, az olasz életről és álmairól. Cél a válogatott behívó. Interjú.

Túl vagyunk kilenc fordulón, és bár még korán van a pálcatöréshez, a figyelmezetető jelekre azért jobb lesz odafigyelni, meg talán néhány atyai pofont sem ártana itt-ott kiosztani. Tovább után helyzetjelentünk és beharangozunk a 10. fordulóra, ahol könnyed Real és Barca győzelem mellé vérre menő valenciai derbit és egy rendkívü kemény Villarreal - Sevillát várunk.

Volt olyan előrejelzésünk ami nagyon bejött, olyan is, ami nagyon nem, lássuk mi történt Hispániában a hétvégén!

Klasszikus beharangal indítjuk a hétvégét, ahol a legnagyobb csemegének az Atlético Madrid - Valencia és az Athletic Bilbao - Real Madrid párharc ígérkezik!

Pár évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor mindenki a halál faszára kívánta a klasszikókat. Érdekes módon ez pont az az időszak volt, amikor elvileg a klasszikó számított a legcsúcsmeccsebb csúcsmeccsnek. Még érdekesebb módon viszont igazából az van, hogy az egészben nincs is semmi érdekes, és egyszerűen arról van szó, hogy valami, amit különlegesnek és egyedülállónak tartunk, hétköznapivá válva elveszti a báját. Azzal, hogy az utóbbi időben az Atléti is beszállt a nagyok párharcába, egyfelől jóval izgalmasabb lett a bajnokság, és a madridi derbiket újra nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a világ. Másfelől viszont, amikor a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a spanyol kupában is találkozva egymás hegyén-hátán jönnek az összecsapások, akkor megint a hétköznapivá válás fenyeget. Egészen biztosan erre gondolt James Hetfield is, amikor gyerekkoromban (azidőtájt, amikor még éppen nyitottunk a világra, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogyan kéne magunkra reteszelni az ajtókat) arról dalolt az MTV-n, hogy szomorú, de igaz. De legyen akármilyen szomorú meg igaz, bazz, ez a forduló akkor is a madridi derbiről fog szólni!