laligaloca

Múlt hétvégén végre elrajtolt hőn szeretett bajnokságunk, és a hétközi nemzetközi kupafordulók (és sorsolás) után máris "pirig-pereg" a történet a második kűrrel. Ahogyan azt Equinox már összefoglalta hétfőn, sípos seggű lovon és anyakoca lovagláson kívül volt itt kérem minden, mint a búcsúban. Lássuk, mi is vár ránk mától vasárnap estig:

Azaz Depor, egy életre. A spanyol bajnokság újoncainak bemutatását a Deportivo La Coruñával kezdjük, mely évekig tündökölt a hispán és a nemzetközi futball egén, majd szép lassan kialudt a fénye. Történelmi visszatérés a galiciai szakadékugrás, mely törékeny jelenét igyekszik bebetonozni a legmagasabb kategóriába. Az életmentő feljutással kötelezettség is jár, ki kell harcolni a bentmaradást. Az újoncnak mindig nehéz a dolga, viszont hajtja a bizonyítási vágy, hogy rácáfoljon, nem létezik olyan fogalom, hogy feláldozhatók!

A tavalyi szezont betetőzendő, újra spanyol belháborúnak lehetünk tanúi, a teljesen spanyol Európa Liga-elődöntő, a madridi BL-döntő és a néhány éve már megtörtént BL-es clásico árnyékában viszont végre nem egy unalomig ismételt párosítás jegyében telik egy spanyol házi rangadó Európában. A tavalyi bajnokság legjobb meccsei közé mind a 2 Real Madrid - Sevilla menet jelölhető lenne, a madridi a gólparádé (7-3) a teljes szezon legnagyobb lőtt gólszámával büszkélkedhet, meg a legjobb támadó focis erődemonstrációval is, az andalúz visszavágón pedig a Sevilla a Real egyik példátlan győzelmi sorozatát szakította meg (2-1).

Induljunk el a kályhától, mivel bonyolult szituációt fogok leírni. Adva van 1995 késő nyara/ősze.

Első filmkocka: Magyarország kirakatcsapata a tavalyi év BL-csoportos Anderlechtjét kiverve a főtáblára jutott (évekig magyar csapattól egyedülálló módon, ráadásul az egy 16 csapatos nehezebb BL-sorozat volt, kis országok csapatai számára). Ekkor többek között a Real Madriddal került egy csapatba ez a zöld-fehér magyar csapat, amelynek alulírott rendkívül drukkolt, ekkor még nagyon kicsi gyerekfejjel. Aztán jött egy meccs egy oroszlánbarlangban, a nagy Real Madrid otthonában, ahol valami Raúl González Blanco 17 évesen szórt egy mesterhármast, a realosok meg hatot lőttek közben. Ott valami végleg eldőlt, de ez akkor még nem volt világos.

Második filmkocka: utána ez a kissrác minden kedden rohant haza az iskolából, hogy az Eurogólokat lássa az Eurosporton. Hál' istennek, a spanyol bajnokságot is minden héten mutogatták, akkor még Mijatovic is a Valenciában játszott (ez bizony az őskorban volt...), és akkor tűnt fel számára egy piros-fehér csíkos mezes, kéknadrágos madridi csapat, valami Atlético, aki lelkes játékkal, klasszis szerb edzővel a padon bajnoki címet hozott a Calderónba, olyan játékosok kergették a labdát Radomir Antic kezei alatt mint Caminero, Kiko, a kapus Molina vagy a csapat szíve, esze, motorja, Diego Simeone. Valahol itt dőlhetett el, hogy adott kissrácunk számára nincs más választás, mint a spanyol foci, és imádni annak két óriását, amelyek közül a sors úgy akarta, hogy mindkettő Madridban székeljen, és riválisai legyenek egymásnak, de a kiskölyök erről akkor még mit sem tudott. Aztán meg már késő volt. A tüzet és a vizet is lehet hát szeretni, valahogy így, lelkesen, gyermeki, őszinte módon - rivalizálás nélkül.

Rendszeres olvasóink már megszokhatták, időről-időre berobbantjuk Marty Mcfly segítségével Doki Delorean-jét, hogy visszarepülve a múltba, felelevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy emlékezetes pillanatát. Mivel évek óta nem volt olyan izgalmas a bajnoki finálé mint a most futó 2013-14-es kiírásban, az után kutattunk a hispán futball történetében, hogy volt-e már példa arra, hogy a bajnoki címre aspiráns két csapat az utolsó fordulóban egy egymás elleni összecsapáson döntsön a La Liga első helyéről. Jelentjük, a spanyol pontvadászat már megélt hasonló infartus közeli helyzetet! Utoljára az ötvenes évek elején. Az időutazó csodagép műszerfalán 1951. április 22-ét ütjük be. És máris utazunk, egyenesen Sevillába!

A nemzetközi porondon már szétfröccsent a földöntúli boldogság, így a madridi csapatok átpréselve magukat a BL tűfokán, csütörtöktől már a bajnokságra koncentráltak. A játéknap legfontosabb kérdése, hogy a Londonból már szerda este hazatérő Atleti képes-e tovább diktálni a ritmust a Barca-Real párosnak. A matracosokat a Ciutat de Valenciában hívja tetemre Caparrós békás fenevada, a gyászoló Barca a Camp Nouban fogadja a Getafét, míg a Bernabéu Pizzi izzó Valenciájára készülhet. Az Athletic BL-indulása nincs veszélyben, de egy győzelem még elkél a Sevillával vívott külön versenyfutásban. Az alsóház is pezseg, idegőrlő időszak jön sok edző számára: a már biztos kieső Betis mellett két csapat még az ebek harmincadjára kerülhet, a 12. Espanyoltól délre (41 pont) mindenki veszélyben! Egy, két , há' és tessék!

Szeretett bajnokságunk lassan elrobog mellettünk, de szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert rég nem látott izgalmakat tartogat a hátralévő 5 forduló. Ez a mostani azonban egy picit más, nem lesz igazi ki-ki meccs, nem lesz 'helyosztó', szimplán csak élveznünk kell a csapatok előadását, mert jó meccsekben most sem lesz hiány.