laligaloca

Pár évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor mindenki a halál faszára kívánta a klasszikókat. Érdekes módon ez pont az az időszak volt, amikor elvileg a klasszikó számított a legcsúcsmeccsebb csúcsmeccsnek. Még érdekesebb módon viszont igazából az van, hogy az egészben nincs is semmi érdekes, és egyszerűen arról van szó, hogy valami, amit különlegesnek és egyedülállónak tartunk, hétköznapivá válva elveszti a báját. Azzal, hogy az utóbbi időben az Atléti is beszállt a nagyok párharcába, egyfelől jóval izgalmasabb lett a bajnokság, és a madridi derbiket újra nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a világ. Másfelől viszont, amikor a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a spanyol kupában is találkozva egymás hegyén-hátán jönnek az összecsapások, akkor megint a hétköznapivá válás fenyeget. Egészen biztosan erre gondolt James Hetfield is, amikor gyerekkoromban (azidőtájt, amikor még éppen nyitottunk a világra, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogyan kéne magunkra reteszelni az ajtókat) arról dalolt az MTV-n, hogy szomorú, de igaz. De legyen akármilyen szomorú meg igaz, bazz, ez a forduló akkor is a madridi derbiről fog szólni!

Nincs mese, akik csak Ronaldo miatt ültek volna le La Ligát nézni a tévé elé, azoknak marad a videómegosztó előtti zokogás, mert a portugál két meccses eltiltását kezdi meg letölteni a hétvégén. A forduló a harapós kupások összecsapásáról szól: a Barcelona-Villarreal és a Sevilla-Espanyol is pikáns csatát ígér a serlegért folytatott harc szempontjából is. Az Atletinek az Éibar-konzervet kell majd foggal-körömmel felnyitnia, míg a kiesési zóna környékén elindul a pogó a bentmaradásért. Nézzük!

Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy Diego Simeone népszerűsége töretlen. A múlt szezonban az általa dirigált Atlético Madrid - mely az önfeláldozás és csapatmunka mintaképe - Spanyolországban és Európában is trófeákat nyerve újabb dicsőséges fejezettel gazdagította a klub történelemkönyvét. Ennek megfelelően az argentin teljesen megérdemelten szerepelt a három finalista között a FIFA Aranylabda 2014-es Év Férfi Edzője díjátadóján. A 44 éves szakember exkluzív interjút adott a FIFA.com-nak, amelyben szót ejt többek között az Atlético futball-filozófiájáról, a nemzeti csapat irányításáról, valamint a Real Madrid szurkolókkal való viszonyáról is. Ezt fordítottuk most le nektek, olvassátok szeretettel:

Egész januárban robog a spanyol klubfoci szekere, köszönhetően a sűrű liga- és kupaprogramnak. A 20. fordulóhoz érve több olyan mérkőzést is rendeznek, amikor egy-egy ellenfélnek komolyabb törlesztenivalója is akad mindamellett, hogy hivatalosan is elkezdődik a szezon második félideje. Ilyen például az Elche, akit a Barca három hét alatt immáron harmadszor készül letérdeltetni a cipzár elé, az Atletico, akit a Rayónak sikerült év elején nullán tartani, a Sociedad, akiket tökújoncként "csapott be" az Eibar, vagy a Valencia, akitől inkább lopott el két pontot a Sevilla, mint húztak ki Nuno fiai 10 emberrel döntetlenre. Hajtás után itt a 20. forudló beharangja:

Ma már a kereskedelmi televíziók esetében arról beszélhetünk, hogy a reklámok közé zsúfolják be a műsorokat, és nem fordítva. Hasonló időszakához érkezett a spanyol bajnokság is, ahol az aktuális forduló eltörpül az egyébként másodlagos kupaszereplés mellett. Ebből, és a közelmúlt eseményeiből kifolyólag igyekszünk felvezetni a soros etapot.

Új év. Új forduló. Sorrendben a 17. A La Liga a Mestallára figyel majd vasárnap, ahol a friss klubvilágbajnok Real Madrid botlását kívánja a cochonerós és culés tábor. Mi tagadás, az üldözőkre ráférne a király bukása: Ancelotti csapata úgy is vezeti egy ponttal a tabellát, hogy a marokkói túra miatt egy mérkőzéssel kevesebbet játszott! A denevéreseknek itt a nagy lehetőség a bizonyításra. Az Atletinek könnyebb, a Barcának valamivel nehezebb dolga akad, míg a Sevilla akár edzőt is buktathat a Nerviónban. Berizzo (Celta), Víctor Fernández (Depor) és Caparrós (Granada) az állását is kockára teszi a hétvégén, de Paco Jémez (Rayo Vallecano) sem ülhet nyugodtan a kispadon. Sok lett a mondanivaló, így kivételesen két részletben énekeljük meg a játéknap eseményeit. Lássuk, mit kínál a La Liga szombaton!

Nyakunkon az év vége, így elkerülhetetlenek az összeállítások. Nem is tudom, hogy vezessem be az első kategóriát: A lónak is négy lába van, mégis megbotlik? Ciki. Szóval, blama. Mármint döntő pillanatban pofára esni, ráadásul több tízezer ember előtt a helyszínen és milliónyi tv-re tapadó szempár ölelésében. Hát, van benne valami. A 2014-es visszaemlékezésünk első felvonásában a legnagyobb bukásokat énekeljük meg, a szó szoros értelmében. Pedro, Bale és Paco Jémez.